Az aratás első napján találtak a hullára. A szelíden hullámzó búzaföld szélében feküdt, s halálát éppúgy okozhatta rafinált erőszak, miképpen betegség, mely nem hagy feltűnő külsérelmi nyomot. Nem régen heverhetett a búzaföldön, ismeretlen volt, öltözékéből ítélve sem idevalósi. Tovább »
PFAFF SINGER PFAFF SINGER PFAFF SINGER PFAFF
hatvan banis ceruzacsonk a fül mögött
PFAFF SINGER PFAFF SINGER PFAFF SINGER PFAFF
fogaslábú emberkaptafa Tovább »
Remegett minden ízében,
mikor azon a télen a fagy
védtelen törzsébe mart, Tovább »
A kalandos sorsú Hudec László (1893–1958) egy hatgyermekes mérnökcsalád első gyermekeként született Besztercebányán (ma Szlovákia is büszke rá) Nevét sokféle átírásban őrzik a lexikonok, szakcikkek: László/Ladislaus/Ladislav Hudec/Hugyecz. A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett 1914-ben, és 1916-ban már a Magyar Királyi Építészkamara tagja volt. Tovább »
Forrás: Műterem-Tő, 2004. A csíkszeredai Riehen egyesület pályázata
Bizony elég rég, húsz éve lehetett, hogy írtam egy hosszú mesét, meseregényt egy illatcseppecskéről. Råckstában laktunk éppen, ki-kisétáltunk a Mälar partjára, ott pillantottam meg egy tavaszi nap a vörös áfonya készülő termését. Tovább »
(barátnőm emlékére, ki elment)
Vöröslő ribizli a porcelán
levesestálban
és felhőnyi tojáshab –
ez villan be
a régi nyarakból, Tovább »
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
(Timp Kiadó, Üllő, 2011, Gondozta: Solymossy Zsuzsanna, Illusztrálta: Péter László.)
Egykori Csíki TV-s munkatársammal, az állandóan változó videós szakma minden csínját-bínját jól ismerő Csíki Zsolttal, a szervezők felkérésére, hosszú esztendőkön át mi forgattuk a csíksomlyói Ezer Székely Leány Napja hivatalos filmes krónikáját. Tovább »
Mi ez a ”szingli”, harminc évvel ezelőtt nem volt benne a napi szókincsünkben…
Először Dánielisz Endre a 95-ödik életévéhez közeledő kiváló nagyszalontai tanár, publicista, helytörténész, nyelvész, irodalmár, Arany-kutató, nyelvőr tette szóvá a „szingli” kifejezés használatát. Tovább »
diadém diadém
die die die décs
diadém diadém
die die décs
Budapest, 2019. III. 24.
„Ha mindannyian meghallanánk egymás imáit, nagy terhet vennénk le Isten válláról.”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
Biztató találkozóra
Találkozzunk ismét a Várban,
Zolti bácsinál, mindahányan.
Kicsoda ő, Benczédi Endre,
akit ajánlunk szeretetre?!… Tovább »
Tegnapelőtt este pontosan huszonegy óra harmincnyolckor kirabolták Kók Vidor kiskereskedőt. – Már éppen zárni akartam – kezdi mondókáját a kárvallott –, amikor belépett a tettes. Harisnya volt a fején, egy kissé furcsálltam, hogy nem tűnt fel senkinek. Tovább »
Csíki Andrásnak
Két muraközi húzta a terhet,
a lovak hasáig ért a Nyárád.
Pléhkrisztust állított a kegyelet
a híd elé. (Rőt rozsdája vár rád Tovább »
József A. halálának évfordulóján
Végzek magammal, úgy hiszem,
nem várom meg a vén halált,
ez az élet már megzabált
mindent, amiért élhetek. Tovább »
A szerző felvételei
Kirándulás Argentínába
(2019. március 24.) Az előző bejegyzésem óta rengeteg idő eltelt, aminek nagyon egyszerű az oka: nyári szünet volt. Annyi programom összegyűlt, hogy meg tudnám összesen számolni a napokat, amikor csak otthon voltam és nem csináltam semmit. Több bejegyzésen keresztül elmesélem a nyári élményeimet, utazásaimat. Tovább »
Hogyha olyan ország lenne Románia, amilyen nem, hogyha valóban olyannak mutatkozna, akkor megdobogtatná a szívem minden olyan ünnep, esemény, siker, amely az övék. Az enyém is lenne. Alkalmanként elviselném az éppen aktuális himnuszt, talán nem lenne kirekesztő, és nem sértene, hanem boldogítana. De nem olyan. És Magyarország sem olyan. Tovább »
„A konklúzió: az a pont, ahol belefáradunk a gondolkodásba.”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
(Eurocarpatica Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2002. Szerkesztő: Dan Rebreanu, Műszaki szerkesztő: Csillag István, Fedőlap: Constantin Grigoruţă)
1988. július 27-re virradó éjszaka, a romániai diktatúra utolsó előtti évében, tucatnyi román állampolgár a Brassó melletti vidombáki repülőtérről egy haszonmunkákat végző repülőgéppel szeretett volna Ausztriába jutni. Tovább »
Bartha Árpád fotóalbumából ARTPrinter, 2016
Cikket írni valamiről csak úgy érdemes, ha személyes véleményt tudsz mondani. Ha hírt adsz valamiről, abban is legyen ott a te véleményed, még ha csak egy sorban is. Különben nincs hírértéke, ahogy a plakátoknak is szükségük van legalább egy felkiáltójelre. De te, ha szóban kell fogalmaznod, mondd ki, amit gondolsz. Tovább »
nem mindig jön ki
rímképlet-vázat
álmos marhaságokkal
cicomázok fel Tovább »
annyira érdemes visszavonulni hogy már ez is gyanús miért ez az óhaj honnan a vágy hogy a külvilágból önmagadba önmagadból is saját sejtjeid közé s ha nem elég mert nem elég akkor atomjaid emlékezetébe gének memóriájába valahova egy másik ember életébe anyád múltjába a nagyanyádéba és így tovább míg a tömbházak házakká a házak vályog nemez vagy bőrkunyhókká válnak Tovább »
Pusztai Péter rajza
