– Először nagyanyám, Bede Márika biztatására álltam be ministrálni, de utána annyira megszerettem, hogy egy időben el is határoztam, magam is pap leszek – vallotta be egyik estén az apám. – Aki vállalkozott a ministrálásra, annak szépen, példásan kellett viselkednie a mindennapokban is, mert akárki nem állhatott az oltár elé, a pap bácsi mellé segítkezni, azt ki kellett érdemelni, úgyhogy kiváltságosnak éreztem magam, hogy ott lehettem. Tovább »
Ma délután egy óra hosszan különös, hátborzongató, ismeretlen remek zenét hallgattam a rádióban. Csodásnak találtam – de én nem tudom a zenét megítélni. A végén bemondó világosított fel, hogy héján udvari muzsikát hallgattam a XI. századi Kyotóból. Vancouver Islandről azt állítják a geográfusok, hogy sok millió év előtt Japán keleti partjáról szakadt le. Ha a Csendes-óceán egész szélessége terül is most közénk, a két táj atmoszférájában, hangulatában még mindig sok a közös és ahogy eltűnődtem, ez a váratlan zene egész otthonosnak kezdett hangzani. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/
Karinthy Frigyes (1887–1938) magyar író – és az őt megoperáló svéd professzor – tiszteletére Stockholmban kétnyelvű emléktáblát avattak 2009-ben. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSz) a Karolinska Intézetnek azon az épületén helyezte el a svéd és magyar nyelvű márványtábla-párost, ahol 1936-ban életmentő agyműtéten esett át az író. Tovább »
(Kisregény)
A motoros megvonta a vállát, elmosolyodott, és egy nőhöz fordult, aki éppen akkor lépett le a járdáról.
János már nem figyelte őket. Továbbment. Megkerülte a teret és visszaért a templomhoz, de ekkor senkit sem látott.
– Elment a busz? – kérdezte hangosan önmagától. – Biztosan el – felelte szintén hangosan. – Akkor mire várok? Kire várok? – nézelődött tanácstalanul. Tovább »
Akár egy ifjú,
várja, hogy felfedezzék.
Ropog a térde.
Budapest, 2018. X. 23.
A kolumbiai művész 2015-ben sziklába vájt alkotása, tisztelettel adózik „a nőnek, aki életet ad, mert az élet értékes a fogantatástól a halálig”
Kereslek titeket
égető szavakban,
békésen szárnyaló
napjaimban, gyakran, Tovább »
Találtál valakit, aki melletted maradt. Ez olyan megnyugtató, andalító érzés. Úgy fekszel le, hogy ott van veled, és amikor felébredsz, érzed jelenlétét. Elnézed, ahogy békésen alszik. És közben észreveszel néhány szál szőrt az orra alatt. S ahogy halad tekinteted tovább, látsz pár szarkalábat a szeme környékén. S kézfején, ami most a takarón elernyedten lapul, látod a ráncokat, egy kis koszt is észreveszel a műkörme alatt. Tovább »
A fákba beszorult a hallgatás:
az a fajta csend,
mely megszállja
a havazás előtti tájat
és a falusi tisztaszobát,
miután kivitték belőle a holtat. Tovább »
Bartha Árpád fotóalbumából ARTPrinter, 2016 / F – Fák
Beszélgetés Stefano Bottoni történésszel, az MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársával
Csíkszereda önkormányzata idén a Szoboszlay-per áldozatainak szenteli az október 23-i ünnepi megemlékezéseket. Tudatos választás, hiszen a legnagyobb erdélyi koncepciós perben bíróság elé állított 57 személyből többen csíkszeredaiak és környékbeliek voltak, a tíz kivégzett áldozatból pedig öten kötődnek megyénk mai területéhez: Ábrahám Árpád római katolikus plébános Csíkszeredában érettségizett, Gyergyóhodoson, Galócáson és Homoródkarácsonyfalván szolgált. Tovább »
Él-e Kecskeméthy Győző vagy nem élt már a sikkasztás után három nappal sem? Bizonyos, hogy lelkesítő példa az ő nem bizonyos sikerén kívül kevés van. A francia Kecskeméthy, Gallay a szeretőjével saját jachtján eljutott Dél-Amerikába. Lefülelték, visszahozták, elítélték, s most is rab. Kecskeméthy Győzőnél is az a valószínű, hogy egy titkos, ügyes társ eltette a láb alól. Nem Kecskeméthyt kellene csupán keresni, de az ő valószínű kirabló gyilkosát. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://slowvision.blogspot.com/
Szép zöld, kissé már koszos házikabátom egy hir-
telen, heves mozdulatra elhasadt. Hosszú, bonyolult
rajzú hasadás a vállamon, nézem, nagyon érdekes, Tovább »
(Kisregény)
“Sötét az ég, mintha nem is lennének csillagok. Vagy én nem látok semmit? Csak az ismeretlent érzékelem?” – gondolta János, amint a falu főutcáján baktatott.
