A fiatalember, aki könyvet átnyújtotta és meleg dedikációt írt bele: Karinthy Ferenc. Szemügyre vettem: ugyanaz az előreugró áll, kutató szem, s mintha éppen úgy, olyan szenvedéllyel keresné a lényeges kifejezést, mint az apja. Csak ahogy pillanatra megfigyeltem, nem oly himbáló járású, lomha, rendetlen s nem is alacsony, hanem éppen nyurga. A fiatalembert egyszer régen már ismertem; akkor Cininek hívták, s a lábunk alatt játszott, amíg apjával, Karinthy Frigyessel egy tatatóvárosi kertben römiztem. Tovább »
Egy borús kedvetlen vasárnap délután magamra maradva, idegenek között, magamhoz is idegenül és hitetlenül, a panoptikum előtt ácsorogtam és a rikitó, durva plakátokat bámultam csüggedten: – milyen durvák és bántóak – és az a vonakodó bús kiváncsiság fogott el, ami néha, kétségbeesett percekben kivánatossá teszi, hogy megfeledkezzünk arról, amit szeretünk: gondolatainkról és érzésünkről s menjünk lefelé, piszkos és rossz szagú lépcsőkön, nyissuk külvárosi söntések ajtaját, – üljünk le részeg, danoló bakák közé; zsebünkben operai szabadjeggyel Siegfriedhez, menjünk be a bolhaszínházba és nézzük végig az előadást; zsebünkben D’Annunzió legújabb regényével, vegyünk ötért planétát és olvassuk el figyelmesen, – álldogáljunk hosszan, ahol elgázoltak valami munkást – és félig ájult, szorongó öntudattal, bámészan hallgassunk, hosszan és figyelmesen holmi kikiáltót egy látványos bódé előtt. Tovább »
Vizes viccek áradata
Az utóbbi időben Budapesten az összes jó és rossz vicc a víz körül forog. A vizes viccek ősapját nem szükséges külön bemutatnunk.
— Mi van a vízzel? — kérdik.
-— Miféle vízzel?
— Ami a fejedben van. Tovább »
Eperjesi Noémi címlapja alá
Mióta, hogy annyian
gondolunk mindegyre
szépeket s jókat
míg üggyel-bajjal épül a híd
tapsikolva eregetjük a vézna
egymás mellett tova-
bukdácsoló
papírhajókat
A címlap Eperjesi Noémi munkája
A marosvásárhelyi Ardealul kiadó égisze alatt jelent meg nemrég fenti címmel az a kétnyelvű (román-magyar) versantológia, mely Demény Péter és Kocsis Francisko tolmácsolásában ízelítőt ad a Romániai Írószövetség marosvásárhelyi fiókja költő tagjainak költői alkotásaiból. A válogatás jelzés értékű, a fordítások míves munkáról árulkodnak: messzemenően lehetővé teszik egymás költészetének kölcsönös megismerését és érzékelését. A huszonhét román és magyar költő együttes besorolása egyetlen kötet lapjai közé nem csupán szerkesztői tett – tudatos építkezés a javából! A későbbiekben rendre bemutatjuk, egy-egy versükkel, mindkét nyelven, a kötetben megszólaltatott alkotókat.
itt a pillanat: minden epés
faragott rímek szúrnak –
nincs aratás – nem volt vetés Tovább »
minden évben leütik a bikát
mégis mindig itt van
dúl-fúl furt öklel közöttünk
pedig már a kóstját is eladtuk
marhaságainkat vele előadjuk Tovább »
Hetven évvel ezelőtt, a magyar költészet napján született Kristó Tibor – és ez nem lehetett véletlen, ez már egy korai eljegyzésnek, eljegyződésnek is tekinthető. Már ha egyetértünk azzal a tétellel, hogy költőnek születni kell, nem lehet csak úgy azzá válni. Tovább »
Újbort
kóstoltam,
hát nem megkarcolt?
