György Horváth László sírjánál
„A templomhajóban fák nőttek, s tető
Helyett, a kék ég látszott felettem.
Imára nyílt ajkam a pusztulás láttán,
S mert az Úr házában voltam letérdepeltem”

Nyárádunk titkait Maros fuvarozza
végtelen tengerek felé. Királyfalvi
Nagyhegy alatt, ki Küküllő vizét issza,
nem parancsolnak neki világ hatalmi. Tovább »

Írjunk felejtést!
Amikor mindenki visszaemlékezést ír, merész tervvel hozakodom elő.
Barátaim, írjunk felejtéseket is! Irodalmi felejtést, történelmi felejtést, kortársi, nemzedéki, zenei és filozófiai felejtéseket. Tovább »

műveim
papíron
hevernek Tovább »

ÉDES ÖCSIKÉM!

Útban hazafele a vonaton. Húz haza valami megfogalmazhatatlan , leírhatatlan, halálon túli szeretet, amellyel soha sehol nem bírok elszakadni tőled… Tovább »

(emlékek a Sárgaház folyosója c. naplóból)

büszkén járt-kelt közöttünk
nagyon régen egy ember
mikor az út menti fák mellkasát Tovább »

… mint céltalan vonalak egymást-gubancolása,
süllyedő hajó mélybevonulása,
mint tömegközelség,
vadul villámló istentávolság, Tovább »

bolond bolond bolond
mondja bolondnak a bolond
és kolompol és kalimpál
dönget a dobon nagyokat
donga lábával dobbant Tovább »

– ajánlom a Bekecs Együttesnek

Levelemet küldöm annak, ki egykoron csipkézte volt
                                                                                              lábával
a levegőt. Jövök egy kis kopott, tavaszváró éggel.
                                                                                       Tereád vall Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Pomogáts Béla: Erdély hűségében

(Bibliotheca Transsylvanica sorozat, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2002. Szerkesztő: Kozma Mária, Műszaki szerkesztő: Both László)

Én magamban klasszikusnak nevezem. Az írásaiban nincs Gadamer és hermeneutika, nincs Barthes és szemiotika, ami nélkül egy mai bölcsész egyetemistát egész egyszerűen kivágnának a vizsgáról, és utána dobnák az irodalomelemzését is. Tovább »

Wassermann-reakció, Tüdőátvilágítás. Ideg- és elmegyógyászati vizsgálat! Ez legalább mulatságos volt. Egy öreg freudista pszichiátert fogtak ki, aki mindenáron ki akart sütni valamit Elemérről. Megkérdezte, nem él-e véletlenül egy unokatestvére a Húsvét-szigeten, szokta-e vakargatni a hónalját, evett-e már életében bálnazsírban pirított articsókát, strucc-nyelvvel, és tudja-e, miben halt meg Napóleon udvari orvosának a dédunokája. Elemér nem tudta, mire az öreg ráírta egy papírra, hogy normális, alkalmas a házaséletre, mehetnek. Tovább »

„Amerika az az ország, ahol gondolkodás nélkül kimondhatjuk azt, amit gondolunk.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

a gyermekkor végén

a hindu isten
lótuszülést nyújt
és légzési gyakorlatot Tovább »

Folytatjuk kávéház/kávézás-ankétunkat. Kérdéseink ugyanazok:
1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?
2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd?

BALLA D. Károj költő, blogger, Ungváron él; a szerző újabban nem használ elipszilont írásaiban, nevéből is száműzte.

Káfé az egész világ avagy. egy csapott, egy púpos

Az évezred kezdete előtti éjszakán, 2000 szilveszterén kezdtem el a felköltözést az internetre. Elsők között nyitottam online irodalmi kávéházat, az UngParty NetCafé 2005-ig közel száz szerző mintegy ezer írását közölte: verset, prózát, kritikát, publicisztikát, naplót – gyakran napi többszöri frissítéssel. Tovább »

Nem vagyok túlságosan nagy kávés, nem ismerem különösképpen sem a kávé fajtákat, sem a márkákat, és szinte bizonyos, hogy nem tudnám megkülönböztetni sem a pörkölés, sem a keverék alapján, melyik az ideális. Mint ahogyan soha nem merültem el annak a megismerésében sem, hogy a különböző földrészeken, a világ országaiban mi a jellegzetessége az éppen ott elfogyasztott barna vagy fekete italnak, és még azt sem tudom, hogy miért jobb tejjel vagy tej nélkül, barna vagy fekete cukorral vagy egyáltalán cukor nélkül. Tovább »

Fehér Illés műfordításaiból

Rokon lélek – Srodna duša

Hányszor bódított az a gondolat,
És most, hogy eszembe jut, megremegek,
Testem zsibbad. Tovább »

„Józannak maradni részegek között ugyanolyan szégyen, mint lerészegedni józanok között.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Úgy tartják,
ilyenkor kell ébrednem
s aztán virágoznom,
hogy amit eddig álmodtam,
valóra válhasson – Tovább »

Öröm látni, hogy a székelyudvarhelyi színház továbbra is lelkiismeretesen megszervezi a drámapályázatot. És így évente születik – legalább egy! – figyelemre méltó új magyar dráma a Kárpát-medencében. Jelenleg 83 darabbal neveztek be a kezdő drámaírók pályázatára, és Oláh—Horváth Sári nyerte meg a versenyt a Gyerekjáték című darabjával. Tovább »

Balázs Imre képe alá

Balázs Imre: A gát fölött

Ahogy a sötétlő jegenyék a júliusi eget körmük hegyén tartják
Ahogy a lekaszált fű száradása felfedi a kifehérlő martot,
Ahogy a négy fiatal szürkenyár az öreg égernek csámpásodik,
Ahogy tintakékül a Maros a gát felett
szinte érzed a cementlapok leheletét. Tovább »