Vadmalac Komája áradozott már kora reggel: hogy milyen szép a természet, hogy tó meg harmat, meztélláb haladt át a mezőn.
Jó, hát akkor Vadmalac meg merte kockáztatni a kérdést. Előbb ugyan leültette a komáját:
– Teee, komám, ahhoz mit szólnál, ha mi, emberek hagynánk a természetet magára?
Komáját mintha fejbe kólintották volna. Tovább »
Végre én is kézbe vehettem Kiss János Botond könyvét, amelynek a címe: Így láttam Indiát. Tíz évvel ezelőtt, 2008-ban jelent meg Székelyudvarhelyen, az Erdélyi Nimród Könyvek sorozatban. A Szerző jóvoltából jutottam hozzá, átküldte nekem villanypostán. Tovább »
Pusztai Péter fotógrafikája
Egy biztos: a választáson is kiderült, hogy Isten teremtménye nem tökéletes. Pontosabban:
Enni tud, az étel – ha van – nem megy mellé, fel tud öltözni, össze tud hajtani egy papírlapot. Gyűlölködni is igencsak! Egyik-másik még olvasni is képes, felismeri például a választási cédulán a nevét. Az más kérdés, hogy nem mindent ért meg, no de a pap, a fideszes kisegítik. Tovább »
Életének 75. évében elhunyt Horváth Andor esszéíró, szerkesztő, műfordító, egyetemi tanár. Középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Líceumban végezte (1961), a Babeș–Bolyai Egyetemen francia–magyar tanári diplomát szerzett (1966). Négy évig Tordán tanított, 1970 óta A Hét belső munkatársa Bukarestben; előbb a világirodalmi rovat szerkesztője, 1975-től az 1983/44-es számig főszerkesztő-helyettes. 1990-ig a Művelődésnél dolgozik. 1990 januárjától 1992 szeptemberéig a román Művelődési Minisztérium miniszter-helyettese, majd államtitkára. 1990-ben a kolozsvári BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa lesz, 1992-től pedig az összehasonlító irodalomtörténet tanára, 1997–2011 között egyetemi docens. 1995-ben a kolozsvári székhelyű Bolyai Társaság elnökévé választották, e tisztséget 1999-ig megőrzi. 1996 óta a Korunk főszerkesztő-helyettese. 1999 és 2004 között tagja volt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szenátusának. Életpályájának emlékét Ágoston Hugó 2014-es méltatásával idézzük fel. Tovább »
Abban a világban, ahol mindenki vakon ugyanazt hiszi, az esztétikai eszménykép a szar tagadása. „Ezt az esztétikai eszményképet giccsnek nevezzük.” Ez a nagyon radikális és nagyon igaz gondolat Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényéből származik. Én azt hiszem, a magyar társadalomnak nagy szüksége van erre a tagadásra. És arra a gyűlöletre, amely ebből a tagadásból származik. Tovább »
Nem is hinné az ember, hogy mik megesnek ezen a világon!
De, bizony mégis megesnek. Mint a pinty, úgy megesnek dolgok, hogy egyszer csak azt látod, hogy né, itt valami megesett. Azonban szó, ami szó, ne higgyük el magunkat, mert vannak megesett dolgok, amelyek nem csak itt, hanem mondjuk máshol, szóval, ott is megesnek.
Hogy a környezet? Ugyan, az semmit nem számít. Embere válogatja. Tovább »
Disznóperzselés véget ért,
Visítás-visszhang megszakadt,
A csöndpernyék sokasága
Tiszta havakra ráragadt.
