Nyelvtelenül, mint
Lánchíd oroszlánjai,
Sziklában barlang

Hajgelés nagy prímásművész
templomba járt, mint a tűzvész,
ahol egyszer végigfutott,
meg is perzselt minden lyukot. Tovább »

101. nap – december 10.

Tabrizban vagyok, ami a város hivatalos neve a perzsák által beszélt fárszi nyelven, a többségi lakosságot alkotó azeriek Tebriznek hívják. Itt elméletileg lett volna egy házigazdám, sajnos az elmélet ezúttal nem állta ki a valóság próbáját. Az illető, egy ismerős ismerőse ismerősének az ismerőse, s azt gondolta, hogy nekem egy helyi idegenvezetőre van szükségem. Ilyen megfontolásból elvitt sétálni egy parkba, ami Tabriz látványosságai közé tartozik, benne egy tóval, annak a közepén egy szigettel, a szigeten pedig egy 150 éves épületben működő étteremmel és kávéházzal. Tovább »

a túlsó parton a világ
szőr ellenében simogatja
az önmarcangolás északi oldalát
nem kél többé hajnal
a hárfahúrokon Tovább »

Ez az a perc amikor felkelek
És tudom, hogy álmodtam .
Álmodtam, rólad álmodtam. Tovább »

Ha látsz majd bongó harangot, melynek hangja
elhal a fenyők alatt
s visszhangja csattanó fájdalmával
meg sem születhetett… Tovább »

Mibe kapaszkodjanak?

Három skót hajótörést szenved. Egy tört árbocba kapaszkodva hányja-veti őket a viharos tenger. A víz jéghideg, az egyik skót halálra vált arccal megszólal:
— Érzem, hogy nem bírom tovább. Kérlek, Mac, én most mindjárt meghalok, mondd meg a családomnak, hogy az utolsó perceimben is rájuk gondoltam… Tovább »

Egész létünk során egy a dolgunk: hogy éljünk. Mindennel együtt, ami e szóba csak belefér. Csak egyetlen életünk van s azt mi írjuk meg.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Silbermann és Lilienfeld „dacszövetségéből” nem lett semmi: ez utóbbi Dortmuntban leszállt, magára hagyva hősünket, aki, mint tudjuk, Aachenbe tartott. Összeszedte a holmiját, pénzét, iratait átpakolta az aktatáskájába, amit szorosan a hóna alatt tartott. Már csak a feleségétől és általában, a Németországtól való búcsú maradt hátra. Tovább »

A díszteremben volt egy zongora,
mint egy bivaly, akkora
volt,
a torka lecsukottan.
Senki nem etette.

Úgy tűnik, már semmi sem valódi
a lihegő mindennapban:
kilincsek, lombok, női lábak,
mind, akárha dróton ránganának. Tovább »

Hogyha egy nyugat-európai csúcsértelmiségit megkérdeznének, hogy mit tud a romániai szellemi-művelődési értékekről, alighanem a szobrász Brâncuşi-t említené meg, esetleg a dadaista Tristan Tzarát vagy az abszurd drámák íróját, Eugen Ionescut, netán Mircea Eliadét, akinek vallástörténeti könyveit világszerte ismerik. Tovább »

különbözni akarunk
de hasonulunk
arcok mögé bújunk
majd kiválunk Tovább »

Silbermann és a frissen érkezett utas furcsa társasjátékba kezdenek: gyanakvó kérdésekkel és ködösítő válaszokkal próbálják leplezni identitásukat. Silbermann szerint utastársa retteg valamitől. Talán csak nem a lelepleződéstől? Kérdéseire hamisnak tűnő válaszokat kap – de miért? Mindketten aggodalmasan kerülgetik a forró kását. A nemrég érkezett utas mind jobban belegabalyodik logikátlan válaszaiba, Silbermann egyre biztosabb: az illető ugyanolyan zsidó, akárcsak ő – és menekül… Tovább »

Ott állnak
a dünnék
szívem belső
csücskén, Tovább »

Halálsápadt egyedül vagyok.

Meglepem magam egy-egy szép mesével.

Egykedvű idő

Pohárköszöntő Marci 68-ik születésnapjára

Ím, eljött a te napod is,
olyan, mint a többi napok,
folyik, nem siet, nem lassít,
nem ragyogja rád: HATVANNYOLC! Tovább »

Barátom válik, mint írja,
ideggel idegen bírja,
spárgán lóg pelenkák rongya,
a kabát, mint foszlott irha. Tovább »

húsz
harmincöt
törik meg
az öt vonal
mint a kotta Tovább »