exorcizmus lenne
vagy még rosszabb
modern értelemben
hasztalanabb és kereszt
nélkülibb gondolat amolyan
élveboncolás holmi általam
kreált metszéspontok néhány
szerénységem által hitt és csak
nálam fungáló nagykönyv-tétel mentén Tovább »

Tövisek védte,
Szél ringatta barnaság,
Szentjánoskenyér.

Erzsébet-város (Erdélyben)

Erzsébet-város vagy Ebesfalva, egyike azon városainknak, mellyeket a velünk szivben és vérben rokon örmények laknak – fekszik a régi Küküllő-megyében, a Segesvár és Medgyes közti utvonal közepén, a Nagy-Küküllő jobb partján; 2000 lakossal, kik örmények, oláhok, magyarok és szászok; vallásukra nézve örmény katholikusok (kik hitczikkeikben megegyeznek a római katholikusokkal, s a róm. kath. püspök megyéjébe is tartoznak, de a sz. misemondásban némelly kis szertartások különségén kivül, nevezetesen abban térnek el a római egyháztól, hogy istenitiszteletüket, a misét is beleértve, anyanyelvükön mondják el, az egyházi beszédek azonban magyarul is tartatnak); Tovább »

Az a hideg itt maradt csontjaimban,
a decemberi ködök
csiganyálkás érintése,
mikor hajnali kettőkor már
zörögtek a joghurtos üvegek – Tovább »

Csizmák alatt ropog a hó,
Mikulás készül nagy útra.
Csilingel is a rézszánkó,
kilenc jó rénszarvas húzza. Tovább »

…Ezen a tárlaton, amely megjárta már Budapestet – két kiállítóhelyen is –, illetve Ausztriát, nem három alkotó jelentkezik külön-külön, hanem létezik az a többlet, amelyet a fotók, festmények, reliefek egymás mellettisége jelent. Kapcsolódási pontokat találhatunk természetesen a színekben, az alkotások méreteiben, de azt hiszem a legfontosabb találkozási pont az emberközpontúság. Tovább »

A szerző fotója

Utolsó novemberi utamról értem épp haza késő este, és az András-napi szemerkélő ködszitálásba léptem ki a metróból a reptérről jövet, a West Village-ben. Innen busz visz majd át haza, a keleti oldalra, az East Village-be. A 14. utcai megálló, ami két igencsak népszerű bulihely előtt van, túl zajos volt a hangulatomhoz, eldöntöttem, hogy a Bleeckerre megyek, egy megállóval fennebb, a végállomásra. Ott általában nem szokta senki sem várni a buszt. A hideg szélben kicsit összehúztam magamon a hosszú egyenruhakabátot, és a sálamat a nyakam köré fontam. Tovább »

A fekete gyémántok

Könnyű volt Jókai Mórnak, mert ő olyan magyarok korszakában élt, akik szerették Európát és a nagy kultúrát. Ő még nyugodtan álmodhatott olyan magyarokról, akik másfajta kultúremberekkel egyenlők, s csak avval különbek, hogy magyarok. Ma, mi érezzük, hogy a közfelfogás szerint hazafiatlanság, sőt bűntett bántani azok cirkulusait, akik uralkodnak. Tovább »

3

Első lépés: felvételizni a cirkuszban. E célból több kérvényt is megírtunk, illetőleg tájékoztatást kértünk a bukaresti állami cirkusztól anélkül, hogy bárki is figyelemre méltasson bennünket. Márpedig vizsga nélkül (a régi időkkel ellentétben, amikor csak a tudás számított) senki sem lehetett Romániában artista. Ez eddig rendben van, ha ez a törvény, vizsgázzunk. Csakhogy mikor, mert erről mi soha egy közleményt sem olvastunk.
– Hívjuk fel őket telefonon! – indítványoztam Flóriánnak. – Ha így sem reagálnak, agyő, aréna, mehetünk vissza Szuhánek bácsihoz tornászni. Tovább »

nagy a lárma
nem hallasz semmit
jobb a süket csend
kizár minden hülyítő zajt
édeskés kedveskedést Tovább »

Egy medve karjai közt

Mult őszszel egy észak-amerikai katonatiszt szabadságot kapott, hogy egyszer polgárilag is mulathasson. Épen vénasszonyok nyara volt, ama szép szaka az évnek, midőn a napok mintegy sajnálni látszanak, hogy olly rövidekké lesznek, s minden erejöket összeszedik, hogy a nyár melegét még egyszer rövid időre visszaidézhessék. A fák levelei még nem hullottak, de ama bus tarkaságot ölték magukra, melly lehullásukat meg szokta elázni. Némelly fajta bokrokon vidor szinű bogyók függtek, szebbek, kedvesebbek a tavasz virágainál. Tovább »

