Harmadnapon, amikor már azt hitte, nem bírja tovább a hajóbordán, amire a süllyedés után egy áramlás rásodorta, a távolban meglátott egy szigetet. Hullámok vitték, sodorták a tengeren, amióta csak a vakszerencse és egy örvény a forgatag szélére lökte a mélybe bukó hajótörzs közeléből. Tovább »
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
Gecse Géza: Bizánctól Bizáncig. Az orosz birodalmi gondolat
(Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007, Budapest, szerkesztő: Csuka Tünde, Műszaki szerkesztő: Wéber Anna. Ára: 3000 Ft.)
Az évre már nem emlékszem pontosan, de annyi bizonyos, hogy Petőfi-megemlékezésen vettem részt a Segesvár melletti Fehéregyházán és a múzeumhoz vezető úton az ilyenkor megszokott emléktárgyak és népművészeti csecsebecsék mellett árultak könyvet is. Az egyiknek a címe ugyancsak megütötte a szemem. Tovább »
„Ha nyakig benne vagy, ne nyisd ki a szád!”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
későn kelés
feltápászkodom
izlandias rövid nap
szürkíti szobám
Budapest, 2019. II. 21. Tovább »
A lámpafény kicsit
előre szaladt,
s ritkásan havaz,
amíg az úton áthaladsz. Tovább »
(Sok jó rokkant ember) Magyarország emberei (sokan meglátták s megmondták ezt már) hamarabb csigázódnak el bármely más társadaloméinál, s ennek ezer okát az ördög keresse most. Elég, ha döbbenten, torpantan nézem, nézem, hogy ma nagyon keservesen nagyobb a „létszám”, a morituri-nép, mint valaha. Tovább »
barna
hát az
mint a bánat
vagy
barna
mint levél Tovább »
Tépett idő
A Brassai az életem volt. Oda jártam, ott szenvedtem, ott tanultam, ott örültem, ott tettem szert az első barátokra, akik aztán vagy megmaradtak, vagy nem, ott jártam egy osztályba olyanokkal, akik közül néhányan legnagyobb meglepetésemre a barátaim lettek.
Tizenkét évig jártam ide, betéve tudtam. A 43-as termet, ahol végeztünk, a folyosókat, a különös hangulatú manzárdszobát, ahol a műszaki rajz órák voltak, a pincét, ahol meg a műhelyórák, a tornatermet, az udvart, a fizika meg a kémia labort. Szőllősi Ferencet, aki Józsikának nevezett a második keresztnevem miatt, Dan Mariát, aki a világ legjobb romántanárnője volt, Egyed Emesét, akivel színjátszottam, Csőgör Enikőt, akivel verset mondtam, Tóth Károlyt, az orosztanárunkat, ezt a nyalka világfit, aki egyszer ember volt egy embertelen helyzetben, és mind a többieket. Tovább »
A szikkasztó nap, a júliusi szélcsend,
a szentgyörgyi sósfürdőben izzadt asszonyom
bőre barnája s a Víkend-telep iszapos illata…
Az én szívem már csak ezé a tájé,
a marosmenti reggeli ködök vizein. Tovább »
Újra színen van Az ember tragédiája. És jellemző, hogy kik vállalják ma Madách művét. Hát, a fiatalok. A bukaresti színisek – akik államvizsga-előadást alkotnak belőle. És társuk a Ion Caramitru által vezetett Bukaresti Nemzeti Színház, amely otthont ad a színisek produkciójának. Havonta kétszer is eljátszhatják ott Madách művét, a Kisteremben. El is játsszák, és teltházzal. Az előadás pedig egy óra és húsz percet tart, szünet nélkül. Tovább »
Sarjad a fű,
Lekaszálom.
Teljesül-e
Ily halálon
A fű-álom?
Kelemen Hunor szövetségi elnök újraválasztásának kongresszusán ott helyben példát is mutatott erdélyi gyakorlatiasságból, pragmatikus transzilvanizmusból: kijelentette, hogy az RMDSZ-nek nincs álláspontja Laura Codruta Kövesi európai főügyészi kinevezésével kapcsolatban. Nyilatkozata közelebb vitt annak megértéséhez, hogy mi is a transzilván pragmatizmus (vagy fordítva), mindenesetre máris jobban érteni vélem, mint a korábbi hívószókat, az autonómiát, az újratervezést meg hasonlókat. Tovább »
Édesanyám drága, pünkösdi fenyves erdő ködét szitálja a hajnal,
s a csíksomlyói Salvator kápolna fölött nyílik az ég aranybokra:
Baba Mária érkezik, a Napba öltözött. Miközben
a Duna barna iszapját rétegekben rakja a Margit-sziget köveire, Tovább »
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
Ferencz S. István: Nyári vándorlások
(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972, Forrás sorozat. Szerkesztő: Csiki László, Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Ára: 3,75 lei.)
Az S betű akkor még külön állt a nevében. A nagyon vékony és akkor már agyoncenzurázott vékony kötetben azonban, újraolvasáskor is, ott rejtőznek azok a jellemvonások és jellemzők, amelyek Ferenczes Istvánt (1945) és költészetét soha nem hagyták el. „ A Hargita című napilap újságírójaként járom a megyét és verseket írok. Persze, ettől nem lesz nagyobb a burgonya hektárhozama, s az állatlétszám sem emelkedik. De talán emberségben gyarapszik tovább e föld, ha megérti egy-két szavam.” – írta a korabeli fülszövegben, már akkor egyértelműen a külvilág és saját belső világának a kettősségére utalva. Tovább »
Felfigyelhettek rá olvasóink, hogy február 15-étől a Káfé főnix naponta közöl – egyebek mellett – egy-egy rövid prózai írást a jelenkori magyar próza képviselőitől.
A káfés Albert Csillával indítottunk, a fiatal Szabó R. Ádámmal folytattuk, majd a klasszikusnak számító Bálint Tibor következett, őt Komán János követte, továbbá Bodor Ádám, Zsidó Ferenc, Szakonyi Károly, Bölöni Domokos folytatták a sort; Tovább »
A paták egyhangú csattogása álomba ringatott volna bennünket, ha a teremtő túl nem tesz minden eddigi bőkezűségén. Forró kátrányszag csapott fel a lassan zötyögő szekérderékba, kókadtan bámultam Ángyél kitakart combjait, ahogy rózsás, füstszagú pendelyét lába közé csavarintva süttette bőrét a nappal. Tovább »
Aggódik az író,
mi lesz ha
már minden szó
bekerült művébe,
leírt már minden igét, Tovább »
Elkészült a 2019-es kiírás versenyfelhívása, szeretettel ajánljuk minden érdeklődő figyelmébe:
Tisztelt Kollégák! Kedves verskedvelő Diákok!
Mottó: „s a világot bármikor újraköltöm” (Lászlóffy Aladár)
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Phoenix Könyvesház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a hagyományos Atlantisz harangoz országos versmondó vetélkedőt, 2019. április 12-14. között.
Az idei tematika Az újrakezdés művészete.
Kötelező versként Demény Péter: Brave New World Trade Center című versét jelöltük meg… Tovább »
hajnal van álmosan írok nem sok időm van nem sok időt ad nekem az évszak a ház minden sarkába kéményen repedéseken ablakon nyitva feledt ajtón át benyomult a kinti ősz itt csak a kedély szállingózik kint a levelek hava száll…hajnal van s le-lehulló szemhéjjal makacskodok: ki kell tépjek a kert megmaradt zöld hangjából emlékben még egy-egy életerő-szerű szótagot