A kék hegyek sem látszottak, olyan homály telepedett a táj vállaira. Vaskos szürkeség, és eső- eső, már sokadik napja zuhog. Türelmesen nézem innen bentről, s úgy érzem, nem csak a természet szenvedi el a nyomasztó színjátékot, de valahol én is. Mintha rám nehezedne ez a köd, mintha összegyűrődnék alatta, akár egy rongydarab. Igen… igen… már a gondolataim is elfogytak, és a mindennapi gondokról is megfeledkeztem. Folyamatosan zuhog. Ázik a világ, ázom én is idebent. Nem jár senki, csak az a hosszúszőrű kutya. Tovább »
Falikárpit – Bukaresti kiállításon a Magyar Költészet Napjára
* A spanyol barokk színházban… a kétféle szövegmondó művészet találkozott egymással…Függöny még nem volt, de díszletváltás igen. Amíg a díszleteket átrendezték, szórakoztatni kellett a közönséget. Erre szolgált a nézőtér egyik sarkában felállított pódium, amelyet „esztrád”-nak neveztek. Amíg a nagy színpadon ki- és behordták a kulisszákat, a pódiumon vagy röpke jeleneteket, ún. „közjátékokat” játszottak, vagy zenéltek vagy verseket mondtak (tehát „esztrádműsort” adtak). Tovább »
Válasz B. Tomos Hajnalnak szeretettel
a csecsemőkori sírásomra
nem emlékszem
csak arra
hogy lehet
madár voltam Tovább »
a kalauz kék lámpája éjjel
okker fehér okker kartonjegyre vetül
még kontinentális keménytojásszag
messzi még a tenger
tarka zsivajgása Tovább »
Falikárpit – Bukaresti kiállításon a Magyar Költészet Napjára
Az egykori Utunk (ma: Helikon) 1986-os évkönyve, mint már említettük néhány korábbi közleményünkben, a költők alkotóműhelyébe kívánta kalauzolni az olvasót, s a közzétett összeállítás – amely ma már csak könyvtárak mélyén lappangva vár valamiféle feltámadásra – számos értékes gondolatot, tapasztalatot rejt magába. Ebből állítottunk össze a Magyar Költészet idei napja elé tanulságos mintavételt, amelyek az Utunk költő munkatársai lírai tevékenységéhez köthetők. (CsG) Tovább »
Itt nincs megállás és nincs koszorú,
Én keresem magam s nem győztem én még,
Kevés remény int és szörnyű ború
S itt nem segít, csak álom és vitézség. Tovább »
Oly rengeteg csillag hull ezen az éjen.
A földet tán az éj Démona tartja kezében
és mint a taplót csiholja
dühösen, hátha belobban. Tovább »
* Egyre a kritika szükségességét hidetjük – de a szavalás kritikáját senki sem sürgeti. (A Filharmónia egyszer rendezett egy „kiértékelést” az Ady- és Karinthy-esték után. Az egész vita egyik kiváló előadóművészünk bérharcai körül folyt. Szakmai bírálat egyáltalán nem történt.)
Pedig vannak szavalóink, nem is kis számban… Tovább »
Még csak pitymallott, amikor megérkezett a tóhoz. Teljesen egyedül volt a környéken s ez megnyugtatta. Sietett bedobni a horgot. Aztán várt. Kilenc óra körül megreggelizett. Konzervhalat evett hagymával. Tovább »
Tekercses szobrok
Rossz szobrok Párizsban is vannak. Rossz szobrok vannak mindenütt. Ha nem is olyan rosszak, mint Budapesten. Azonban sehol annyi tekercses szobor, mint a magyar metropoliszban. Arany Jánosnak ugyan csak papíroslap jutott. Tovább »
… vissza az ötvenes évekig, ugyanis akkoriban gyártották azt a kamerát, amit a székelyudvarhelyi ócskapiacon vásároltam potom pénzért. Az eladó még azt sem tudta, hogyan kell kinyitni azt, amikor megmondta az árát, de látva, hogy konyítok hozzá, nekem adta 30 lejért :). A gépet még a tavaly vásároltam, azonban csak most próbáltam ki, befűztem egy Fomapan Clasic (120-12) filmet, és nekifogtam a játéknak… * Még több fotó a szerző blogján: http://fuloplorant.blogspot.ro/
Úgy hittem gyermekkoromban, hogy közönyös, rideg apám van, aki csakis magával törődik, mindig csak a szórakozásaira, kedvteléseire gondol, egyébre nem. Alig emlékszem másként reá (kivált az első időkből), mint vadászatra-halászatra indulóban, onnét hazatérőben, vagy délutánonként az elsötétített hátsó szobában, a heverőn, amint hátrafeszített, majdnemhogy kitörött nyakkal alussza ki előző napi éjszakázását. Tovább »
mákonyfüstölő
parázslik az ablakban
kelet bosszúja
Budapest, 2018. IV. 7.
Pusztai Péter rajza
