104. nap – december 13.

Eddigi iráni élményeim legjobbja az volt, amikor meghívtak egy családi ebédre. Ez még Marandban történt, a meghívást pedig alig pár órás ismeretség előzte meg, de ez a körülmény itt nem számít rendkívülinek. Amikor beléptem az ismerősöm nagybátyjának a lakásába, ami egy semmitmondó kinézetű ház első emeletén volt, elhűltem a csodálkozástól, mivel a konyhával egybenyitott nappali táncterem méretű volt, odahaza nem láttam még ekkora szobát. Tovább »

ANTIBÁBEL

„megbízhatsz bennem, jó barátom“
„te rog să-mi dai o pîine caldă“
„und als ich sah die Liebe kommen“
„I see You are a clever pupil“ Tovább »

Silbermann mérleget készít eddigi utazásáról: ideje van rá, a zakatoló éjszakai szerelvényen, ahol egymással beszélgető munkások – a köznép – közé került. Sebaj, legalább az ő gondolkodásukkal is megismerkedik… Mostanig ugyanis csak a középosztállyal volt inkább dolga.
Az élmény tanulságos és új energiákat adó: rájön, hogy másnak is ugyanúgy van oka a szenvedésre, a menekülésre, mint neki. Tovább »

Az ki havaz,
mit hullat,
kihűlt testeken
mért kutat? Tovább »

Néha rajtakapom magamat,
hogy próbálgatom … de mit is?
A gondolat megszakad…hallom
a csendet … igen, az első lépésem… Tovább »

Habár szemre véve
ez nem szerszám,
de kézbe véve mindent lehet vele. Tovább »

A levéltár bejáratán ki- s befutkosnak az emberek. Egyiknél húszlitres benzinkanna. Perc múlva lángok csapnak fel az egyik irodában. A levéltárral átellenben, a ház harmadik emeletén, megjelenik egy férfi feje. A tanú. Mi az ördög, forradalom van már megint? Tovább »

1989. december 22. délelőtt: A városháza előtti téren húsz-huszonkétezresre duzzadt a tömeg, a többség békésen tüntetett.

A korondi születésű tanárember, „Balázs Feri bácsi” 1974-től 1997-es nyugdíjazásáig rengeteg fiatalt vezetett be a fotózás és filmezés rejtelmeibe a pionírházban, és utódintézményében, a Cimbora házban, gyakorlatilag az ő iskolájából nőtt ki a székelyudvarhelyi tévézés, dokumentumfilmezés. Tovább »

Nem ugyanaz

Török Rezsőnét kegyetlen fogfájás gyötörte. Egész éjjel föl s alá járt, amivel természetesen derék élettársának éjszakai nyugalmát is megzavarta. A reggelinél panaszkodik az író:
— Egész éjjel nem hunytam le a szememet! Tovább »

Az ellenség számomra idegen / még ha egy nyelvet is beszélünk,/ látom, nem azonos velem,/ valahányszor tükörbe nézünk.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

HIVATÁSOM

Ha véreznem kell, nőjön körém tüske.
Ha dobolnom, bőröm száz verő üsse.
S legyek jégből és álljak a napon,
ha elolvadni a feladatom! Tovább »

103. nap – december 12.

Eljutottam Bostanabadba. Az elmúlt két napon nagyon jól haladtam, tegnap 44 185 lépést, 34,33 kilométert tettem meg. Ma jobb a kedvem, mint az elmúlt napokban, részben amiatt, hogy végre ragyogó napsütés volt, az országúttól délre, a távolban hóborította hegylánc magasodik, kedvem volna közelről megnézni. Tovább »

Bevallom, nem sokat gondolkoztam azon, hogy az emberi jogok, ezen belül a nőknek a férfiakkal való egyenjogúsága liberális alapérték-e. Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám: úgynevezett liberális úgynevezett alapérték, annyira kiürültek ezek a fogalmak (is); vagy hogy még érhetőbb legyek, azt mondhatnám: mindenesetre semmiképp nem úgynevezett illiberális alapérték. Illiberálisék ugyanis minduntalan sokoldalúan bizonyítják a nők (esély)egyenlőtlenségét, olykor kérkednek is vele… Tovább »

nincs toll,
nincs tinta,
nincs papír,
a szavak a földre esnek

Lehet, hogy az, aki előbb az olvasónaplóra fanyalodik, értetlenül fogadja, hogy apró lépésenként elmeséljük neki a könyvben történteket, mondván: de hiszen, azt ő is el tudja olvasni!
Semmi kétség, ennek mi is tudatában vagyunk, azt viszont minden áron hangsúlyozni szerettük volna, hogy az utazó egész egyszerűen rendhagyó könyv. Ami benne történik, az nem kiszámítható, mert a főszereplő cselekvését pillanatnyi elképzelések és impulzusok vezérlik; a könyv ugyanis egy jelen idejű könyv, minden szinte akkor történik, amikior az író elmeséli nekünk. Tovább »

Térj be a legelső mellékutcán,
ácsorogj kicsit a piruló fánk
sokmindenre emlékeztető illatában,
aztán sétálj el a felújított bábszínházig,
fényképezd le – csak úgy a perc emlékére-
a kirakatban vigyorgó bábukat: Tovább »

Ahogy a másvilágra érek,
Fel fogom keresni Por császárt,
S megkérem, meséljen nekem
Titokzatos birodalmáról
S az elefántokról. Tovább »

a kényelem zsoltára

ismét álmodom
bútorok meleg vízben
közöttük úszom

Budapest, 2019. XII. 5. Tovább »

A tudatlanságot olykor egészségi okokból el kell viselnünk.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

mikor fogy el belőlünk a vers
mikor mindegyikben mindent megírunk
hisz azért születik, hogy a mindent (is)
felrajzoljuk Tovább »

Ez a hajléktalan valamikor dolgozott rendesen. Világéletében álmodozó volt. Talán nem ezért jutott erre a sorsra? Ki tudja? Isten se tudná megmondani, mennyit összeszenvedett az életben. És ami lényeg: igazságtalanul. Ő erre nem szolgált rá. Mert szíve mélyén rendes ember volt. Amikor állása volt, normális, tiszta és ápolt ruházatú embernek ismerte mindenki s nem is volt annyira szegény sem. Aztán a felesége elhagyta. Akkor kezdődtek a bajok. Utána már nemsokára az utcára került.
Most éppen az egyik ház sarkán egy koszos paplanban heverészett. Majd felült. Tovább »