VICTOR HUGO

Hogy van-e sors, ne kérdezd. Kerülj át a lélek árnyékos felére, és hallani fogod Quasimodo zokogását; Gilda zsákba rejtett holtteste lebeg csónakon, akasztott ember válláról csurog alá a holdfény, és tébolyultan harangoz Miasszonyunk a nyomorultaknak, akik odalenn a mélyben már a sejtéstől is remegnek.

BAUDELAIRE

A romlásban s a bomlásban is dicsérte a létet: aki friss rózsát szagol, nála több lehet; de ajka közt egy. fonnyadt margaréta hívebben idézi a tündérkerteket; az őz szemét sem igen nézte, míg párálló forrás mögül a gida rámeredt : egy kutyadög fehér fogzománctükrében leste a fintorgó . Szenteket.

FLAUBERT

Elképzelem, hogy egyik napon Párizs leghíresebb nőgyógyászához hajtatott, és aggódva kérdezte, vajon a tolófájdalmak, amelyeket terhes nőként érez, megfelelnek-e pontosan a szülés előtti állapotnak, vagy pedig csak írói képzelgésnek tűnnek; ezek után hogyan hihetném, hogy a szavakat csiszolgatta és nem a gondolatot, s hogy elsősorban a mondat izgatta és nem az átélés őszintesége, amelytől valóban betegre sápadhatott, sőt öklendezhetett volna olykor.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész / 17. rész / 18. rész /