Simó Márton: Lóláb a lélekben

Bármerre járok a szűkebb és tágabb hazában, mindig megfigyelem az utazási szokásokat, azt a kultúrát, illetve kulturálatlanságot, ahogyan eljutunk A pontból B pontig. Manapság ez nem nagy vasziszdasz, az ember fia vagy lánya bepattan a gépkocsiba, s ereszti, tépeti, nyomja a gázt, megy amerre lát. Esetleg biciklire ül és teker. Előbb vagy utóbb biztosan célba ér. Tovább »

Faludy György és az esőerdő (7)

1987. június 3.

Néhány személy a világirodalomból, kikkel szívesen ülnék vacsorázni:

Aljosa és Ivan Karamazov,
Grusenka,
Encolpius,
Hadrianus császár, Tovább »

B. Tomos Hajnal: Mindenki verse

Csak hallomásból tudok
a befutott lantosok babérjairól,
mert, hogy ők máskép pengetik,
máshol,
másoknak, Tovább »

Bartha Árpád: Válaszúton

Bartha Árpád fotóalbumából ARTPrinter, 2016 / A – Arcok a múltból

Faluvégi Anna: „Lehetne ennél rosszabb is…” (3)

A Ceausescu-korszakban, az alapvető élelmiszerek hiánya mellett az áramellátás, az üzemanyag- hiány is komoly gondot jelentettek. Emlékezéseim alapján, téli időszakban délután 17 – 22 óra között szünetelt az áramszolgáltatás. Iskolások lévén, délután tanultunk, írtuk a házi feladatot másnapra, éppen abban az időszakban, amikor „elvették a villanyt”. Ilyenkor gyertyát gyújtottunk, az asztal közepére helyeztük, és körbeültük. Tovább »

Ady Endre beszól… (141)

A hímzett frakkú spionok

Most Párizsban megint kiderült egy voltaképpen régi, avas titok. Hogy a diplomácia nem más, mint szervezett, előkelő, nemzetközi kémintézmény. A Montagnini-ügy aktái mutatják, hogy a nagykövet és a követ urak mi mindent mernek az ellen az ország ellen cselekedni, ahová küldik őket. Ha egyszerű magánemberek volnának s ilyen turpisságokon érné őket akár Monaco fejedelemség is, a golyót vagy a kötelet nem kerülnék ki. Tovább »

Cselényi Béla: az üde bemondónő

néha szép a nyár
mint egy üde bemondónő
néha van hova van mit s ha nincs is kivel
rejtőszíneddé lépnek elő a tarka ingek Tovább »

Cseke Péter: A gleccser fölött

Svájc, 2018

Márton Károly: Retusált remény

Kezdő ráncait
Púder-tapéta védi,
Retusált remény.

Nászta Katalin: Szóhalak

mint aki számigálja a falatot
olyan vagy, ahogy számba veszed
miről írhatsz anélkül, hogy sebeznél
s máris feladtad a költők parancsát
az igazat írd, sohse a tetszőt Tovább »

Demeter Mária: Egy töredék

Fürtös fenyőzöld
pókhálóba lengeti
a nap sugarát. Tovább »

Bartha Árpád: Felvonulás

Bartha Árpád fotóalbumából ARTPrinter, 2016 / A – Arcok a múltból

Faludy György és az esőerdő (6)

1987. június 2. (II)

Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy fiatal, lázadó nemzedék született Észak-Amerikában és újra felfedezi az antik bölcsességet. Ráadásul szelídek voltak, békeszeretőek; kedvelték a virágokat meg a verseket; igaz, hogy leginkább a rossz verseket. Eleinte elragadtatással figyeltem őket. A szappanbuborék azonban hamarosan elpattant. Már korán, a 60-as évek végén sem tudták a fiatal hippik, hogy lázongásuknak mi a célja. Tovább »

Ketten – egy Nagy Imre festmény alá

Albert-Lőrincz Márton: (Az Olt partján)

Nagy Imre: Forrás c. olajképe alá

Piros-fekete, piros-fekete
a súlyos szoknyák szövete,
szél alája nem szökik,
derékon jól összekötik,
ám a lenge gyolcs, a kelme
vetkőzik a nyári melegben, Tovább »

Egyed Péter: 15. (buborék)*

A halott felett lelke száll
  És félhomály oson;
Alkonyfény tükröződik
  A nedves zátonyon. Tovább »

Nászta Katalin: Világfájdalom

Tóth Mónika: lélekcsomóm egyre nehezebb

ajkam lila nyomot hagy a poháron
lélekcsomóm egyre nehezebb
szivem penész szagú nappali
szám kopár sivatag
mióta elmentél
egyszavas életem percenként morog

Ady Endre beszól… (140)

 

Apponyi Albert nem tudja tartóztatni őket: jönnek a magyarok. Notre-Dame de Sion apácái mennek Magyarországra. Éhes barátok, mohó nővérek tárt karokra lelnek Budapesten. Párizsba viszont koldusokként jönnek többnyire a magyarok, de jönnek. Itt valami nagy egyensúlyjátékot játszik a sors. Tovább »

Fülöp Kálmán: Szegfűt vágok

Szegfűt vágok
kedvesem
asztalára. Tovább »

Fortepan.hu: Képekben a huszadik század (193)

Prágai nyár, 1955

B. Tomos Hajnal: Hogy ragyoghass…

Ha eltöri lábad az élet,
s kitépi egyenként hangszálaidat,
utolsó emberi képleteidet semmivé bontja,
akkor vesz majd vállára Ő, Tovább »

Faludy György és az esőerdő (5)

1987. június 2. (I)

British Columbia vadona olyan csendesen alszik mohatakarója alatt, mint Ontario téli erdei, mikor magukra húzták a hat láb vastag hópaplant. Semmi lárma, csak kellemes, apró neszek, melyek felkeltik az ember kíváncsiságát. Falevélről legördülő vízcsepp csobban a tóban vagy vet szikrát, mikor a szikla élére esik. Madár röppen fel egyetlen, selymes lendülettel vagy siklik le rézsút a fák közé. Tovább »

Gergely Tamás: Egyensúly

Kissé meglepődött, amikor tapasztalta, hogy amit nektárin néven tisztelt a Bükkben, azt Makkosban csupasz baracknak hívnak.
Jó. Arra viszont előjött az emlékezetében a csupasz csiga, ami kezdi elönteni a kertjeinket, brrr! Lehet szépnek is találni őket, de Vadmalac viszolygott még a gondolatra is. Tovább »

Bartha Árpád: Megmaradás

Bartha Árpád fotóalbumából ARTPrinter, 2016 * F – Fák

Farkas József György: Landler Jenő – Moszkva

A Vörös tér nemcsak az orosz főváros központja, de a szovjet állam és a nemzetközi kommunista mozgalom egyedülálló panteonja is. Lenin mauzóleuma mögött sorakoznak a Szovjetunió legismertebb párt- és állami vezetőinek mellszoborral ékesített sírjai, a Kreml téglafalában pedig urnatemetőt alakítottak ki, ahol a Nagy Honvédő Háború hadvezéreitől Jurij Gagarinig számos nevezetes személyiség hamvait őrzik az uniformizált fekete márvány fedőlapok. Ebben a sorban helyezték el – a kevés számú külföldi között – a magyar Landler Jenő (1875–1928) urnáját is. Tovább »

 
Verified by MonsterInsights