Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (26)
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
Rab János: Élet és energia
(Dacia Könyvkiadó, Antenna sorozat, Kolozsvár-Napoca 1986. Szaklektor: Szabó Attila, Szerkesztő: Kerekes György. Műszaki szerkesztő: Molnár Attila. A rajzokat Maksay Ádámné készítette.)
Hogyha az ember olvas vagy ír, óránként és testsúly kilogrammonként 5, 9 kJ energiát használ fel. Amennyiben hegedül 6,7-et. Gépkocsivezetés közben 8,0-t, sízésnél 33 és 58 között, hogyha vízszintes terepen 22 km/ óra sebességgel szalad, akkor 39-et. Elgondoltam, hogy azokat a táblázatokat, amelyeket a legkülönbözőbb tevékenységekre Rab János (1945-2007) könyvében kiszámított, át kellene adnom fiatal székelyföldi IT-szakiknak, akik készíthetnének belőlük valamilyen applikációt, majd megvásárolná tőlük az Apple, elhelyezné az App Store-ba, onnan pedig világszerte letöltenék az Iphone-okra, mert a mobiltelefonokon amúgyis nagy divat az egészség, és rögtön özönleni kezdene a pénz a folyószámlákra. A végén még a biológus szerző utódai is kaphatnának valamilyen jogdíjat azért, hogy több mint három évtizede, tanárként, Gyergyószentmiklóson, megírta ezt a kitűnő könyvet, amely könnyen követhető logikai felépítésével, a termodinamikai törvények és az olyan fogalmak közérthető leírásával, mint az entrópia, az entalpia, a biológiai evolució rendszerszintű magyarázata nem csak a múlt század vége fele jelentett izgalmas olvasmányt, hanem napjainkban is kiváló ismeretterjesztő munka lehetne bárki számára, aki nem akar elsüllyedni abban a halandzsában, amely a mindent gyógyító csodaszerektől az oltásellenességig terjed. Tévedni termikus dolog – írja át egyik oldalon a világ talán legismertebb szólásmondását, és néhány lapon át képes közérthetően felvázolni, hogy az élő szervezetek miként alkalmazkodhatnak a változatok nagy számával az átalakuló körülményekhez. Biztos vagyok benne, ha élne és újra kiadná a könyvét, külön fejezetet szentelne Barabási Albert László (1967) hálózatelméletének a biológiában betöltött szerepéről és ki tudja, talán etnobotanikai kutatásaiba is bevonná, mert akadtak azok is szép számmal. Ő maga, 1989-es magyarországi áttelepedése után, már nem változtatott újból lakhelyet, de népi növénytani leírásainak színhelye mégiscsak Gyergyó és Gyimes maradt. Cseke Péter (1945) nemrég mutatott be Kolozsváron könyvet az együtt induló Imreh István, Rab János és Wilhelm Sándor biológusokról, de sajnos Rab János már nem lehetett ott. A idő nyila – írta címként könyve egyik fejezetének élére. Nem tudott kitérni előle.
Pusztai Péter rajza