Kérdezhetnénk, Bogdán László gazdag életművéből miért épp Az ördög Háromszéken* című regény került be a Székely Könyvtár sorozatba. Erre vonatkozóan van halvány elképzelésem: számomra ez a regénye a legkedvesebb, mely mű ugyanakkor a szerző Achilles-sarka is. Mert a legizgalmasabb és a legerdélyibb. Erdélyiségünk a legsebezhetőbb pontunk – épp azért, mert oly nagyon féltjük. Tovább »
Egy átdidergett éjszaka után
hajnalban elindulsz, csak úgy, céltalan,
hogy beindítsd gémberedett
tagjaid műszerét
és kimosd szemedből a gettó füstjét. Tovább »
Szeretfalvi állomás, 1941
idős úri asszony kínálgat szegfűt
a continentalban amely new york volt
a régi letűnt modoros években
mikor a többség neve o-val kezdődött Tovább »
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
(Kiadó: Pogány-Havas Kistérségi Társulás, Csíkszereda, 2005. Alutus nyomda. A kötet megjelenését támogatta Hargita Megye Tanácsa, Csillag Péter, Gyimesközéplok, Antal András (Pecmán), Gyimesbükk, Bilibók Péter, Gyimesközéplok. Lektorálta dr. Horváth Ferenc , nyug. MÁV mérnök.)
Nem tudom, mikor találkoztunk először, de arra jól emlékszem, hogy Bilibók Ágoston (1935) azt mondta: ismerte édesapámat. Egy kis esélye lett volna rá, hiszen ő 1954-ben kezdte a vasutaskodást, Székedi Béni (1904-1961) pedig akkor már Csíkszeredában, a brassói területi vasútigazgatóság osztálymérnökségén dolgozott, ahogyan akkor nevezték, Secţia L şapte, Tankó Andrással és más osztálytársaim szüleivel együtt. Tovább »
Átitatódott félelemízű nyállal a boríték ragasztója. Végérvényesen nyugtázta kilátástalan helyzetét. Öklével, hogy megtapadjon, pecsétet nyomott a levelére, és ez által befejezettnek tekintette semmiértelmű törekvéseit. Elvakult önfejűséggel tartott ki álláspontja mellett, miszerint ebben az országban nem segítik a tehetséges művészeket, inkább visszaszorítják, hogy ne teljesedhessenek ki… Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/
„Minden nő mögött ott a feneke.”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
Ahogy a napsugár bevonul a tájra,
kisöpri grádicsát a város peremén.
Remeteszeg felett kárminpiros dalra
fakad lilalehű pázsitja az égnek. Tovább »
Valljuk be, mikor írunk, igazából egy embernek szánjuk. (Ha csak nem vagyunk közemberek, akiknek a szószaporítás a dolguk.)
Akkor miért nem írjuk meg neki személyesen? Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.com/
Ezek a Magyariék a mi legrégebbi szomszédaink. Magyariék nélkül el sem tudom képzelni a mi falunkat. A házunkat sem tudom elképzelni nélkülük, se a kertünket, se az udvarunkat. Amikor az utcánkba beérkezem, legelőbb az ő kertjüket, a csűrt, a szénatartót látom meg, s a házukat. Csak egy szempillantás az egész, azonnal föl tudom mérni, haladtak-e valamicskét előbbre, vagy nem haladtak. Mert ha ők haladtak, akkor nagy baj nem lehet körülöttünk. Tovább »
„Hallom ma is egyre a zenét, látom, szinte látom a szemét”… Emlékszem ma is egyre arra a magnószalagra, amelyen ez is megvolt, a Próbálj meg lazítani-val, az Elmegyek-kel, a Mindenkinek van egy álmá-val együtt. A Teslán forgott milliószor. Tovább »
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
(Albatrosz Könyvkiadó, Bucureşti 1988. Szerkesztő: Osváth Annamária, Műszaki szerkesztő: Gabriela Iliopolos, Ára: lei 16.)
Kartoték. Emlékszünk még rá? Valamiféle fémcsőre felhúzott kemény kis kartonokat pörgettünk, amikor a könyvtárakban szerzőket vagy címeket keresgéltünk. Tovább »
Utazás a világ körül, fotóalbum, 2008. Szerk. Győri Lajos
„Akármilyen rossz is a kölyök, adókedvezménynek megfelel.”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
– Á, szervusz. Mit viszel, mit viszel ebben a csomagban?
– Na, találd ki.
– Nem találom ki én biz.
– De biz kitalálod, csak erőlködj. Na, kíváncsi vagyok. Nem találod ki?
– Hát fogadjunk, hogy kitalálom. Tovább »
Ha nem kifejezetten kabaréba illő mondolat ez, akkor minden hír egyben álhír is – a másképp értelmezők, konteózók, konspirációs fantazmagóriák belátásában érdekeltek, „fake news”-ok formálásában motiváltak számára. Még akár mulattató is lehet némely eseményük, de formálódhat a tapasztalat olyan hallomássá is, melyben a reális és tudományos folytonos birokra kel a valóságmagyarázatok színes kavalkádjával, s kitermeli ezzel önnön piaci helyzetét, közvetett-képviselt vagy közvetlen közléstermékként áruba bocsátható alakzatait. Tovább »
Szilvák a kertben: fehér ruhában szûzi leányok,
szellő ringatja vállukon a csipkét.
Ifjúság illata leng,
könnyû szárnyakon kismadár lebeg
és nászra szólítja párját. Tovább »
Folytatjuk kávéház/kávézás-ankétunkat. Kérdéseink ugyanazok maradtak:
1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?
2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd? Tovább »
Ajánlás helyett:
Szerettem volna magam megírni az alábbi verseket
de én már csak olvasni tudom őket;
Feri azt gondolta: biztos, ami biztos
és még előttem gyorsan papírra vetette őket –
azóta se hevertem ki, hogy ilyen fürgén
megelőztek.
Csak azért is –
sok szeretettel köszöntjük az 1935. március 4-én született
Szerzőt! Holnap prózáját olvashatjuk! (CsG) Tovább »
1.„Nemes Udvarhely-széki Rósáskert”
Ezt a címet adta Szigethi Gyula Mihály, az udvarhelyi református kollégium egykori híres professzora annak a történeti munkájának, a melyben a kollégium történetét írta meg 1674–1820-ig. 1674-ben tehát már fennállott e dicső intézet, sőt – mint más forrásból tudjuk – megvolt már 1670-ben, mert gróf Bethlen Jánosnak, Apafi Mihály fejedelem kancellárjának alapító levele 1670-ben kelt, és ugyanebben az évben a kollégium első rektor-professzora, Letenyei Pál is tanított már. Tovább »
A múlt hét végén az RMDSZ kongresszus elvonta a figyelmet arról a belső lázadásról – nevezhetjük palota- vagy inkább udvarház-forradalomnak, mert a Székelyföldön kevés a palota –, amely a Székely Nemzeti Tanácsban kitört. Tovább »
Pusztai Péter rajza
