– Szép álmokat! – Köszönöm! – Zorkányi Tihamért keresem. – Tessék! – Én vagyok a halál angyala.

– Szóval, mint mondtam, újítani fogunk. Mégpedig ab ovo, a tojástól, mert azért mégiscsak szégyen, hogy mialatt mindenki újít, reformál, mi, tanügyiek csupán vitatkozunk erről. Hát ennek vége, beszélje­nek a tettek! – hadonászott egyik tanügyi értekezleten a kopasz igazgató. – Helyes, úgy van! – bólintott rá buzgón néhány pedagógus.

A Németh-kormány és az MSZMP bukása után Magyarország is lépett egyet előre: kezdett rendszert váltani, ami nem kis dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy évtizedek óta reszkettünk Prokrusztész ágyában. Gergely felmérte a változás fontosságát, kipattant az ágyból, és Prokrusztész, illetőleg a főnöke elé perdült. – Éljen az Antall-kormány!

A nagymama nyolcvanéves volt, unokája negyven. Mindkettő kicsi, kövér és galambősz. Ráadásul süket, helyesebben nagyothalló. Különösen a nagymama. Azért megértették egymást: mimikával, kézmozdulatokból. Nem csoda, hiszen már negyven éve éltek együtt.

Többnyire kalapban és magas sarkú cipőben járt. Így persze nagyobbnak, tekintélyesebbnek tűnt. A tanulók mégis Hüvelyk tanár úrnak csúfolták. Egy nap tántorogva iparkodott a buszmegálló felé. Kicsit felöntött a garatra, ezért nem csoda, hogy bepottyant egy jókora gödörbe. Kalapja elgurult, orra betört, s vére pirosra festette a tocsogó vizét.

Többnyire kalapban és magas sarkú cipőben járt. Így persze nagyobbnak, tekintélyesebbnek tűnt. A tanulók mégis Hüvelyk tanár úrnak csúfolták. Egy nap tántorogva iparkodott a buszmegálló felé. Kicsit felöntött a garatra, ezért nem csoda, hogy bepottyant egy jókora gödörbe. Kalapja elgurult, orra betört, s vére pirosra festette a tocsogó vizét. – Részeg disznó! – ismerte föl […]

Tisztelt Lakásügyi Osztály! Nem szeretem a névtelen leveleket. Az ember minden körülmények közt maradjon becsületes, és vállaljon felelősséget azért, amit mond, így máris bemutatkozom. Bikfic Jácintnak hívnak, Hapci utca 5. első emelet, 2-es ajtó. Azzal a kéréssel fordulok a tisztelt Osztályhoz, utasítsák rendre, és bírságolják meg Részegh Rezső (utca ugyanott, első emelet 3-as ajtó) mérnököt, […]

– Keres valakit? Egy barna bőrű, ösztövér ember állt előttem. – Inkább valamit. Úgy hívják, hogy kiadó szoba, kvártély, albérlet, vagy hogy mondják itt maguknál. – Maga hova valósi? Csak azért kérdem, mert eddig még sohasem láttam mifelénk. – Szóval nincs. Nem számít, úgyis meggondoltam magamat.

Olvasom az interneten, hogy sztrájkolnak a román pedagógusok. Több anyagi és szakmai megbecsülést, a pedagógusok túlterhelésének korlátozását és hasonlókat követelnek. Ez eddig rendben van! Csupán az olyan nosztalgiával nem tudok mit kezdeni, mely szerint a Ceauşes­cu-rendszer idején nagyobb megbecsülésnek örvendtek a tanárok, tudniillik ilyen vélemények is hangzanak időnként. Valóban így lenne? Hadd illusztráljam a választ […]

Valaki azt mondotta: a tükröt azért találták ki, hogy ne csak másokon nevessünk. De mi van akkor, ha ezt a bizonyos tükröt azok a mások tartják az arcunk elé?

Mint minden gyermek, suttyókoromban én is éltem-haltam a cirkuszért. Hol az erőművészek bűvöltek el, hol a hipnotizőrök, addig-addig, amíg egy szép napon magam is gyakorolni kezdtem. Betanultam néhány számot, aztán rohantam kipróbálni. – Nézz reám, és aludj! – Így? – állt kötélnek egyik jó barátom, fél szemét behunyta, és ráütött a hasára.

Nincs furcsább, bonyolultabb dolog az emberi lékeknél. Ezt példázza a következő egyszerű történet. Weiss Fercsi szerelmes volt. No hiszen, ki nem volt! De ő igazán, fülig, mint egy… Szóval nagyon, s ami rosszabb, bizony reménytelenül, miután Aranka rá sem hederített.

Az ember vagy vezet, vagy iszik: bort, konyakot, ki szódával, ki a nélkül. Én nem iszom, de nem is vezetek, holott autóm, sőt, szifonom is van, egyszóval autószifonos vagyok. Pórul járt szomszédjaim ugyan előre figyelmeztettek, én mégis vásároltam előbb egy használt kocsit, aztán egy autószifont. Az előbbi még aznap a szervizbe került, az utóbbit én […]

(Sławomir Mrożek után à la Petrozsényi) A Katz család új, nagyobb házba költözött. Megtehette, polgármester lett Katz úrból. Szimpla mérnökként kezdte egy jelentéktelen kisüzemben. Szerény, halk szavú ember volt, akinek a felső zsebében rendszerint egy írótoll, díszzsebkendő vagy egy szál virág virított. Beosztottjai szerették, mert mindig csak kért, sohasem „dirigált”.

