A világegyetem túlságosan nagy ahhoz, hogy megérthessük.
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
Artgoritmus * Kép és szöveg: Hajdú Mónika
Költözz belém, adventi csend,
most legyen nyugalmas a rend.
Tudjam, hogy végleg elpihent
a macskakarmú végtelen,
és békén hagy egy ideig,
hogy aztán karmoljon megint – Tovább »
Korábban is sejtettem: ha ez a két úr (nem is mindig véletlenül) összetalálkozik, akkor vége vígandrásnak.
Mégis folyton azon ügyködtem, hogy valamiképp összehozzam őket.
Egy ízben aztán jött egy kis ködöcske, és dehogy sikerült előhívnom a nevüket. Mihelyt előjött az egyik, takarásba vonult a másik. És viszont. Tovább »
* A Nobel-díjakat – a béke-díjat kivéve, amit Oslóban adnak át – Nobel-halálának évfordulóján, december 10-én osztják ki Stockholmban. A kitüntetettek egy érmet, egy oklevelet és nem utolsó sorban jelentős pénzösszeget – kb. egy millió dollárt – kapnak. Tovább »
Kereken 100 napja vagyok úton. Jelen pillanatig 3.360.574 lépés a mérlegem, 2.631,97 kilométert tettem meg gyalog. Iránról mindenkitől csupa jót hallottam, rám azonban egyáltalán nem tesz jó benyomást. Önkéntelenül is összehasonlítom Törökországgal, amiből nagyon rosszul jön ki, sokkal elmaradottabbnak, rendezetlenebbnek, szegényebbnek tűnik, ha nem tudnám, meg nem mondanám, hogy a világ egyik vezető kőolajexportőre. Ebben természetesen nagy része van annak, hogy hosszú ideje kereskedelmi és pénzügyi embargó alatt áll, amit az Egyesült Államok hirdetett ellene. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://hajdutamas.blogspot.com/
Fehér Illés műfordításaiból
immár semmi sem fontos
a cigarettát
joghurtos pohárban nyomom el
egy képen
öten vagyunk Tovább »
Az önkéntelen, hirtelen jött nyelvi megnyilatkozások tény- és igazságfeltáró ereje például egészen meghökkentő lehet. Emlékszem, egyszer Bogdánfalvában egy hat-hétévesforma hallgatag kislányt adtak mellém kalauzul, hogy valakinek házát a falu alsó „katunjában” megmutassa. Tovább »
Most kezd ám igazán kínossá válni az utazás – s nem csak az Utazó számára, de a mi számunkra is. Teljesen lelassul az életritmusunk, akárcsak a Silbermanné, aki arra a pontra érkezett, amikor csak forog a tengelye körül, mint egy gombostűre tűzött bogár. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://hajdutamas.blogspot.com/
Van néhány pohár.
Már az asztalon. Tovább »
Tracy Letts fekete komédiája a Hevesi Sándor Színházban
„Egy tragikomédia, mely kivételesen augusztusban és Oklahomában játszódik Beverly Weston, egy alkoholista költő házában.
Beverly egy fiatal amerikai indián lányt vesz fel alkalmazásba, mint szakácsot és ápolónőt, a felesége, Violet mellé, aki szájrákban és súlyos gyógyszerfüggőségben szenved. Egy napon Beverly eltűnik. Ez az esemény összehozza a szétszóródott családot. Néhány nap múlva megtalálják a holttestét: öngyilkosság történt. Lányaik: Barbara, Karen és Ivy családostól jönnek el a temetésre. Ez a különleges együttlét s a nyári forróság egy megállíthatatlan konfliktushalmazt húz elő a családi szőnyeg alá söpört titkokból.
Vágyakozz, de ne vágyódj szenvedélyesen, dühöngve, szomjúhozva. Birtokolj, ne harácsolj. Viselkedj isten módjára, ha képes vagy legyűrni ösztöneidet, igazi valódat, hiúságod viszketegségét.
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
Még több fotó a szerző blogján: http://hajdutamas.blogspot.com/
1968 februárjában Csíkszeredában utcára vonultak az emberek. Hogy pontosan miért és hogyan, egy friss dokumentumfilm járja körül.
Székelyudvarhely és Csíkszereda örök versenye untig ismert, főként a helyiek körében. Kocsmaasztalok, szilveszteri bulik, babakocsis séták, turkálások, vonatfülkés véletlen találkozások alkalmával mindig elhangzik a rivalizálás valamely, vagy mindkét anekdotikus referenciapontja: 1. az „udvarhelyi temetőben” (a központi parkban is, de lényegében valamely temetőből másolták oda) áll a sírkő, melyre ugye az alatta szunnyadó, vagy valamely örököse a 19. század végén kerek-perec színt vallott, Tovább »
J. A.-nak
Ha éjjel hazafelé mennék,
mint annyi sokszor tettem én,
szmogos holdfényben megfürödnék,
s azt mondanám: ez költemény. Tovább »
(Kimentem a huzatos főtérre, ahol megállított egy ember. Azt mondta, mivel magyarázható, hogy maga nem teríti ki írásait az újságokban? Mert ő szeretné látni írásaimat az újságokban. Például a Káféban, amit ő nagyon megszeretett. Mondtam, az az igazság, hogy kissé elhúzódtam az újságoktól, mert sok a szemét bennük…-Ez igaz,- mondta az ember, de amit maga ír, az nem szemét, terítse ki őket az újságokban, nem szép magától, hogy ennyire el van húzódva. Most olvastam éppen a vézna fűszálakat, miért nem teríti ki mások elejébe is?) Tovább »
„…hogy ne hallatszék a gépfegyverek
fütyülése, csak egy dal,
s rá egy másik dal, csak mindig újra a dal.ˮ
(Pablo Neruda)
A zászlót csak kibontani lehet.
A falat előbb építeni kell. Tovább »
Közel Katalin napjához a székelyföldi falvakban a juhászok elhányják a juhokat, ami tulajdonképpen az esztena, a nyári szálláshely felszámolását is jelenti. Én is megtudakoltam a falumbéli juhtartó gazdától, hogy mikor van ez az esemény, és nem is teketóriáztam sokat: vasárnap, december elsején kimentem az esztenára. Tovább »
Minél jobban öregszem, annál többet és elvontabban elmélkedem, annál mérgezőbbé és mérgezettebbé válok, akár a gombák.
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
Kiadós veszekedés és kölcsönös vádaskodások után – amelyek során mindegyik a másikra kente a felelősséget és igazolni próbálta kisebb-nagyobb üzleti viszaéléseit, Silbermann és Becker megegyeztek: felosztják a cég vagyonát, amelyből 51 százalék az árja Becker kezébe megy át. Kényszerű dühében Silbermann úgy áll bosszút rajta, hogy az addigi tegezéssel ellentétben hirtelen magázni kezdi barátját. Úgy vélte: a sértegetéstől majd magához tér és felhagy az ellenségeskedéssel. Tovább »
Az Atlantic Press Kiadó női regénypályázatának különdíjas könyve, 2019
Keríthetnék egy szép kerek kis történetet beszélgetésünk elejére, hol volt hol nem volt stílusban, bearanyozná a karácsonyi ünnepek előtti találkozásunkat, ami tulajdonképpen az első érdembeli. Ugyanabban az időben éltünk Kolozsváron, ugyanannak a színháznak voltunk rajongói, bár más megközelítésből. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://slowvision.blogspot.com/
A láthatatlan
arcot rajzol lelkemnek.
Én nem láthatom.
(2008 ) Tovább »
Pusztai Péter rajza