A kis migráns ki tudja honnan érkezett a sáncban fázott remegett mígnem megszánta a telkes kifürösztötte volt oly lelkes

ablakból figyelem fűnek serkenését almafám rügyeit tulipán kelését

10. Óda a folyóhoz Olt. Ismerős partok között sétáló, némelykor szeszélyesen nekiiramodó, dühöngő, veszélyesen surranó kígyó, máskor takaros falvak között békésen megférő folyó. Nem messze tőled, egy már öreg ház udvarán tanultam meg járni. Ha alkalom adódott, kiosontam a kapun, s a közeli híd felé szaladtam, ahol nagy kövek között csobogva, mosva azokat fáradt-habosan rohantál […]

8. Szarvas az Oltban Történt 1996 augusztusának egyik gyönyörű napján. Még az esőzések beköszöntése előtt. Tenyérnyi felhő se tarkította az eget napokig, s mégis besárgultan csordogált alá az Olt vize, hozamában alaposan megcsappanva. Oly zavarosan, hogy nem volt értelmes kibontani a horgászszerelést. Amúgy sem akadt volna hal a horogra, esetleg hínár és szenny tartotta volna […]

7. A vízi hal Az 1989 után megjelenő földtörvények adták a lehetőséget a kollektivizáláskor, államosítás idején elvett földterületek (szántók, kaszálók) visszaigénylésére. Megmozdult a népség a gazdálkodás új alapokra helyezésének hitével, túlhevült lelkesedéssel szerezték vissza felmenőik földjeit, ami nem minden esetben, s nem mindenhol történt zökkenőmentesen. Történtek túlkapások.

6. Pisztrángok nyara Némelykor kellemetlenségek is érik a horgászt, de a szenvedélye fölöttébb való ezeknél a pillanatnyi bosszúságoknál. Nem véletlen a sporthorgász megnevezés sem. Gyakoriak a horgászversenyek is, akár megyeközi, országos, vagy világbajnokságokon lehet megméretkezni, természetesen a vonatkozó szabályok betartásával. Mert sportág ez is: jól kell tudni bánni a bottal, s úgy úsztatni a csalis […]

5. Az emlékezet vize 1975 nyarán, szabadságolásom időszakában Borzontról bringával karikáztam le horgászni a Marosra. Általában korán indultam, hogy a „reggeliző halak” között jártassam meg horgomat, mert, harmatos reggeleken nagyobb volt az esély arra, hogy kifoghassak belőlük néhányat. Akkoriban a borzonti híd mellett ládarakások állottak. Ezekben gyűjtötték az exportra szánt rákokat – a helybéliek szerint.

4. Csaligyűjtés Gyergyóremetén A Maros gyergyóremetei szakaszán általában hármasban horgásztunk. Néhai Gyuri barátom, és Imi, akinek neve elé sajnos, ugyancsak oda kell írnom a néhai szót. Imit családi vonatkozások is kötötték Remetéhez. Általában az apósáéknál szálltunk meg. Tudtuk jó előre, hogy a nagyon barátságos Balázs bácsi szereti a pálinkát. Valahányszor betoppantunk hozzá, azonnal pálinkás poharakat […]

3. Vízért jöttem ! A kilencvenes években gyakran kerékpárral jártam a vizek mentét. Ennek jóval több előnye volt, mint hátránya. Nem kellett mindannyiszor összeszedni a botot horgászhely váltáshoz, s kerekezés közben nagyobb rálátás esett a folyó azon szakaszaira, ahol érdemes volt vízbe mártani a csalit.

2. Paducroham Nem tartozom azon horgászok közé, akik évente, egyszer-kétszer a Duna deltában próbálgatják szerencséjüket. Leutaznak néhány napra a halparadicsomba, hogy gazdag zsákmánnyal (ritkábban hal nélkül) térjenek haza, s aztán az unalmas téli napokon, estéken, baráti körben, poharazás közben idézzék vissza kalandjaikat, tréfákkal megszórva, ugratásokkal jól megspékelve a történeteket, fricskázva egymást.

Némi gyanakvással kezdek horgászathoz fűződő történeteim megírásához. Bár régóta tervezem, s készülődök is rá, mégis attól tartok, hogy ezek a történetecskék nehogy „lehúzzanak”a langyos emlékezet vizein, olyannyira mélyre, hogy azok nevetségessé váljanak. Esetleg gyermeteg mesék gyanánt hassanak az olvasóra.

Rejtvény már magamat sem tudom megfejteni nézeteim régen elavultak a kockák is csúnyán eltorzultak ahhoz hogy betűket lehetne beléjük ejteni ki érti ezt

lombja hullató október bágyadt derűvel tölt fel az Olt unottan ámbolyog mélyében csuka csobog

én parasztként csak paraszt kalap alól nézhetek e világra írni is csak saját ceruzámmal

„… akkor az ég végre újra ragyogott mert felhúzta egy angyal a vízbe esett Napot.” Hajdú Mónika csodálatos fotója és szövege nyomán kútba esett Napot ki meri kimerni rossz bádog vödörrel csigán felpörgetni

én parasztként csak paraszt kalap alól nézhetek e világra

valahol a Nyikó-mentén álmaimban gyalogolok belém kövesült régi tájakon , nem juthatok túl lomha árnyakon milyen országrészt őriz itt a Csend

mindenki otthon van csak én nem mindenhol égnek az égők csak nálam nem tétován kellemes illat száll ez az én jóízű vacsorám ímhol vagyok – vagy nem én vagyok talán Forrás: Hargita Népe, Műhely melléklet, 2019. október 25.

Gergely mester emlékére furcsa volt nekem a sarlós-sarjnak a kalapácsos világ a kovács (is) aki folyton kalapált szarvasüllőn lapogatva a tüzes vasat

minden évben leütik a bikát mégis mindig itt van dúl-fúl furt öklel közöttünk pedig már a kóstját is eladtuk marhaságainkat vele előadjuk

Het­ven évvel ezelőtt, a ma­gyar költészet napján szüle­tett Kristó Ti­bor – és ez nem le­he­tett vélet­len, ez már egy ko­rai el­jegyzésnek, el­jegyződésnek is te­kint­hető. Már ha egyetértünk az­zal a tétel­lel, hogy költőnek szület­ni kell, nem le­het csak úgy azzá válni.

születésem nem az én erényem anyám s apám vétkének áldozata vagyok

füttyents nekem a réten át te drága jó barát csupán egy aprócska jelt adj hogy milyen Odaát

A magyar költészet napján született 70 évvel ezelőtt Kristó Tibor költő, szerkesztő, a Hargita Népe nyugalmazott munkatársa. Az évforduló alkalmával Székely Ferenc kérdéseire válaszol. – Csíkszentimrén születtél 1949-ben, azon a jeles napon, amikor a világ magyarsága a Magyar Költészet Napját ünnepli. Több híres ember indult a századok során faludból, kérlek, mondj néhány nevet. – Én […]

rokolyát himbál a lombtalan fa roma-rokolyát cuppanós sárban