Hát menj, most már tényleg menj végleg el.
Így is sokáig tartóztattalak.
Tudom, rég útra készen toporogsz
a rád aggatott jelmezek alatt. Tovább »

Mária nemrég költözött a harmadik emeletre, ahol egy barátnője lakott, aki kiment Olaszországba, egyelőre dolgozni, aztán ki tudja… Odaadta a lakását a barátnőjének, aki be is költözött.
Csendes, zárkózott szomszéd volt. Csak a szomszédjával, Jolánkával tartotta a kapcsolatot, de terveiről neki se mondott semmit, csak az esti, tömbház előtti pletykálkodások során hajtogatta: majd rendet teremt ő itt.
A nagy „tisztogatási” kampány be is indult. Tovább »

…Locs-pocsos kedélytölő novemberi napon Szerbia egy kis városkájában csatangoltam. A dűledező házú török külváros egyik házán hosszú karóra tűzve szakadozott fekete fátylat lóbált a sivár őszi szél. Meghalt valaki.
Feketeruhás értelmes arcú török földműves jött ki a viharrongálta kapun. Megkérdeztem, minden után érdeklődő meleg részvéttel: Tovább »

(Kis nyelvi-történelmi-politikai barangolás a Szentföldön)

Jaffáról az én szépkorú generációmnak a narancs (nem pártunk és kormányunk kedvelt színe!) és a jaffa-szörp jut eszembe (az utóbbit állítólag az előbbiből készítették, a magyarországi Szobon, némi kátrány hozzáadásával). Az egykor üzleteinkben ritkán kapható, egyenként vékony reklámpapírba csomagolt finom gyümölcsöt a viszonylag közeli (és 1956-ig, a szuezi háborúig: baráti) Izraelből szerezték be külkereseink; a Jaffa-közeli kibucokban érlelt narancs a fő kikötőről kapta »magyar« elnevezését. A palesztinai tengerparton épült kikötőváros hosszabb időn keresztül a brit mandátumterületi Szentföld legnépesebb városa volt – a később fővárossá lett Tel Aviv is csak vele együtt kerülhetett eleinte említésre (Tel Aviv-Jaffa). Tovább »

Nagy László Mihály emlékére

Közöttünk járt-kelt,
játszotta a nagyfiút:
felhőkarcolót
keresett a maga módján –
az embert,
aki meghódítható… Tovább »

Édesanyád ebéd után bejött a szobádba. Azt mondta:
Fiam, beszélgetnünk kell.
Hirtelen végiggondoltad, az elmúlt hetet, nem találtál semmi gyanúsat, de a zabszem nem fért fel a fenekedbe.
Nézd, én végiggondoltam mindent, hangod van, de nem lesz belőled egy Koós János, táncolni tudsz, de nem leszel Fred Astaire, kézügyességed édesapádtól örökölted, az sem működik, egy dolog van, amiben elérhetsz valamit, s az a nyelvérzéked. Beszéltem Dobay nénivel, a főtéren lakik, a cirkuszban dolgozott, megtanít angolul, én a napköziben kaptam ajándékba egy hajszárítót, eladtam, vettem neked egy angol könyvet és kifizettem az óráidat, jövő héttől minden kedd délután négytől angol órád van, nincs foci, nincs udvarozás, van Dobay néni, itt a könyv, nézd, nem értek semmit belőle, te sem most, de lapozz, alapozz. Rendben? Tovább »

(Tudománynépszerűsítő párbeszédek)

(Most nem az információról mint tudásanyagról lesz szó, hanem elsősorban a kibernetikai információról. Hogy ez mi – az majd kiderül. Szokásunkhoz híven: népszerű, mindenki által hozzáférhető formában. Két rongyos, piszkos barátpap megy az erdőben: az egyik Assisi (Szent) Ferenc, a másik egy átlagbarát, Ferenc arca szelíd, sebei láthatóak, kivéve a lentebbieket. Az átlagbarát azért átlag, mert sebei nincsenek.)

