Rettenetes volt látni – még fotókon, videofelvételeken is – hétfő este a lángoló Notre-Dame-ot. Mintha a tűz ropogása áthallatszott volna a hangszórón, mintha még a szobánkat is megtöltötte volna a füst fojtogató szaga. Egyszerűen hihetetlen volt, hogy akár el is pusztulhat egy világszerte ismert épület, ami 850 éve szinte folyamatosan áll, és alig van olyan ország a világon, amelyik vénebb nála. És amikor már olyan nyilatkozatok is napvilágot láttak, hogy talán nem is sikerül megmenteni a katedrálist, már csak azzal tudtam vigasztalni magam, hogy egyszer megadatott: kívül-belül körbejárhattam. Tovább »

Torontó, tél, hó, hideg. 1971. Egy jószívű embernek volt egy Csárda-nevű, szép kisvendéglője, ahol örökké szólt a zene. Mégpedig élő zene. A jószívű ember egyszer azt mondta, ha megéhezünk, a csárdába menjünk be.
Bács Ferivel megálltunk az ajtóban, s azt mondtam neki, Feri, hogy menjünk mi oda be, pénz nélkül?
– Valahogy csak lesz – felelte Bács Feri. És mi bementünk. Le is ültünk egy asztalhoz, ami piros abrosszal volt leterítve. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Papp Kincses Emese: Virrassz velem

(Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 1999, Borítóterv: Ádám Gyula)

A kéziratot még jóval a könyv megjelenése előtt ideadta. Hogy olvassam el. Nem szerkesztési vagy névellenőrzési szempontok alapján, hanem csak úgy. Azt hiszem, vágyott valamiféle visszajelzésre. Tovább »

csonttörés előtt lepingáltam
a papírvékony kávéskészletet Tovább »

Ha az isten ráállna az LSD-re, látná az embereket.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Infans conceptus pro natur habetur, quoties de commodis ejus agitur (a megfogant gyermeket élőnek kell tekinteni, valahányszor a jogairól van szó). A római jog ezen alapelve alapján határozzák meg ma is a legtöbb jogrendszerben azt a pillanatot, melytől kezdve alanyi jogok illetik meg az egyént. Tovább »

JA beszélgetése a dinnyehéjjal

(Nyolc évvel ezelőtt röppent fel a hír, hogy a budapesti Kossuth-tér gyökeres átrendezésére készült tervet hagytak jóvá, amelynek egyik tételeként József Attila Duna-parton ülő szobrát elköltöztetik mint nem odaillőt. A hír hallatán sokan tiltakoztak, felháborodtak; magam az alábbi furcsa manifesztumot állítottam össze, mely először blogomon lett elérhető, majd az akkor még papíron is megjelenő Új Magyar Szó Színkép mellékletének 2011. november 30-december 4-i számában is napvilágot látott. Jó volna hinni, hogy írásom – megannyi hang mellett – ha csak egy picit is, hozzájárult ahhoz, hogy a szándéktól „elálltak”: József Attila végül is a Duna partján maradt; 2013-ban valamivel közelebb került a víz fecsegéséhez – immár a rakodópart alsó kövére…) Tovább »

Komája szerint relatív időket élnek. Ezen Vadmalac hosszasan elgondolkozott, más mégsem jutott eszébe róla, mint a relativitás meg Einstein. Az állítólagos feltalálója.
Meg is ijedt kissé. Mert arra gondolt, mi lesz, ha egyik fordulóban találkozik Einsteinnal. Mert ugye, az idő nem egyenes, és ők meg relatív időket élnek. Ha igaz. Tovább »

Annyi, de annyi dolgok vannak
égen és földön. Elmondhatatlan
lenne, ha végig sorolnám. Tovább »

Ady Endre nagyböjtje
Írta: Dr. Búzás Gerő
Csíki lapok – 47. évf. 10. sz. (1935. március 10.)

Nagyböjtben az egyetemes kereszténység azt hirdeti, hogy a jó és rossz között botorkáló ember csak akkor jut el a húsvét feltámadásos, békés megnyugvásáig, ha bűnbánatot tart.
Amilyen egyszerűnek látszik, ép annyira igaz ez. Örök bizonyság erre Ady Endre is, ez a sokat lehurrogott lángeszű Nyugtalan, ez a káromkodó, majd mélységes bűnbánatot tartó, legnagyobb magyar bűnbánó-zsoltáros Dávid. Tovább »

Pipacs pirosa emlékezte a mezőt elárvult bérház hátsó udvarán.
Asztalomon Pál Anti vázájából füttyent felém most bársonya.
Egykor Fanni várta így őt a rőt sövény előtt. Tovább »

Léphaft Pál kartikatúrája

1849 április 16-án jelent meg brassóban a Bem József által alapított BRASSÓI LAP (jelenleg Brassói lapok) első száma. Az évfordulós lapszámban Ambrus Attila főszerkesztő cikkezik az ünnepi eseményről, a Petőfit és Bem tábornokot ábrázoló illusztrációt pedig Léphaft Pál készítette.
Kívánjunk a lapnak további sok-sok termékeny évet, tisztánlátó, őszinte cikkeket, és persze minél több értő olvasót !

létezem
életemet
valósággá szőttem
átírtam Tovább »

Majdnem három évtizedig
álltam egy elit klub előtt,
vitatkoztam a kidobóemberrel,
magyaráztam, hogy amiért még nem
vagyok tag, azért lehetnék, Tovább »

vers a Notre Dame lángolása közben

ég még a templom s a púpos toronyőrt
hiába keressük a kormos téglák között
voltak-e szentek barna csontocskái
martalékai az újkori tűznek
ez jutott eszembe s hogy éppen sétáltam
mikor felcsaptak a pokoli lángok Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Székely Ervin: A műember

(Maiko Könyvkiadó, Bukarest, 2009. A borítón: Groteszk arcok, Leonardo da Vinci tanulmánya. Ajánlószöveg: Ágoston Hugó)

Filmcímek. Andrzej Wajda (1926-2016) Márványembere. Úgyszintén Wajda Vasembere a lengyel Szolidaritásról. És még egy Wajda rendezés, az utolsók között, A remény embere, ezúttal Lech Walesáról. Tovább »

Karen ujjai gyorsan jártak a billentyűkön, arcába hulló tincseit a megszokott mozdulattal simította hátra, de a rakoncátlan tincsek újból a szemébe hullottak. Néhány nap szabadságot kért, és ma be kell fejeznie a jelentést. Kávéjából is csak írás közben kortyolt. Végre befejezte, kényelmesen hátradőlt a székén, átolvasta a munkáját, és betette a kész mappába. Tovább »

mint pálcikáról a zsiványpecsenye
úgy foszlik le rólad az új kor ábrándja
mennyekbe aligha jutsz
nem hívott senki csak mások vonulnak

Budapest, 2019. IV. 12

nincs nincs nincs jogom
nincs semmilyen alapom
vádolni téged, nem ismerlek
még Isten is úgy ismer meg
ha bemutatkozol Tovább »