A közelgő világháború előjelei félresöpörték a Ness-tó iránti érdeklődést. Akadtak még makacs kíváncsiskodók, akik felvételeket próbáltak begyűjteni a Szörnyről, de leleteik nem váltották ki a remélt visszhangot. A közvélemény osztotta a londoni állatkert akváriuma igazgatójának szentenciáját, mely szerint „Az egész csak egy ügyes mutatvány, amelyet a hiszékeny publikum nyakába sóztak, és csak a benne található bohózati elemek kölcsönöznek némi értéket a produkciónak.” (Observer, 1934. július 1.)
Tovább »
Bennem csak bánat-
magok világféltésben
megőszülő táj. Tovább »
Szőlőt dézsmálnak
A feketerigók, s nézd,
Kárban is haszon.
rókagomba som
kökény csattanómaszlag
moha boróka
Budapest, 2019. X. 15.
mégis a hézagoktól vagyunk: akik
kötőanyag nélkül szétesnénk – köveink
között a rés húz vonalat
ott fújnak a szelek – rokonítanak
megírjuk a verset s a tényeket
de azonosítani csak a tömítések képesek
2019-10-12
Ha drámánk van, hát hibádzik a díszlet,
ha díszletünk van, a drámánk hibádzik –
saját lánya ma mely királynak pázsit
hogy a kórus szakassza meg a szívet? Tovább »
vénasszony a diófa alatt
a diófa alatt vénasszony bujkál
kék bolti eladó köpenye van
rikító vörös a haja
mint a szovjet banyáknak általában Tovább »
először is kiteljesedik a magány
s azt hiszed majd, hogy oda az Isten se száll alá, nemhogy az ember, nem megy ám könnyen: érzékeidet hozzá kell idomítanod
a feneketlenséghez, amelyben a szem már nem látja, amit valaha látott, a fül nem hallja, amit hallott, a tapintás sem, amit megérintett, az orr sem, amibe beleszagolt, s a nyelv sem, amit ízlelt valaha is. Tovább »
73. évfolyamának idei szeptemberi számában a szegedi Tiszatáj c. rangos irodalmi folyóirat terjedelmes román irodalmi válogatásnak adott helyet, Demény Péter szerkesztésében. A változatos prózai és versanyagot tartalmazó összeállítás szerzői : Cosmin Perţa, Caius Dobrescu, Magda Cârneci, Radu Vancu, Dan Coman, Radu Ţuculescu, Adela Greceanu, Traian Ştef, Robert Şerban, Andrei Dósa, Alexandru Vakulovski, Ioan Es.Pop, Şerban Foarţă, Matei Vişniec, Moni Stănilă, Veronica D. Niculescu, Vasile Leac. Tovább »
50. nap – október 20.
Az elmúlt éjszakát Yerköy városában töltöttem, reggel indultam tovább, Yozgat felé. A yerköy-i fogadtatás minden előzetes elképzelésemet felülmúlta, mondjuk nem is volt nehéz, mert semmi extrára nem számítottam. Ehhez képest maga a polgármester, Ferhat Yilmaz jelent meg a kávéházban, ahol üldögéltem, több önkormányzati képviselő, egy újságíró és egy angoltanár kíséretében. Tovább »
Hogy, hogy nem, a mai festőket, grafikusokat nem foglalkoztatja a világvége. Ők egészen más témákat jelenítenek meg vásznaikon, holott egy centivel se derűlátóbbak, mint kortársaik. Vagy a régiek. Persze-persze, most egy haditudósítónak például gyorsabb meg kényelmesebb (ha e jelző illik a vietnami, iraki vagy líbiai frontra, hogy a háború kényelmes valami). Egy gumiobjektíves fotógép még futás közben is használhatóbb, mint a festőállvány. Tovább »
KOLLÁZS LÁSZLÓFFY CSABA VERSEIBŐL
elhiheti kisasszony hogy szinte hihetetlen
a vakhit éjszakánként önmagáért aggódva felriad
valami visszafog valami hajt előre
koszos katonazubbonyban didergünk
halk léptekkel oson a pőre remény
alvadt vér megfeketült vér sehol Tovább »
Pusztai Péter rajza