A felfedezések emlékműve. (Fotó Oláh István)

Portugáliáról igazából keveset tudni ahhoz képest, hogy a nyugat-európai államokról mennyit. Királyai akármekkorák is voltak, számunkra teljesen ismeretlenül uralkodtak egy ismeretlen államban, amely jó óráiban csupán annyit tehetett, hogy meghúzódott a nagyobb és erősebb spanyol királyság árnyékában. Földművelő Dénes, Bátor Alfonz, Szép Ferdinánd, Igazságosztó Péter, Tökéletes János, és Tengerész Henrik testvére, Ékesszóló Eduárd nevét is most hallom először s tán soha, hogy ha nem Portugáliának vesszük az irányt. Tovább »

Mikor lecseng az ünnep este,
és mindenki hazaindul –
holnap is Kati vagy, jusson eszedbe. Tovább »

Megjelent a Korunk 2019. novemberi lapszáma, melynek központi témája a Nobel-díjas írók.
Az utóbbi évek irodalmi Nobel-díjasainak kiválasztása során a díj bizottsága az irodalom fogalmának tág értelmezhetőségére, az irodalom társadalmi folyamatokban történő hangsúlyos részvételére hívta fel a figyelmet. Tovább »

a költő korpája
szivárványos
torokreszelési korpa Tovább »

Ezt javasolja az ENSZ. Mert félelmetesen nagy a húsfogyasztás. Európában és Amerikában évente 80 kiló húst eszik az állampolgár. Ezért pedig a mezőgazdasági területek 70 százaléka legelővé vált. Igaz, hogy Indiában és Kínában évente csak 25 kiló húst esznek fejenként – de az sem kevés, gondoljunk csak a lakosság számára. Tovább »

Naplójegyzetek (IV)

„Hisz a reinkarnációban?” – kérdezte egy rendkívül kellemes női hang az utcán, a legnagyobb forgalom idején. A kérdés sokáig a fülembe csengett. Mit felelnék, ha tőlem kérdeznének ilyesmit? Az ilyen kérdések ritkák és készületlenül érik az embert. Tovább »

Ha jó a hajó, indulhatunk,
Sós szél kavarja fel a dalunk.
Kibontod vitorládat, szemem befogja a tájad,
Mélyben véres cápák ügetnek, sas tépi a májad. Tovább »

A költő és a virág

(Részlet)

A költő azért költő, mert titkai vannak. Többet visz magával a sírba, mint amennyit elárul belőlük. Mire gondol a költő, amikor egyedül van? Mire gondol a tenger és a vihar, a lebegő virágillat, és szélén az égboltnak: az árva csillag? Tovább »

92. nap – december 1.

Elindultam Irán felé. A mai úticélom Ercek, kedden pedig számításaim szerint átlépem a határt. Vantól nehéz volt búcsút venni, számomra a legkedvesebb törökországi város. Egy helyi ismerősre is szert tettem, a kurd pszichológus, Ahmet személyében, sörözőben is voltunk, első alkalommal törökországi tartózkodásom során. Tovább »

Naplójegyzetek (III)

Az európai háború negyedik hónapjában váratlanul és ijedten gondoltam arra, hogy megőrizték-e hagyományos udvariasságukat a kínaiak és japánok? A Távol-Keleten már harmadik éve folyik a háború, a korszerű technika minden eszközével. Tovább »

Szabó Kálmán, az író egész délelőtt frusztrált volt. Az volt a baja, hogy egy bizonyos regény és több novella témája nem jutott az eszébe. Elfelejtette őket. Délután kettőkor a szemészetre kellett mennie. Nem szeretett orvoshoz járni. Tovább »

Emberszonett

Ember vagyok, és nem értem az embert,
hogyan sűríthet ennyi végletet,
miért emel saját magára fegyvert,
ha éppen így lesz fegyvertelenebb? Tovább »

a nagy színésznő
tabuja virtuális
kiszáll integet

Budapest, 2019. XI. 7.

Két apróhirdetés

1. Halló, uraim! 38 éves, kellemes, helyes, abszolút úrinő keresi jó pozíciójú, komoly igazi úr társaságát. Az ismerkedést nem bánhatja meg. Választ: „Jobb későn, mint soha!” jeligére, a kiadóba.

2. Ön goromba fráter, vagy korlátolt, aki teljesen félreértette levelemet. Ne merjen többé írni. B. S.

Színházi Élet, 1934/ 52

égek
emléked fölött
mint gyertya lángja
rácsöppenek
forrón
a világra Tovább »

A szó hangzása számomra riasztó, agresszív; használatát értelmetlennek tartom. (Nyugdíjba vágja szegény jó zsákbamacska szavunkat…)
Igaz, hogy mindkettő képes kifejezés, könnyen hozzáképzelhetünk valami értelmeset, de azért mégis…
Idők s divatok… Tovább »

Szerelem

Imádom
hogy a szemem verseket ír
rólad

a réten

régi fénykép
a réten, ahol játszottunk
két pillangó

Benső terébe
bekúszik lassú árnya
a végtelennek. Tovább »

Nászta Katalin: Formák. Számítógépes grafika

olyan bizonytalan minden
elejtenek s hullunk, mint lőtt madarak
ha kifogna is valami Tovább »

Pár napja valami furcsa mocorgást éreztem a mellkasomban. Előbb olyan volt, mintha tücsök szorult volna a bordáim közé, majd mintha egy apró madár verdesett volna a szárnyával. Amikor már a nagydob is rázendített, elmentem az orvoshoz.
– Mi a panasza? – kérdezte a rezidens orvosnő. Tovább »

Az ünnepelt és neje a bodosi templomban * Fotó Kocsis B. János

Vasárnap, november 24-én a bodosi templomban ünnepélyesen felköszöntötték a falu 90 esztendős nagy szülöttét, dr. Egyed Ákos történészprofesszort. Demeter László, Erdővidék Múzeumának vezetője köszöntvén a szépkorú akadémikust, az alkalomra összeállított emlékkönyvet nyújtott át az ünnepeltnek. A félezer oldalas tanulmánykötetben 32 szerző tiszteleg Egyed Ákos munkássága előtt zömében a székelység történetéhez kötődő tanulmánnyal. Mindenki Ákos bácsija köszönőbeszédében úgy értékelte, igazi kitüntetés ez a kötet, ennél nagyobbat elképzelni sem tudott volna, mondta elérzékenyülve. Ígérte, el is fogja olvasni, hisz biztos abban, hogy tanulni lehet belőle, és erőt ad a folytatáshoz. Tovább »