LA ROCHEFOUCAULD

Kilencvenkilenc napja nincs egy gondolatom sem, amely megérdemelné, hogy leírjam. Csak eszem, és azt gondolom, étel, néha szeretkezem is, de utána ásítva ébredek, és azt gondolom, szerelem. Ha így óvom magam, józan tétlenségben, a szalonok untató fecsegéseitől zsibbadtan, egy napon talán eszembe jut néhány semmiség, amelyet az ostobák fölkapnak és századokon át szajkóznak majd. Hiszen erényeink többnyire csak álcázott bűnök.

STENDHAL

Egy maga fonta, szép rugalmas kötélen lebeg a várkastély ablaka és a bordélyház között, és ez a lebegés oly izgató, hogy már nem is fontos, hogy ő maga melyik ágyban állapodik meg éjszakára …

BALZAC

-— … és most ebben a kiskocsmában elmondok nektek egy történetet : az aljas N. N. gróf elcsábított egy tizenhárom éves kislányt, és erőszakot követett el rajta… Ezt betű szerint így fogom megírni, sőt a neveken sem változtatok, mert roppant eredetiek …
N. N. : – Megőrültél ?! … Hiszen az a gróf én vagyok, és az esetet is én vallottam, meg neked, bizalmasan !…
Balzac : – Uram, én azt hittem, udvariassága és az irodalom iránti tisztelete fölébe kerekedik önérzetének, és nem szól közbe, amikor épp az emberi komédiáról beszélek!

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész / 17. rész /