Van Illyés Gyulának egy 1949-ből származó, Abbahagyott versek című verskötete, amit – nem egyszer magyarázkodó – előszó vezet be; ebben a költő azt bizonygatja, hogy az ő gyakorlatában meglehetősen gyakori vers-abbahagyások nem egyebek az abbahagyás művészetének a gyakorlásánál. Ennek okait, kiváltóit kutatva saját költészetében, arra a következtetésre jut, hogy a töredékben, a félbehagyott vers, ha van benne költői érték, megőrzi azt az idők végezetéig. Ugyanakkor létezik kötelező abbahagyás is – amikor a művészi eredmény érdekében a költőnek idejében el kell harapnia a szót… Tovább »

Mókusék írásban megkapták Fiú Nyuszitól, hogy Félix miket szokott mondogatni. Azokat jó ha elismételtetik vele — mondta Nyuszi. Kölyök Mókus is ismerte a listát és „korepetált” a Kicsi Madárral.
— Mondjad, Zúza: „Félix szép kicsi Madár, Hullámos Papagáj.” Tovább »

Előbb csak ki a folyosóra,
majd egy naposabb oldalra,
zajos pályaudvarra,
idegen repterekre – Tovább »

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről

Tévés forgatócsoport a Rétyi Nyír táncdal fesztiválon. Boros Zoltán, talán Öllerer József, az operatőr és Dan Grigore Popa (bajusz), a rendező. A romániai magyar könnyűzene kitartó támogatói voltak / Csutak István fotógyűjteményéből

A könyv fejezetei úgy követik egymást, mint az összeillő, akkurátusan elrendezett kártyalapok. Mert egy könyv megírása, szerkesztése erősen hasonlatos a kártyajátékhoz: össze kell gyűjteni, majd el kell rendezni a lapokat, hogy a végén mindent hatásosan kitehessünk az asztalra. Tovább »

Már feszegetjük a határokat az élet minden területén. Sokszor olyan nehezéket visel az ember, ami meghaladja a saját teherbíró képességét. Van, hogy nem értjük magunk sem, honnan van erőnk mindezt kibírni. Nem egyszer hallom: „valahogy kibírom”, „valahogy eltelik”, „valahogy túlleszek rajta”. Hogyan lehet így élni? Miért kell „kibírni”? Valóban erről szólna az élet? Tovább »

Ujabb adatok Petőfi Sándor gyermekkoráról.

Ismét uj fölvilágositást nyertünk e tárgyban, mellyet nem ok nélkül hoztunk szőnyegre. Kedvelt költőnk életrajzának irója azon közlemények után, mellyeket lapunk hozott, maholnap egészen tisztán fogja láthatni Petőfi élete legelső szakának legalább főbb vonásait, mikről eddig semmit sem tudtunk. Azóta más lapok is hoztak e tárgyban közléseket, mellyek azonban több világosságot nyujtani nem valának képesek. Igaznak s más részt valószinűnek csupán az fogadható el, a mit eddig a Vasárnapi Ujság közlött. S most azon helyzetben vagyunk, hogy a lapunkban közlött adatok némellyikét is megigazithassuk. E napokban vettük Petőfi Sándor testvérének Istvánnak (Brünnben jan. 23-án kelt) levelét, mellyben tárgyunkra vonatkozólag többi között ezt irja: Tovább »

Itt vagyok most, fönt, valahol a magasban,
– ahol állítólag a haza is van –,
az út, amelyen jártam eddig,
lassan kicsúszott alólam, Tovább »

Ághegyről eltűntek a madarak,
És az est felcserélte őket,
Lassan kúszva a gyökerek felé
Feketébe font: kéket, zöldet…

2

Napokig töprengtem, variáltam, kombináltam. Hasztalan, egyetlen olyan szám sem jutott az eszembe, ami nemcsak különleges, hanem új is lett volna egyúttal.
– Szerintem felejtsd el az egészet – tanácsolta Vaszi, csapatunk legidősebb tornásza, egy sovány, magas villanyszerelő, aki maga is kötéltáncos volt valamikor. – Nehéz kenyér ez, pajtikám. Egy artista folyton úton van, keményen edz, és fáj, mindig fáj valamije: a csuklója, háta, karja, lába. Alkoholt, kávét nem ihat, a bagózás tilos, azonkívül sohasem tudhatja, mikor esik le a trapézról, kötélről, melynek következményei egész életét megváltoztathatják. Miért nem tanulsz inkább mérnöknek? Tovább »