Hogy van-e sors, ne kérdezd. Kerülj át a lélek árnyékos felére, és hallani fogod Quasimodo zokogását; Gilda zsákba rejtett holtteste lebeg csónakon, akasztott ember válláról csurog alá a holdfény, és tébolyultan harangoz Miasszonyunk a nyomorultaknak, akik odalenn a mélyben már a sejtéstől is remegnek. Tovább »
Uram, e tél nem volt akármilyen.
A Föld eresztékei meglazultak,
remények, hitek szakadékba hulltak…
odavesztek, ki tudja, mennyien. Tovább »
Vérnász. Fotó Barabás Zsolt
Tavaly októberben ünnepelte 70 éves évfordulóját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. Az intézményt a Bocsárdi László rendező és igazgató nevéhez kötődő, rendszerváltás utáni átalakítása tette a progresszív romániai magyar színjátszás egyik legfontosabb műhelyévé. Az évforduló kapcsán a Figura megalakulásáról, a színházcsinálás gyergyói, majd szentgyörgyi éveiről, magáról a színházról Nászta Katalin beszélgetett Bocsárdi Lászlóval. (Alább a riporteri érdeklődésre adott válaszok olvashatók. – Szerk.) Tovább »
diavetítés
nincs még semmi mozgó kép
még áll a világ Tovább »
Mi blokkban laktunk. Kamaszkoromban lehetett, amikor a panelről hallottam, aztán most meg már tömbház. Mindegyik szót ízlelgetem vagy akár használom, de a gyermekkoromat hamisítanám meg, ha panelt vagy tömbházat mondanék blokk helyett. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://laszlo-tibor.blogspot.com/
Február 12-én 18 órakor a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia tanácstermében bemutatják Székely Ferenc A sas visszatér című legújabb interjúkötetét, amelyben a szerző Baricz Lajost, Beder Tibort, Böjte Lídiát, Ferencz Imrét, Fülöp Kálmánt, Garda Dezsőt, Koszta Gabriellát, Kozma Máriát, Molnos Ferencet és Sz. Kovács Gézát szólaltatja meg. A Tegye szerdára! – című, irodalmi anekdotákat és humoros történeteket tartalmazó könyvet Székely Szabó Zoltán mutatja be. Meghívott Böjte Lídia magyartanár. Közreműködik a Kolping Család kórusa, a Jubilate Deo dalcsoport és az egyházközség Szent György kórusa.
Házigazda Baricz Lajos plébános, költő – akit közelgő születésnapja alkalmával felköszöntenek. Tovább »
Kilencvenkilenc napja nincs egy gondolatom sem, amely megérdemelné, hogy leírjam. Csak eszem, és azt gondolom, étel, néha szeretkezem is, de utána ásítva ébredek, és azt gondolom, szerelem. Ha így óvom magam, józan tétlenségben, a szalonok untató fecsegéseitől zsibbadtan, egy napon talán eszembe jut néhány semmiség, amelyet az ostobák fölkapnak és századokon át szajkóznak majd. Hiszen erényeink többnyire csak álcázott bűnök. Tovább »
azt hiszem annyira hozzászoktam az apu anyu élethíváshoz ennek a kis szöszi embernek a minket életre hívásához hogy hinni kezdtem az örök életbe s bár az agyoncigarettázott tüdőm figyelmeztet néha hogy dehogy is lesz ez így én mindenképpen félni kezdtem a halált újra nem dehogy is az önféltés vagy valami divine intervention tartósító formájában hanem úgy ahogy egy tanár fél hogy ha elfelejti a feltehető kérdések válaszát többet nem mehet be lecke-leadni a Nagy Órára
„Az igaz, hogy a sirályok fennen szárnyalnak. Az is igaz, hogy a görényeket viszont nem szívja be a jet-motor!”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
Vándor voltam én. Kopott
s jó szóra éhes. Holott
csak dalt dúdoltam. Szidott
semmiség e rím. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://fuloplorant.blogspot.com/
A szélmalmok türelmével
várod az idő(k) színeváltozását.
