Mire megy ki éjszakáim vágya –
szólnak-e még hozzám majd a csillagok,
amikor a fájó gyenge vállra
nehezékként terheid rakod, Tovább »

106. nap – december 15.

A mai úticélom Miyaneh. Kelet-Azerbajdzsánra ismét köd, szürkeség ereszkedett, a hegyek között helyenként száz méternél is kevesebb a látótávolság. Hasonló homály fedi utam további részét. Ami biztos, január 3-ig Iránban tartózkodhatom, addig érvényes ugyanis a vízumom, de mivel ez egy hatalmas ország, annyi idő messze nem elég az átszeléséhez. A vízum 30 nappal való meghosszabbítását akkor igényelhetem majd, ha minimum 20 napja tartózkodom Iránban. Tovább »

Ne kicsinyeld le a bajokat, még ha egy állatról van is szó. Egy szárnyán lőtt madár legalább úgy szenved, mint egy fegyverrel sebzett katona a senki földjén vagy valahol távol a harcmezőtől. A szerencsétlenség nem tekinthető semmiségnek. És csak az nyilatkozzék róla, aki maga is végigszenvedte. Tovább »

Retinámban lomhán ég, a Tordai-hasadék,
Szent György nap éjjelén, zokog a barlangban a vég.
Tündérek mentik a kincset, havas napon olvad
A jég, sziklából forrás fakad, a vér megalvad Tovább »

Minden tilos?

A sajtó- vagyis rendtörvény gondolata hetek óta tartja már izgalomban az érdekelteket. Érdekelt ugyanis minden magyar állampolgár, mert a sajtó ügye, hogy úgy mondjuk, nemcsak a sajtó ügye. E pillanatban három kérdés körül zajlik a vita: még ebben az évben benyújtják-e a javaslatot vagy csak jövőre; a zugsajtó ellen irányul-e majd az éle vagy minden sajtó ellen; összefüggésben van-e a választójogi törvénytervezettel vagy sem? Tovább »

Michael McKeever darabjának magyarországi bemutatója a Rózsavölgyi Szalonban 2019. december 12-én.

Az előadást akkor látni, amikor az egész színházi világ felbolydult – különös élmény. Mikor a színház létét érzi veszélyben a színész (s mikor nem?), nem tudni, melyik színész mit gondol a kialakult helyzetről, a nézők között is csak pár szó hangzik kommentárként az eseményekről, érthető módon, hiszen rá kell hangolódni az előadásra, ahhoz pedig nyugalom kell – legalábbis józan feltételezésem szerint –, ami a lehetetlenséggel határos. Tovább »

Van egy szobám, sok
összetört tükör sír ott –
csak hízelegtek

SZÍNÉSZ-PINCÉR FUTBALLMECCS

A pesti színészek futballmérkőzést játszottak a pincérek csapatával. A bíró Salamon Béla volt, akinek ítélkezései nyomán a tribünön állandósult a vihar. De Salamon Béla nem zavartatta magát. Egykedvűen jelentette ki:
– Akkor fütyülök, amikor akarok. Ezért könnyebb futballbírónak lenni, mint közönségnek. A közönség ugyanis csak akkor fütyülhet, ha nincsen a közelben rendőr. Tovább »

Ráncokkal mérve
Illegális gyorsulás
A víztükörben.

a tengerparton
a gondolataid –
törött hullámom

Amitől Silbermann félt, az bekövetkezett: lebukott. A belga határőrök nem sokat teketóriáztak: udvariasan, de határozottan közölték vele, hogy bármit mondana, készek őt visszatoloncolni. Emberünk ekkor pénzt ígér nekik, sőt gyorsan emeli a tétet is, de a rendőrök hajthatatlanok. Silbermann kész akár a legalázatosabb könyörgőre is fogni – ám mintha a falaknak beszélne. Próbálja öszvér módra megmakacsolni magát… Tovább »

essen, ne essen – töpreng a hó
töpreng a kedved – toporog a ló
akár a lochnessi szörny is lehetne
dombok közül tóból kiemelkedve
de csak egy rémes látomás a ködben
mit alvatlan képzelet fest egy felületre

Számítógépes grafika

A szélkakas nem baromfi

Indig Ottó, a kitűnő író fiatalemberként egy kis vidéki állomás főnöke volt. Ezen az állomáson futottak keresztül a külföldre menő baromfi szállítmányok, és Indigre volt bízva, hogy amíg a vonat az állomáson vesztegelt, etetésükről gondoskodjon. Ezért az etetésért Indignek vagononként tíz korona járt, és az igazgatóságnak úgy számolt el vele, hogy az egyes fuvarlevelekre vörös cédulát ragasztott, és minden ilyen cédula után kivett a kasszából tíz koronát. Tovább »

Silbermann szökésben van, a német–belga határ felé tart. Egy gépkocsiban ül, melyet bizonyos Franz vezet, aki megígérte, hogy jó pénzért eligazítja, hogyan juthat túl a veszélyes határövezeten. Azt viszont csak az olvasó tudja, hogy a fiatal embercsempésznek ez az első hasonló vállalkozása, talán még a kliensénél is jobban izgul, de nem mutatja. Nézzünk csak bele egy kicsit a fejébe! Tovább »

Emberek vagyunk, még ha nem is mindig érdemeljük ki e megnevezést.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

1. …az elvtárs fogalmához

Csak akkor
látogatja szülőfaluját
ha a dűlőket
porfinom hó
vagy hószelíd por
fedi
kocsiját nem piszkítaná sárral Tovább »

A farmotoros magyar autóbuszok első darabjait a múlt század ötvenes éveinek közepén kezdték gyártani Budapesten. Az újszerű, elegáns vonalvezetésű jármű – amely az Ikarus 55 típusnevet kapta – hamarosan rendkívül népszerű lett Magyarországon, s pár esztendőre rá már a külpiacokon is tekintélyt szerzett. Tovább »

Picassora emlékezve

Nekem a nő
hóba öltözött
sudár platán volt, Tovább »

Nem mindenki tud hívni telefonon. Most jut eszembe, hogy titkosítottam a számot még a hónap elején, és ezt csupán egy ember vette észre a néhány milliárdból. Ő is véletlenül. Vagy mégsem? Ő, aki olykor felhív, és hangját elváltoztatva panaszkodik, dühöng és vádol. Max három perc az egész, aztán kilép a vonalból, én pedig egy kurta percig se találgatom, ki az az álmatlan ökör, aki már megint hajnali háromkor költött. Tovább »