Üveges szemeivel
rádnéz
a házam. Tovább »

Ajtó nyikorgása,
Vad hangoskodása,
Életre törése,
Valami elérése…
Ez az új vendégnek a kérése. Tovább »

egy diplomata mindennapjai

a tiszta színű
lobogók suhogása
svédasztalt ígér

hűség

megrepedezés
fut végig a múzsákon
körmölök tovább

Budapest, 2019. X. 14.

Miért kilenctagú?

Egy kisebb vidéki daltársulat, mielőtt az új állomásra beérkezett volna, öles plakátokkal hívta fel magára a közönség figyelmét. Többek között a direktor kilenc tagú zenekart is hirdetett. Mikor azonban a társulat megkezdte működését, kiderült, hogy a kilenctagú zenekar összevissza egy szál zongoristából áll. Tovább »

A statisztika szerint, 1933 májusa és 1934 májusa között 58 szemtanú számolt be arról, hogy személyesen látta a Szörnyet. Sok ez, vagy kevés – nehéz megállapítani. Annyi tény: a kíváncsiak tömege már nagyon szerette volna a saját szemével megtapasztalni a Loch Ness-i élőlény létezését. Tovább »

Világszenzációként adta hírül a napokban a média: áttörték a maratonfutás álomhatárát, Eliud Kipchoge kenyai atléta kevesebb mint két óra, pontosan 1:59:40 óra alatt futotta le Bécsben a 42,195 kilométeres távot. Olyan nagy ügy ez? – kérdezik a sporttal hadilábon állók. Igen, az! – tromfolnak rájuk az atlétika hívei, olyan jelentőségű ez a sikeres csúcsdöntési kísérlet, mint az ember Holdra szállása. Tovább »

Fehér Illés műfordításaiból

Levél anyámhoz – Pismo majci

Látom őket kirándulásokon
Kocsmákban üzletekben
Jótékony társaságban
Reggeli ima és
Esti séta közben Tovább »

49. nap – október 19.

Szombaton délután Pengő Zoltán az alábbiakat írta (Maszol.ro) önként vállalt gyalogútjáról: „A lábam elég jól bírja a megterhelést, igaz, mióta elindultam Ankarából, valamelyest visszavettem a betegség előtti tempóból. A mai cél Yerköy, ahol maga a polgármester lesz a házigazdám, köszönhetően Ahmetnek, isztambuli jótevőmnek, aki folyamatosan figyelemmel követi és egyengeti az utamat. Kirrikale óta egy éjszakát sátorban töltöttem, tegnap pedig egy cukorrépaföld szélén, egy csőszkunyhóban aludtam. Tovább »

Rég volt, de igaz volt. Valamikor, közel harminc esztendeje, jómagam is ott bábáskodtam a romániai magyar újságírók szakmai szervezete megszületésénél, néhány évig még az egyik alelnöki funkciót is elvállaltam, amíg csak másfele nem vezérelt a közélet. Igaz, akkor Romániai Magyar Újságírók Egyesületének nevezték, manapság, már nem csupán szócsere, hanem fogalmi tisztázások eredményeként is, Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, azaz MÚRE a neve, és mind a betűszó kimondhatósága , mind tartalmi szempontok tekintetében így van ez jól. Tovább »

szemem már nem látja a formát,
szemem a mindent látja:
köd van. Piros kendő fejeden, de
anyám, vasárnap a világ
éppoly szomorú, mint a karácsonyfa
alá szorult porszemek; Tovább »

A Szörny létezését alátámasztani látszó bizonyítékok közül a fotók és filmfelvételek állnak a legnagyobb becsben – föltéve, ha valóban a valóságot ábrázolják és nem manipuláltak.
Ilyen fotónak tartják azt a felvételt, ami a megérdemeltnél nagyobb publicitást kapott. A neve: „a Sebész fényképe”. Készítője bizonyos Wilson alezredes, amúgy szülész-nőgyógyász, a második világháborúban a Királyi Tűzérségnél szolgált, majd Ausztráliában telepedett meg és 1969-ben elhunyt. Tovább »

Cirpelés, zsongás, zúgás, horzsolás,
mint egy ormótlan régi készülékben,
s míg szikraként száll ki egy-egy darázs Tovább »

porrázúzott fogsor vagyok, egy egész éjszakai züllés utáni összeégetett száj
mérgezett terhesség, pók szájából
kilövellő kétágú kéksav-sugár,
erőteljesebb miként egy ámbráscet, törékenyebb mint a kémcső: gyógyíthatatlan álmodozó Tovább »

Valahol itt kell lennie, mondogatja emberünk, eltévedt ember keresgél így a sűrűben, maga előtt hajtogat félre vékony füzeket, vesszőért járó kosárkötő ember keresi így elveszített szerszámát, itt van, mondja emberünk, amikor megpillantja a jelentkező, gyéren nőtt nádszálakat, nincs nyom, se törés, ki tudja, mikor jár valaki is errefelé, a vízpart mentén kanyarog az ösvény, Tovább »

A fotó

Le szeretném fényképezni a Múltat,
amint épp hadba küld
száz-kétszázezer, millió
hamvas fiatalt – Tovább »

„Ne hidd, hogy a lant­nak/​ere­je meg­lan­kad/​csak hangköre más” – erre az Arany János versrészlet­re gon­dol­tam mind­un­ta­lan, Czegő Zoltán új ver­seskönyvét* ol­vas­va. És nem csupán azért, mert Czegő esetében is öreg­ko­ri líráról van szó, mint e fen­ti, Mindvégig című versből vett idézet esetében, ha­nem azért is, mert Arany János a Czegő-líra egyik sa­rokköve. Tovább »

Furcsa kérdés

Egyik színházi alkalmazott eltulajdonított a gondjaira bízott törülközőkből hármat vagy négyet. Az illetlen dolog miatt összeült fölötte a vésztörvényszék. Az elnök, kitűnő humoráról általánosan ismert, kedves színészünk, megkezdte a kérdéseket.
— Neve?
— Stefcsik Franciska.
— Hány éves?
— Hatvankettő — mondta remegve a nénike.
— Volt katona? Tovább »

Pénteken, október 18-án immár másodszor találkoztak a székelyudvarhelyi városi könyvtárban az EMIR (Erdényi Magyar Irodalmi Rovat) internetes irodalmi lap köré tömörült alkotók.
Miután az újonnan jelentkező tagok bemutatkoztak, saját verseket, karcolatokat, meséket és regényrészleteket hallhattunk a jelenlévő alkotók előadásában. A találkozó fénypontja LŐRINCZ JÓZSEF Mélységeim című legújabb verskötetének bemutatása volt. Tovább »