Körben szétdobált gyöngyök,
érdekek pálfordulásának
ártatlan áldozatai. Tovább »
sohasem tetszett a bizonyosság
a talán sejtelmesen rostokolt
meleg selyemmel borított testemen
éjszaka is amikor hideg volt Tovább »
Az euro-amerikai típusú emberiség a 21. századra alighanem többségében „városlakóvá” vált…, értsünk akár ezen parttalan világvárost húszmillió lakossal, vagy három perc alatt átsétálható lengyel/litván/morva kisvárost, de nem a rurális térség meghatározó lakosai dominálnak, ha maga a város megjelenítéséről, imázsáról, összképéről van szó. Ebben a látszólag „átfogható” léptékben, melyben hol fővárosok, hol kikötő- vagy kereskedővárosok is meghatározó szerepre jutottak az évszázadok során, valahol mélyen jelen van a „városkép” mint tünemény, a városról vett mintázat víziója, az impresszió felszínes tükre is, mégpedig sűrűn, amikor épp kommunikálunk róla. Tovább »
Illuztgráció Reiner Maria Rilke Ősz c. kétnyelvű versesfüzetéhez. Kriterion, 1990
Ha testközelbe jut
Üdvözöllek a meg nem írt versek
honában. Nézz körül, és érezd
jól magad. Kívánhatsz bármit
itt, csak azt nem, hogy átrendezhesd
gondolataimat. Tovább »
– Mikor és hol jelent meg első versed?
– 1968-ban a marosvásárhelyi Vörös Zászló című megyei lap Figyelő mellékletében. Akkor, ha jól tudom, Szőcs Kálmán szerkesztette az irodalmi rovatot. Meglepő volt, mert én sohasem adtam le a verset, azt hiszem, Kicsi Antal tanár úrtól került a laphoz. Abban az évben voltam elsőéves a marosvásárhelyi tanárképző főiskolán, matematika szakon. A vers címe Őszvivő vizek.
– Máshol közöltek-e a verseidből?
– Az Ifjúmunkásban Lázár László. Az Utunkhoz csak egyszer küldtem, mert féltem, ha nem hozzák le, kapok egy nagy letolást a Levélváltás rovatban. K. Jakab Antal értékelte a verseket; rettentő borotvaéles humorral válaszolt a kezdőknek… Tovább »
Dancs-kávézó – a Káfé barátai közül ő utazik talán a legtöbbet, ő frekventálja a legtöbb kávéházat. És ő fotózza azokat. Úgy gondoltuk, kijár neki egy külön hely kávéházunkban
DANCS ARTUR légikísérő, író, élvezi az életet. Lakása New Yorkban van, ám fél lábbal mindig más világvárosban.
A káfézás boldog perceiért sok helyen szeretek lenni. Egyik ilyen hely otthon, az ablakom (lásd fent). Nem szeretek beszélgetni a reggeli ütős eszpresszóm mellé, csak bámulni ki az ablakon. Előttem New York hol ködös, hol napos, hol fényekkel telített panorámája. Tovább »
…a maszol.ro munkatársa, a nagyváradi Pengő Zoltán újságíró és vállalkozó. Úgy döntött: idén ősszel indul, Nagyenyedről, ahonnan nagy elődünk, Kőrösi Csoma Sándor is útnak eredt. Az ő nyomdokait szeretné követni Zoli, hátizsákján egy román és egy székely zászlóval. Tervéről Kolozsváron számolt be a sajtónak, s a bejelentéssel most már teli vannak a lapok, a hírportálok. A kolozsvári rádió adása úgy tudja, a gyalogút célja, a tisztelgés mellett a székely-magyar tudós munkásságának megismertetése a román közösséggel. Tovább »
(A Nagy Ramszesz)
Régmúlt országból vándor érkezett,
tőle hallottam e történetet:
„Két nagy kőláb a sivatagban áll,
törzs sehol, homokba süllyedt az áll,
az arc komor, gúnyos tekintete
irgalmatlan gőggel telis-tele… Tovább »
Távolbalátásom
tíz százalékkal
csökkent. Ez tény. Tovább »
Egy szem rózsabogyót vesz elő a felső zsebéből, a magasba tartja, és a következő pillanatban már az égő csipkebokor lobog előttünk. Tovább »
Jövődre gondolsz.
Megépíted sírkamrád.
Évszám a kőben.
Pusztai Péter rajza