Ferenc: Pihenjünk meg, barátom, barát.
Barát: Pihenjünk meg, barát barátom. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Márton László: Harangok

(Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2001, Szerkesztő. Kerekes György, Műszaki szerkesztő: Kiss Tibor. Borítóterv: Hajdú Áron)

Már a nyomtatott folyóiratok alkonyán, de még a világháló diadalmenete előtt lehetett. Vagy talán még 1989 előtt? Mindenesetre a brassói vasútállomás újságos bódéjába eltévedt egy Scientific American és rögtön le is csaptam rá, majd Csíkszereda felé zötyögve, a székely körvasút átadása óta ugyanolyan lassúsággal közlekedő személyvonaton elolvastam egy roppant érdekes tanulmányt a harangokról. Tovább »

„Milyen szép halott leszek
Milyen szép halott leszek”
(Ady Endre )

óh, gyönyörűen éltél
óh gyönyörűen éltél
milyen szép halott lettél
milyen szép halott lettél Tovább »

A bajorországi városkához, Berchinghez tartozó Plankstetten bencés kolostorát 1129-ben alapították, s évszázadokon keresztül zavartalanul gyarapodott. A 20. század közepén azonban –  a többi között magyar sebesülteket is ápoló-gyógyító – hadikórházat rendeztek be a falai között. Tovább »

Kincsesdombok alján, margarétás réten
mélytorkú májusi seregélyek hangja.
Túl erdeim iszalag bozótjain
meztelen testek fény-árnyék játéka ejt rabul. Tovább »

„Ne igyunk vezetés közben – a legkisebb kátyúnál kilöttyenhet!”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Jaj, túl gyorsan mászik a gyermek!
Nem retteg, hogy könnyen leeshet,
fölmászik nem egyszer, nem kétszer,
hajtja őt a játékos kényszer, Tovább »

kacag a szem
kacag a száj
kacag a fül Tovább »

Zacc

Érdekes volt ez a két ember is: Jocó meg Bandi. Első unokatestvéreim, az élet kanyarjai miatt mégis jóval idősebbek mindkettőnknél.
Jocó galambászott, tyúkászott, egyéb ilyeneket művelt – azt hiszem, nyulat meg nutriát is náluk láttam először. Mindez érdekes volt, ő viszont túlságosan harsány ahhoz, hogy megpróbáljak közelebb kerülni. Tovább »

Nyitott Műhely, 2019. II. 25.

Mintha kötőszavak hézagaiba
rejtegette volna a lényeget,
lapozott egyet a nincsbe. Tovább »

Gondoljuk meg csak: akár a Biblia, akár a Tudomány Ádámja a tradíciók tiszteletére inti vala és zsarnokolja esetleg a nyugtalan Évát, mik volnánk ma mink? Bizony egyáltalában nem volnánk, az emberrel s az emberi civilizáció sok áldásával és átkával, javával és rosszával egyetemben nem volnánk. Nem rontaná a Földön a levegőt az ember, nem szenvedne amaz isteni, az Atlasznál azonban kissé súlyosabb teher alatt, hogy gondolkozik s – Nietzsche módján acélozva a szót – megy. Ám, sajnos, megtörtént a tradícióknak az a bizonyos, az az ős, nagy, veszedelmes megsértése, s azóta a tradícióknak úgyszólván nincs is más sorsuk, mint az, hogy nem tartatnak tiszteletben. Tovább »

Vadmalac ordítozva ébredt. Álmában ugyanis közeledtek felé frissen nyúzott bárányok. Egy futószalagra voltak felkampózva, rémisztő hatást keltettek.
Malacka sok mindent megpróbált, simogatta a halántékát Vadmalacnak, dörzsölte a homlokát. Lámpát gyújtott, majd kiszámolta, hány hét van még Húsvétig, addig elfelejtik az egészet.
De nem járt sikerrel. Tovább »

Február 26-án először adták át a Kortárs Magyar Dráma-díjat a Rózsavölgyi Szalonban. A díj alapítója: Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg – Örkény István özvegye, életművének gondozója, aki így fogalmaz a díjról:
„Amikor átvettem a Kossuth-díjat, már akkor bejelentettem, hogy a díjjal járó juttatásból alapítványt hozok létre annak kapcsán, amely a fél évszázados munkámat végigkísérte: olyan kortárs drámákat, színpadi írásműveket díjazunk, amelyek közéleti tartalmúak, kritikus hangvételűek; tehát történelmi múltunk eddig kibeszéletlen, fájdalmas eseményeiről beszélnek. Vagy olyanok, amelyek kendőzetlenül szólnak a minket körülvevő jelenkori magyar valóságról, és képesek arra, hogy fontos és érzékeny társadalmi jelenségeket fogalmazzanak meg a nagy nyilvánosság erőterében.” Tovább »