Igen, disznósgazda leszek, ez már el van döntve. A jó múltkor e-mailt kaptam egy bennfentestől, még csak nem is kellett sokat győzködnie, hogy több szempontból is megéri. Meglévő állásom mellett nekifogok a disznótartásnak. Az illető hatalmas érveléssel bizonyította, miért éri meg még nekem is, aki pedig konzervben vagy vasárnapi asztalon szoktam disznót látni, egy-egy szeletet a kellő fűszerekkel elvarázsolva, mellette a krumplipüré sárgásfehér halma… Hadd ne folytassam, mert máris mértéktelen mohóság fogott el, holott még neki se álltam élelmem megtermelésének. Tovább »

Közvetlen vágtatás

A legvagányabb tanárom mégiscsak az volt, aki az osztályfőnököm is lett egy évig: Kassay Gábor. Voltak még jók, barátságosak, akár kedvesek, bár azt hiszem, mindegyik jelző mást jelentett akkor, mint most – vagány azonban csak ő volt szerintem. Ő vitt el kirándulni a Riszegre meg a Szent János kúthoz, ő focizott velünk mindenütt, ő vitt el Félixre több napra, ő mentette ki a záróra után kujtorgókat. Én nem vagyok valami nagy kiránduló, de ezeket a túrákat szerettem. Tovább »

A tiltott fáról
(Méregdrága gondolat)
Gyümölcsöt ennék.

Arad – 1849. október 6.

Mit mond,
tábornok úr,
milyen halál ez? Tovább »

Bürök büdöse árválkodik a levegőben.
Esőpaskolta méregzöld levele szinte csábító.
A zivatarok utáni poloskaszag egy életre
bőrünkbe ívódott azon a nyáron. Tovább »

Hát hogy is vagyunk ezzel?
Legelőször is legyintesz, kedves barátom, és azt mondod: „Á, ez mese, az életben úgysem fordul elő.” De mi? Vezérigazgatók nincsenek vagy gépírólányok? Erre sóhajtasz, kedves barátom, és az unokahúgodról kezdel mesélni, aki havi hatvanért… Hát akkor ne mondj ilyet. Vagy úgy, te arra gondoltál, hogy a vezérigazgató és a gépírólány között… Akkor nincs baj, ugyanis én szintén arra gondoltam. Tovább »

régi bőgések íze
a mai haragoké
emlékszem
nem bőgtem egy délután
mikor leteremtettek Tovább »

Havonta száz nő hagyja el
a selyemgyár otthonát
a szövőszékek hasztalan ugatnak
a grafikon a padlón csúszik Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Bitó László: Ábrahám és Izsák

(Argumentum Kiadó 2000, Budapest, Szerkesztő: Bodor Pál, Műszaki szerkesztő: Császár András. A mű eredeti címe Abraham and Isack. Az angol nyelvű kéziratból fordította a szerző közreműködésével Rakovszky Zsuzsa.)

A szürke hályog, a katarakta az egyszerűbb. Legalábbis a gyógyítás szempontjából, hiszen a látást azonnal helyreállító orvosi beavatkozás manapság már rutinműtétnek számít. A zöld hályog, a glaukoma viszont jóval fájdalmasabb, mivel gyorsabb látásvesztéshez vezethet. Tovább »

Tudta, hogy elérkezett a nagy pillanat. Ez az, amikor a fájó lemondásba vegyül egy kesernyés gyűlölet, a ráébredésbe csípős csalódás, és az egésznek olyan förtelmes íze van, amitől hánynia kell. Ilyenkor mindig megkérdezi: mi értelme van a fellángolásnak, a tűzben égésnek, ha a vége egyértelmű csalódás? Erre már nem tudott válaszolni. Nem is akart! Tovább »

„Ne lopj! A kormány nem szereti a konkurenciát.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Járom a Palájt,
ahol nagyapám fabélyegző volt,
miután beléptették a közösbe –
estefelé kalibát eszkabált
és kiült eléje. Tovább »

Vasile

mikor beléptél hűvös szobámban
a ház megtelt melegséggel
dalolni kezdett árnyékom Tovább »

nyikorgó fiók
egy zsebóra
egy cé-zé Tovább »

Az első lányom fél órát se élt. Meg se mutatták. Csak annyi maradt belőle, hogy sírt. Nem is keservesen. Hanem inkább nyekergett, egyre halkabban. Azt mondta a bába, hogy gyönge volt a tüdeje meg a kis szíve. Túl korán jött.
És valahogy ez a sírás, ez maradt meg. A fiam huszonhat évesen jött haza a frontról, sebesülten. Üszkös kis lábakkal. Tovább »

Őszi verőfényben

Moha-puha kézzel simogat az ősz,
sárga lombok hullnak melankóliába,
a gát fölött őszi eső Marost tetőz,
a Hétfák üstökét kósza szél cibálja. Tovább »

reggelente persze csak hétvégén mert akkor akad némi csend a metábbik gondolkodásra szóval reggelente az az érzésem csak úgy oda vagyok ültetve valami ősszakadék fölé egy borzalmasan elkoptatott turista-hídra amit alig tart valami a semmi fölött és teljesen tőlem függ hogy a jobboldali avagy ellenkező part felé kezdek kúszni rajta de mivel mindenféle kényszer a leállásom eredményezi csak nézem azt a két szerencsétlent a két szélen…ott vár az isten és az ellenisten és én meg azt várom hogy ne általuk legyenek meghatározottak azok a partok

Nedves a talaj már nem volt, de langyos sem. „Meleg honnan?”, gondolta Vadmalac, hiszen a nap sem süt be ide, napmeleget indirekt ha kap.
Mármint az a kis parcella, a karjával be tudja határolni.
A földre hasalt, hogy közelebb kerüljön a hóvirág-együtteshez, amelyik még nem mutatkozott, de tavaly megígérte neki, hogy idén is nyílik. Tovább »

Baka István: Tűzbe vetett evangélium

Mint papírhulladékkal teli réten
ételt keresgélő kutya,
futkos pupillám a szemfehéren,
de Istenre nem talál soha. Tovább »