BEMUTATKOZÁS A böllér disznót vág. – Gyuriii, Gyurii! – visítja a sertés.

Volt egyszer egy Kolozs megyei falu. Laktak benne magyarok, románok s itt-ott egy-két cigány. Akadt hely bőven, össze is fértek volna, ha időnként egymásra nem uszítják őket. Hol a moşier (földesúr), hol a pártok vagy maga a kormány manipulált még itt az isten háta mögött is. Ha egy románra mutattak, eltörték a lábát, ha magyarra, […]

Egy letűnt korszakról írni nem mindig hálás feladat. Az embereket inkább a jelen érdekli, És igazuk van. Hogy ezek után miért idézem fel mégis a Ceauşescu-korszakot? Talán egy régi adósság törlesztéseképpen. Mindenesetre megragadom az alkalmat, és megpróbálom felvázolni menekülésem történetét. HURKOT VETNEK Helyszín Nagyvárad a ’80-as évek körül. Itt, helyesebben, Várad környékén dolgoztam magyar- és […]

Hetedik jelenet (Mikor újból kivilágosodik a színtér, középtermetű, harmincöt év körüli, egyebekben minden szempontból jellegtelen férfi: Suciu hadnagy bukkan fel az ajtóban.) RUDI. Hurrá, éljen Iljics lámpása! Most az egyszer nem sokáig tartottak sötétségben bennünket. Persze még jobban örülnék, ha pontosan tudnám, mikor veszik el a vizet, fűtést, áramot. Teszem fel, megírhatnák az újságok, a […]

Hatodik jelenet (Félkarú, himlőhelyes férfi, Szellő Márton lép a szobába.) SZELLŐ. Jó napot kívánok! Ungvári úrhoz van szerencsém? RUDI. Igen. Miben lehetek a szolgálatára? SZELLŐ. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Szellő Márton vagyok, az új szomszéd. Egy emelettel lejjebb, éppen itt maguk alatt. (Kezet fog Rudival.) Asszonyom. AURICA. Aurica kisasszony. (Kezet nyújt.) (Az új szomszéd gálánsan […]

Ötödik jelenet (Vágányi és az előbbiek.) VÁGÁNYI. Jó napot kívánok! RUDI. Ni csak, a Vágányi úr! Jó napot adjon isten! Micsoda kellemes meglepetés. Már régóta nem láttam. VÁGÁNYI (fojtott gyűlölettel). Mondja, magának tényleg az a szándéka, hogy megőrjítse a szomszédjait? RUDI. Aurica, légy szíves, kísérd ki a vendéget, és máskor kérdezd meg, mit óhajt, mielőtt […]

Negyedik jelenet (Ervin és az előbbiek.) ERVIN (elsőnek nyit a szobába kezében két jókora bőrönddel). Meglepetés! RUDI. Hát te mit keresel itt, Ervinke? (Auricahoz, aki a hallban újra púp és bicegés nélküli leánnyá változott.) Ejnye-bejnye, miért nem értesítettél, milyen kedves vendéget vársz ebédre? Jaj, de örülök neked, kispajtás! (Kitárt karokkal siet a fogorvoshoz, és erőteljesen […]

Harmadik jelenet (Blaj és az előbbiek.) BLAJ. Jó napot kívánok! De nehéz magukhoz ide feljutni! (Lihegve törli meg a homlokát.) RUDI. Üdvözlöm, domnu Blaj [Blaj uram]! Fáradjon beljebb, és fújja el szaporán, mi a baj! BLAJ. Honnan veszi, hogy baj lenne? RUDI. Na hallja, felkaptatott volna ekkora hassal idáig?

Második jelenet (Helga és az előbbiek.) RUDI. Nini, ki van itt! (Melegen megöleli.) Isten hozott Váradon! Aurica, légy szíves, üdvözöld a kedves vendéget! (Felkapja Helga bőröndjeit, de szinte el is ejti őket, olyan súlyosak.) AURICA (a cukrásznő elé biceg). Küss die Hand, gnädige Frau ! (Térdbók.)

Történelmi játék egy felvonásban, 11 részben SZEREPLŐK RUDI, állástalan nyomdász AURICA, Rudi élettársa Suciu, szekuritátés hadnagy HELGA, Rudi barátnője Ervin, Aurica kérője BLAJ, társasházi adminisztrátor Vágányi, Rudi bal oldali szomszédja Szellő, Rudi jobb oldali szomszédja Történik 1988 telén, Nagyváradon.

Az újságíró kíváncsian nyitott a szűk szuterénbe. Nyirkos hideg és szívszorító nyomor fogadta. A falak füstösek és repedezettek voltak. Közvetlenül az ajtó mellett rozsdás vaskályha bóbiskolt, pár lépésre tőle ágy, amolyan priccsféle recsegett a nyomorék öreg alatt.