Sarány István születésnapi beszélgetése Komán Jánossal
Hetvenöt évet töltött Komán János. Jelenleg szülőfalujában, Marosugrán él és alkot – ír, történelmi búvárkodásait végzi – pályafutása, munkássága azonban Maroshévízhez és környékéhez köti. Költőként, esztétaként, történészként egyaránt számon tartják, de elvitathatatlan szerepe volt a hévízi magyar tannyelvű iskola létrehozásában is. Tovább »
Nem adott megnyugvást
Úgy szeretném elmondani, hogy érezzék és higgyék,
hogy mit jelent számomra ez a vidék,
a hűséges Maros hűséges partja –
sokszor a hűtlenség zavarja –
ahogy a vizek martot falnak,
s velük fájnak az aggodalmak, Tovább »
Odúfény
Az adminisztráció egy szűk kis szoba volt a szembeni udvarban, oda jártunk kifizetni… az adminisztrációt. Akkoriban így hívtuk a blokköltséget – lám, egész kis szótárt lehetne összeállítani azokból a szavakból, amelyek akkor voltak, ma meg már nincsenek. Ha nagy volt a sor, a szintén szűk és sötét folyosón várakoztunk. Tovább »
kétféle fény aranya-ezüstje
vangoghlik a szobában
megfáradt szemgolyómat Tovább »
úgy aludtatok ahogy csak városok tudnak a lakók által az utcákon tereken a kövezeten és lakások mélyén kis melegben csak helyiségek képesek ennyire atomokra esetten pihenni egy-egy dombon völgyben hegytetőn szépen elterülve avagy csak úgy a geográfián átdobottan amint száradó ruhák a kötélen fel lehetne ezt a kettőtök ájultságát használni hogy úgy értsek meg univerzumot ahogyan azt megéli a város ezernyi milliónyi alkotójával ahogyan azt megálmodja mert ébredéskor ez a tudás szertepereg veletek a többiekkel
(Székely makáma)
Vásári tragikomédia
A korondi úton megesett: egy szegény igás ló elesett — nem csak elesett, nagyobb az eset, — lóval is történik néha gyászeset. Fiatal boltos nagy útnak ered — ládájába gyolcs, pántlika, szövet, — gazdájuk ábrándoz, álmot szövöget, — korondi vásáron elkél a szövet. Ámde szélapó mit gondol magában — eddig szunyadozott a hegy oldalában —: útra-kelő kedve havat főlragad, — s a korondi úton hóhalom dagad. Tovább »
Ahova megszülettem,
Igazi esték voltak,
Az oszlopokon hamis
Fények még nem pózoltak.
„Mindenkinek hinnie kell valamiben. Én azt hiszem, iszom még egyet.”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
Hobo: A föltámadás szomorúsága
A versből Fekete-Kovács Kornél zenéivel halható részleteket Hobo adja elő
Hobo mellett közreműködnek:
Póka Egon – basszusgitár, vokál
Fekete-Kovács Kornél – trombita, szárnykürt, billentyűs hangszerek, vokál
ifj. Tornóczky Ferenc – gitárok
Szakadáti Mátyás – dob, ütőhangszerek Tovább »
Egyetlen nap az élet,
csak egy napocska, drágám,
gyűrűnyi ezüstérme,
s elveszi –! Vegye drágán! Tovább »
ZOLA
Ezer fuvarost bérelt, és éjjel-nappal hordatta velük a rideg és göröngyös tényeket a külvárosok, a vásárcsarnokok, a szalonok és a börze környékéről, amíg a valóságanyag már-már a Notre-Dame tornyának a magasságáig ért; de akkor, egy éjszaka, különös dolog történt : a tények hegye önnön súlyától begyulladt, lángot vetett, és a tetejében szerelmes nimfák kezdtek hajladozni lidérces fényben… Tovább »
Mesélek Mesinek
Anyanyelv anyácska,
árvácska árnyéka,
búzafű bájosság,
ciklámen ciróka Tovább »
mikor rácsodálkozol arra
mi tulajdonképpen mindig ott volt
csupa közhely jut eszedbe
máshonnan nézed s már magad mellé ülsz
itt van, mi akkor ott Tovább »
Kilencven éve történt:
A Magyar Párt harca a csendőrök durva kegyetlenkedései ellen
A Magyar Párt parlamenti csoportja a következő memorandumot adta át Vaida Sándor belügyminiszternek: „Miniszter Úr! A Magyar Párt parlamenti csoportja azon tiszteletteljes kérését terjeszti elő, méltóztassék megfelelő előzetes intézkedéseket tenni aziránt, hogy a vidéki csendőrőrsök által elkövetett durva visszaélések és felháborítóan kegyetlen ütés-verések végre megszüntettessenek. Tovább »
a velencei farsang
merev arany arcai
vonulnak kísértetiesen
rád-rád néznek figurázva
s nincs kedved ál-riadozni Tovább »
Defoe klasszikusa, a Robinson óta számos kalandregény és film modellezte már azt a helyzetet, amikor a civilizáció kényelmében ellustult embert kidobja egy hirtelen katasztrófa a vadonba – pőrén, védtelenül. Aztán a magárahagyatottság hideglelős felismerése a magára utaltság lassú felismerésévé válik, és a történetben – kicsiben – a főhős átéli azt az evolúciós pillanatot, mikor az ember két lábra áll és elkészíti első eszközét, hogy az irdatlan természeti veszedelmeket megszelídítse, és újra, szerényebben és primérebb, igazabb értelemben otthont leljen a csillagos ég alatt.
Tovább »
Eddig volt egy Magyarország, a keveseké, mely meglapuló erejével küzdött, nagyon sokszor képzelt ellenségek ellen. Ez a mai robbanó Magyarország már tudja, hogy az ellenség itt benn van, s hogy evvel az ellenséggel le kell számolni. Kulcsár és csatlós seregeiket szervezhetik, a gőg, a rang, a jogtalan vagyon, a politika, a hitványság, a babona találhatnak még egy-két éves kibúvót. De a forradalmosítás[!] nagyszerű munkáját föltartóztatni nem lehet, s Magyarország önkéntes száműzöttje nem maradhat az európai gazdasági rendnek és kultúrának. (A robbanó ország / Világ 1910. december 25.)
Folytatjuk
„Szabad országban szabad ember szabad akaratából azt mond és azt tesz, amit szabad.”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
Írok.
Ezek a hulló levelek az éveim – japán szerelmes vers.
Vedd tudomásul: a technika előtt lehetetlen a lehetetlen.
Meg azt: a művészet sem mennyország, emberek csinálják.
„A pontos idő 19 óra 30 perc.” Tovább »

A rum és az élelemiszer is fogytán volt… (Karácsonyi koccintás sarki környezetben)
1870-ben kezdték el szervezni az Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíciót. Kiváló szakmai felkészültsége, fizikai és pszichikai adottságai miatt dr. Kepes Gyula lett hajóorvosként és egyetlen magyarként a 24 bátor emberből álló expedíció tagja.
Tovább »
Az értelmes elmúlás tagadja a vágyat.
Azon a kora estén,
a Somostető lábánál, a Trébely alatt, ismerős
fák lombja közt kerestem távoli időkből
szerelmem asszonyát. Tovább »