Írni kellene egy szonettet,
legyen zárt, mint az életem,
logikus, áttekinthető,
világos és reménytelen. Tovább »

Szabad-e komoly embernek, hát ha még felkent lovagja is a szépirodalomnak, magas művészeteknek (mint pl. alulírott) sikerkönyveket olvasni? Olyanokat, amilyeneket példának okáért Vaszary Gábor is írt?
A Monptit például? Tovább »

alszik a papagáj
néma
nem zörög
elpilledek én is Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Iulia Deleanu: Căutări şi destine. Cu sufletul deschis (Útkeresések és sorsok. Nyitott lélekkel.)

(Editura Kriterion, Bucureşti, 2002, Szerkesztő: Elena Diatcu. Műszaki szerkesztő: Florica Budnic. Borító: A. Poch)

Az utóbbi években, rendszerint augusztusban, Segesváron romániai kisebbségi fesztivált tartanak. Miközben a több nyelven csevegő turisták végighömpölyögnek a várudvaron és megállnak az ott felállított színpad előtt, ahol reggeltől-estig pereg a műsor, addig én be szoktam nézni a környező utcákban felállított sátrakba, ahol rendszerint a nemzetiségek szellemi termékei kapnak helyet, és mindig találni valami érdekességet: Tovább »

Pár napja, az 58. Velencei Biennálén, a kortárs képzőművészet legnagyobb seregszemléjén, a Giardiniben, egyes pavilonok előtt hosszú sorok kígyóztak. Feltettem egy fényképet a facebookra, ahol látható, ahogyan kávét osztogatnak az elpilledt látogatóknak, illy kávét. Kaparásztunk a pénztárcánkban, hogy kifizessük az életmentő, frissítő italt, de kiderült, a cég ajándéka, fogyaszthatunk kedvünkre bármennyit. Tovább »

Zaklatott lélekkel állott a Koma a mentora előtt.
– Hálóval fogták össze a vadmalacokat. Olyannal, mint amivel a tengerben halásznak.
Vadmalac pupillája megnőtt, de nem szólt, várta a folytatást.
– Gombnyomással nyitották, és lőtték ki több méterről.
Gyöngyözött mindkettőjük homloka. Tovább »

hol vannak a köztereken
ing nélkül feleselő ifjak
a kopott kék nadrág keresetlensége Tovább »

Családtervezési osztály – bejárat hátul.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Ezt írtam föl egy hosszú, sárga papírra. Ráragasztottam a mennyezeti neoncsőre, mert csak ott volt hely a kicsi régiségboltban. Kétszemélyes bolt volt az enyém. Két nagy bőrfotel volt benne. Az egyikben én ültem, a másikban a vendég. Vagy a vevő. Tovább »

Gyökértelen, mint az égen futó
felhő. Feltételes, mint a nyári
havazás. Hasznos, mint fényt hazudó
reneszánsz festmény. És piszlicsári, Tovább »

Ad notam: Értem haragudj, ne ellenem

Én drága barátom,
ne haragudj, látom,
lelkedbe tapostam –
nem tudom, mit tegyek,
hová-merre legyek, Tovább »

A fenti kép a Varsói melódia előadásából van, amikor beleszerettem.
Azóta eltelt két emberöltő is.
Bemutatta a csángó asszony életét az Árva élet c. előadóestjében, eljátszhatta I. Erzsébetet Kovács Levente rendezésében, Paul Foster darabjában és még nagyon sok szerepet. Tovább »

Véleményem szerint a sajtó nem aknázta ki eléggé a választási kampány tragikus és a népszavazás komikus – mondjam tudálékosan – szubsztanciáját. Tovább »

A témának szól-e a felfokozott érdeklődés, vagy az írónő varázsának?Könyvtárunkban kézről kézre adják az olvasók…
Máig szóló rejtély, hogy mi az írói kvalitás Szvetlana Alekszijevics fehérorosz (másként belorusz) Nobel-díjas írónő műveiben? Elég egyet is elolvasni, s már le is képezhetjük a módszert: válassz egy közérdekű témát, keress hozzá beszédes partnereket, akiknek van róla mondanivalójuk, beszéltesd őket, jegyezz fel mindent, majd szerkeszd könyvvé – de ne siess, elpiszmoghatsz akár évekig is – nem hajt a tatár! Tovább »

Ahol a tévéd, ott az otthonod.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Kozma Mária: A másik táj

(Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2002, Szerkesztő: Megyaszay Kinga. A borítót Fuják Gyula fotójának felhasználásával Hajdú Áron készítette)

Hogyha létezne valamiféle olyan számláló, amelyik mindig fordulna egyet, amikor egy szerkesztő a szerzők kéziratára kitesz egy vesszőt, egy pontot, behúz egy kötőjelet, szétbontja a nem helyesen leírt összetett szavakat, vagy éppenséggel összehúzza, amelyek fölöslegesen tartanak szét, a hivatalos helyesírásba kényszeríti a kettős betűket, a hosszú „í”-ket, megtanítja az idegen tulajdonneveket, hogy mikor viselkedjenek főnévként vagy jelzőként, és ha igen, akkor mi a jellemzőjük, szóval ha létezne egy ilyen készülék, akkor jobban pörögne mint egy gázóra a csíki fagyok idején, és valamiféle hihetetlenül nagy számot mutatna majd minden szöveg végén. Tovább »

Öregszem. El-eltűnök sohasemvolt
felhők peremén. Félek tétován,
didergek telihold sápadt taván.
Igét nem hirdetek, és a gőg nem volt Tovább »

A Magyar Bencés Kongregációhoz tartozik a pannonhalmi szerzetesek által alapított Szent Gellért Apátság is a brazíliai São Paulóban. Az első bencések még a múlt század harmincas éveiben jöttek el a távoli Dél-Amerikába, hogy az ott élő kis magyar közösség lelki gondozását felvállalják. Nova Pannonhalma néven még új központot is kialakítottak. Tovább »

Mint fognyomok az elszáradt kenyérben
mint mosolyok a görögdinnye száján
mint levegő a felfújt alkonyatban Tovább »