– Jó estét – hallotta valaki hangját.
– …stét! – dünnyögte, bár senkit sem ismert. Sohasem járt erre. Véletlenül keveredett ide.
“Véletlenül?” – rémlett fel egy ismerős hang. – “Te akartad. Egész életedben csak erre vágytál” – súgta az előbb hallott hang. Tovább »
A magyarországi pártnyilvánossági és sajtótörvény, avagy sajtónyilvánossági párttörvény eljutott önmegsemmisítő egyeduralmiságának egy igen kimagasló csúcsára. Persze, nem lehet tudni, csak a magyarországiak tanultak a románoktól, vagy fordítva, vagy csak csereszabatos intézményesülési folyamatok zajlanak, de elértük az egyeduralmi rendszerek politikai nyilvánosságának szintjét: ha két ember az utcán összejön és politizálnak, az engedély nélküli politikai tiltakozásnak minősül és elzárással büntethető, visszaesőként pedig további agyabugya, náspáng és szigorú dorgálás vélelmét vetíttetik előre. Tovább »
a rádióból
mint tubusból a pép
kacskaringózik ki a giccs Tovább »
Körülöttem nem keringenek
sem pulzárok, sem tej- vagy ecetutak.
Nem emelkedem bárányfelhők közé,
amelyek tulajdonképpen terített asztalok. Tovább »
Keszthelyi György nevével a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti folyóirat oldalán találkoztam először 2013-ban, amikor magam is közölni kezdtem alkotásaimat ezen a fórumon. Bevallom, kezdetben szinte ésszel átfoghatatlannak tűntek hatalmas lélegzetvételű, néha bizarr képekkel tűzdelt versei. Később megismertem festményeit, valamint komputeres grafikáit, melyek furcsamód érthetőbbé tették számomra sajátos költői megnyilvánulását, betekintést nyerhettem általuk eszmevilágának “mélykútjába”. Tovább »
Illusztráció Lev Tolsztoj regényéhez
(2018. szeptember 24.) A napok egyre csak telnek, már lassan két hónapja Chilében vagyok. Mintha gyorsabban telne az idő, mióta itt vagyok. Furának tűnik, hogy egy éve ilyenkor ez még mind csak álom volt, most pedig ebben élek. Viszont végetért a „minden tökéletes” korszak, megtapasztaltam, milyen az igazi honvágy, mikor semmi de semmi nem jó. És kezdek rátalálni az árnyoldalaira is Chilének… Tovább »
– Leánykorában hívták így édesanyámat, amikor a Debiczky féle gyógyszertárban dolgozott – kezdte újabb családi történetét édesapám. Hallgattam, jegyeztem… – Gyógyszereket, kenőcsöket, cseppeket készített Debiczky úr receptje szerint… Tovább »
a helyek most is ott vannak
néhány lépéssel elérhetők
miattad vagyok kénytelen
megint arra gondolni, hogy
ott vannak most is a helyek Tovább »
Pusztai Péter rajza
