1987. július 7.

Hosszú, reminiszcenciákkal zsúfolt levelet kaptam egyik amerikai katona bajtársamtól, aki mint a University of Western Illinois történelemtanára vonult nemrég nyugalomba. John Collins a háború után tovább szolgált a hadseregben, mert világot akart látni és nem volt elég pénze, hogy történelmi tanulmányait folytassa. Saját kérelmére Berlinbe került: elsősorban a harmincéves háború érdekelte, mely szerinte bestialitásban alig különbözött a második világháborútól. Katonai szolgálata mellett maradt ideje, hogy levéltárakat látogasson és kutató munkáját folytassa.

Egyik feladata volt, hogy a Nyugat-Berlinben csendháborításon, verekedésen, rabláson ért szovjet katonákat visszaszállítsa az oroszokhoz. Így ismerkedett meg ellen139párjával, a fiatal, művelt és elegáns orosz századossal, mikor az áthozott néki két amerikai katonát, akik az Alexanderplatzon inzultálták a járókelőket. Collins megvendégelte a kapitányt és összebarátkozott vele. Néhány nap múlva két tökrészeg orosz katonát hoztak be kocsmai verekedés után. Collins összekötöztette őket a dzsip hátsó ülésén és sofőrje kíséretében maga is átment Kelet-Berlinbe, hogy a vizitet visszaadja.

Kollégája kitörő örömmel fogadta, vodkát, kaviárt, füstölt lazacot hozatott és nekiültek Rubljovról, a XV. század eleji orosz festőről beszélgetni, akit mind a ketten nagyon szerettek – Collins nem közönséges amerikai. Alighogy néhány szót váltottak, az udvar felől lövések hallatszottak. „Mi baj van?” – kérdezte John és pisztolya után kapott. – „Csak a szokásos rutin” – válaszolta az orosz tiszt nyugodtan. Aztán magyarázatul hozzátette: „Agyonlövik a két részegest, kiket behoztál.”

Collins attól fogva lecsukatta éjszakára az orosz részegeket, hogy kialudjak magukat és aztán szabadon engedte őket. Közben lázasan kutatta a levéltárakban Magdeburg 1631-es ostromának történetét és doktori tézist készített belőle. A heidelbergi egyetemnek nyújtotta be, még 1947-ben. Azt a választ kapta az amerikai megszállás alatt lévő város hírneves egyetemétől, hogy angol nyelven írt disszertációt nem fogadhatnak el, miután „az angol nem civilizált nyelv”, englisch ist keine Kultursprache.

Előzmények:  1. rész/ 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész / 17. rész / 18. rész / 19. rész / 20. rész / 21. rész / 22. rész / 23. rész / 24. rész / 25. rész / 26. rész / 27. rész / 28. rész / 29. rész / 30. rész / 31. rész / 32. rész /33. rész / 34. rész / 35. rész / 36. rész / 37. rész /