Hold és Nap villantja arany arcod látlak érezlek 2020. február 25.

szénaillatból bomlik ki képed szigorú szikár alakod

Sándor napján megszakad a tél”.” (Weöres Sándor) Sándor napján szívemben zord tél huszonhat év ó rég elmentél fél szívemben ó örök a tél (Sepsiszentgyörgy, 2020. március 18.)

“Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.” (Váci Mihály) te vagy a Csend

örökké látom fénytekinteted el nem feledhetem csillogását lelkem őrzi lelked égi mását (Sepsiszentgyörgy, 2020. január 16.)

két végpont – élet és halál – között s mindkettő egyszerre vonz s taszít

maradtam nélküled csak robotgépember és égő Fájdalom

„Én nem kívántam megszületni, a semmi szült és szoptatott, szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itthagyott.” (Pilinszky János ) Én sem kívántam megszületni és mégis, mégis itt vagyok ez az mi megtart e létben hogy nélküled is itt vagyok

(Levelek Gyergyótölgyesről 5.) ÉDES ÖCSIKÉM! Az 1986- os év leírása azért is olyan fontos, mert ekkor jutottam a legsötétebb mélypontra, mert ez az év volt ugyanakkor a legzsúfoltabb is, tele sűrű és fontos eseményekkel. Nem láttam tisztán, sok mindent nem értettem, csak a depresszióm mélyült még jobban. Csak most, – tíz év kellett hozzá –, […]

(Shakespeare, LXXV. szonett) (Levelek Gyergyótölgyesről 4) ÉDES ÖCSIKÉM! Sok minden történt, de túl végre a második műtéten is, fogadalmamhoz híven, már itt Kolozsváron végre nekifogtam leírni a legszörnyűbb évünket. Már napok óta akarom, de mintha lepra lenne ez az év, úgy kerülgetem, mint a műtétet egész nyáron. 1986.

„Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,” (Ady Endre) Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, Utam: szent Fiam után menni A sorsom: menni, menni, menni

(Levél Gyergyótölgyesről 3.) Édes Öcsikém! Betegeskedni kezdtem. A szeku-ügy, a sok iskolán kívüli munka, első jelek: idegkimerülés , már 80-ban kétszer kezeltek Szilágycsehben, (fekély), 1982-re kezdtek annyira elfajulni a dolgok, belekevertek politikát, nőügyeket, hogy Tölgyesre kerültem a nyáron. Akkoriban a zilahi Mayer dr. kezelt, és pihenni küldött tulajdonképpen. Sok okos tanácsot adott. Akkor tudtam meg, […]

(Levél Gyergyótölgyesről 2) Édes Öcsikém! Mindenki ment valamerre. Nem írok keltezéseket, hogy a hátralévő tölgyesi napokban minél többet írhassak. (Csak fájdalmasan zavar az őrültek ordibálása. Vajon miért nincsenek még jobban elkülönítve? Szerintem a többi betegre is negatív hatással vannak.)

Kislányka a falusi boltban. Vár a sorára elég türelmesen, vannak még páran előtte, és meghallja, hogy bizonyos nagyobb összegű vásárlás esetén a vásárló kap egy szelvényt, és ha szerencsés, nyerhet vele. Hiába figyel feszülten, nem érti pontosan, miként zajlik le ez az egész, de valami sorsolásról beszélnek, ő egyre izgatottabb lesz, mert már napok óta […]

„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” (József Attila: Két hexameter) Öcsikém! Ma éjjel virrasztottam egy ismeretlen, roncs roma öregasszony miatt. Kinn voltam a folyosón, amikor megpillantottam a hordágyon a mosdatlan beteget, s elcsíptem az egyik ápoló egy mondatát: ”Nincs senkije.” Ekkor ugrott be a mottónak választott idézet. Ki tudja, […]

pöttömnyi baba nem fél az árnyékától játszik légy gyerek (Sepsiszentgyörgy, 2019. november 19.)

„Ma gyásznap van, ma sírhatunk!” (Ady Endre) „Sokasodnak a halottaim” (Kányádi Sándor) egyetlen nagyszülőm tata (1952) kilenc éveskén itt hagya követte őt édesapa (1980) és az áldott csehi mama (1990)

(Levél Gyergyótölgyesről) Talán némi előzményt le kellene írnom. Életem legszebb korszaka – a röpke főiskolai évek után – az első tíz év, amelyet Lelében éltem le, még ha oly félfeudális állapotok uralkodtak is. 1969 őszén (szeptember 1.) érkeztem diplomával a kezemben és szerelmi csalódással a szívemben. Mintha a világ végére érkeztem volna, se út, se […]

minden csoda tebenned volt már mire a halál elragadt

A teljes igazság kimondása nem mindig jó, nem mindig hasznos, lehet erkölcsös is, lehetett bátorság. De bátor Ember kevés van, aki akkor mer szólni, amikor mindenki más hallgat, berendezkedik a túlélésre…

szívem fogoly

„Nem hiszem, hogy a halál tehetségesebb nálam. Nem hiszem, hogy a halál el tudna venni tőlem.” (Csoóri Sándor) Most: 1997 . február 12. A lét a te hiányodtól dadog. A szemem csak a múltba képes nézni, látni, így a jelen százszoros önkínzó fájdalom, mert e percben öt helyszínen látlak s képzellek csupán a legutolsó napodon, […]

fogoly egyetlen körben keringek gyógyíthatatlanul (Szilágycseh, 1982)

Beletekintettem a felkelő Napba – ma többször is, a kitárt ablakon át néztem a napfelkeltét, hálát éreztem, hogy még láthatom, és Angyalom, rád gondoltam. Aztán visszafeküdtem, behunytam a szemem, és láss csodát, egy óriási szürkés-feketés ködszerű foltnak a közepén tovább tündökölt a nap aranysárgán, vakítón, még a közepén lévő sávnyi felhőcske is benne volt,

Kimondhatatlan az érzés mi bennünk fogan, egy pillanat az élet, mi halálba zuhan.” (Erdőközi Sándor – Öcsike -) sírversed is magad írtad bárcsak fordítva lett volna szívem utánad halna ennyi kínba belefúlna