’31-ben, amikor anyám megszületett, már régen román világ volt a Barcaságon s ez még a második világháború idején sem lett másképp: tőle északabbra Kökös mellett vonták meg a határt. Igy aztán praktikus szemléletű nagyanyám román óvodába íratta anyámat, amikor az még a negyedik évét sem töltötte be. Úgy érvelt, hogy nem árt, ha a gyerek idejében megtanulja az ország nyelvét: nagy előnnyel indul az első elemiben a többi magyar gyerekhez képest. Tovább »

A következő

Túlságosan rendes pasi vagy. Külön élsz anyádtól. Önellátó lettél, fogod a pénzt, nem költesz semmire. Nem iszol, nem dohányzol, nem kávézol, nincsenek káros szenvedélyeid. Tele van a hűtőd fagyasztóládája. Gyűjtesz. Egy saját kis házra, ahol boldogan élhetsz majd valakivel. Keresgélsz, kutakodsz különböző internetes oldalakon. Találsz is nőket, ilyeneket, olyanokat, már nincsenek illúzióid, de hátha mégis megtalálod az igazit. Az igazság az, hogy nem szeretsz áldozni. Magadhoz hívtad azt a háromgyermekes asszonyt, akivel írogattok pár hete, remélted, hogy házias. Vidékről jön fel hozzád. Már elő is készítetted a húst, kivettél a fagyasztóból egy jó darab karajt. Kiolvad, mire jön. Tovább »

hatalmas forgóajtó működik órajárás szerint
emberek függnek rajta az ajtó tetejébe kapaszkodva
egymás mellett egy-másfél méternyire a talajtól Tovább »

Lakatos István: Ifjúság

Nem vagyunk egyedül. Mint a buvó patak
összeköt valami titkosan, és sosem
szűnő árama bő záporait közös
forrás fényköre ránk veti. Tovább »

Fehér Illés műfordításaiból

Lánc – Lanac

Mindig, mikor éjjeli kutyaugatást hallok,
tudom, fiatal a világ és szeretett asszonyom
combcsontja, ahogy az elmozdított
idő a csókot, a kalciumot ünnepli. Tovább »

azt hittem, ha kikiabálom
legalább versben, ami fáj
nyomtalanul eltűnik
de csak mélyebbre szállt
a góc – mit is reméltem Tovább »

1987. július 7.

Hosszú, reminiszcenciákkal zsúfolt levelet kaptam egyik amerikai katona bajtársamtól, aki mint a University of Western Illinois történelemtanára vonult nemrég nyugalomba. John Collins a háború után tovább szolgált a hadseregben, mert világot akart látni és nem volt elég pénze, hogy történelmi tanulmányait folytassa. Saját kérelmére Berlinbe került: elsősorban a harmincéves háború érdekelte, mely szerinte bestialitásban alig különbözött a második világháborútól. Katonai szolgálata mellett maradt ideje, hogy levéltárakat látogasson és kutató munkáját folytassa. Tovább »

A szamóca ott terem / Unde răsar fragi

A világ olyan zöld, olyan magas
Egy vöröslő szó ágán múlik,
milyen a költemény Tovább »

„Nincs egy normális lány”

Meg vagy győződve, hogy oda se mész többet. Tiszta gáz az a nő. Még alkesz is. Jó, te is megiszod néha, de az a nő, istenem. És milyen kosz volt nála. Be kellett fognod az orrod, amikor kinyitotta az ajtót, hogy benézz az albérlő szobájába. Panaszkodott és szitkozódott. Te persze együttérző voltál vele, tulajdonképpen csak egyetlen céllal jöttél. És ezt megkaptad. Tovább »

Leveshez vagdalom a paradicsomot s közben bekapok egy-egy kockát. Furcsa ízük van.(De mihez is képest furcsa, hiszen a régi paradicsom ízére már nem emlékszem ?) Olyan, mintha a paradicsomot folyami rákkal keresztezték volna s virágzáskor rászórták a takarmányrépa hímporát. Mert, hogy génmodifikált, az tuti… Aztán besöpröm az egészet a fövő vízbe és jöhet a többi. Tovább »

Lábaid elé lomha csendek
komondor testtel heverednek,
kályhádban szikrakölykök laknak,
fény-kukoricát pattogtatnak, Tovább »

A Koma arca gondterhelt volt: – Mi lesz, ha kitör a vulkán? – kérdezte a mentorától.
Helytelenül fogalmazott, ugyanis nem volt a közelükben vulkán, ami kitörjön, hanem egy alagutat ástak a szigeten velük szemben, és a Koma attól rettegett, hogy leásnak a magmáig, s kitör a láva. Be egyenesen a szobájukba. Tovább »

A 20. században számos magyar próbált szerencsét az amerikai filmgyártás álomvárosában. A legenda szerint az egyik, természetesen ugyancsak magyar filmmogul, irodájának ajtajára kiragasztott feliraton figyelmeztette honfitársait: nem elég, hogy magyarok, tehetségesnek is kell lenniük. Mint arról Hollywood története tanúskodik, ebben sem volt hiány.  Tovább »

üres a ház
üres a magtár
átjár a huzat
fázik a föld Tovább »

(látomás)

a gőg magasiskolája
tombol északkeleten
a szívtelenség délnyugatán Tovább »

Részlet az Ady múzeum egyik terméből (Erdélyi Krónika)

Interjú Imre Zoltán muzeológussal

Imre Zoltán kultúrantropológus jó ideje a nagyváradi Ady Endre emlékmúzeum vezető munkatársa. Korábban Budapesten élt, ahol tanár volt, majd a Bihar megyei tanács munkatársaként megpályázta a múzeumvezetői állást. Felesége a helybeli filharmóniánál fuvolán játszik. Az Erdélyi Krónika történelmi portál interjúban mutatja be az Ady múzeum újdonságait, vezetőjének törekvéseit. Tovább »

Csak akkor loptam,
ha nem volt muszáj.
Akkor se mástól.

Polónyinak is csodálkozására ez az ország, ez a Budapest, ez a magyar társadalom nem lázong. Úgy látszik, hogy minket már nem tud meglepni se politika, se bírósági ítélet, se undokság, se semmi. Alapjában gyorsan jutottunk el a nil admirari-hoz. Annyi minden furcsa, veszett, gonosz és bolond történt velünk, hogy már elfelejtettünk csodálkozni. Másutt egy kis rend akad, egy kis morális gát, valami szükséges, társadalmilag törvényesített szamárság. Tovább »

Az egész úgy kezdődött – mert minden kezdődik valahogyan –, hogy a biztonsági nem engedte be a két csórócskát. Hármójukra fogtam a kamerát, mert tiszta sakk-mattnak láttam a helyzetet, mire az egyik legényke kipattant a képből: engem ne fényképezzen, nem vagyok én filmszínész! Azt látom. S hogy bemenne, csak épp nem engedik. Megszólal a biztonsági: nem mehet be, mert mocskos. Tovább »