Watanabe Kaoru a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen tanítja a japán nyelvet, azonkívül irodalmi művek fordításával is foglalkozik. 2023. január 6-ikán, Gömörpéterfalán, a Felföldi Dalia iskola meghívottja volt, itt sikerült elbeszélgetnünk. Bencze Mihály: Ez a mai nap azért is nevezetes, mert ma van Vízkereszt, és 45 éve adta vissza az Egyesült Államok a magyar koronát. […]

  A facebook-ot böngészve egyre inkább dézsávű érzésem van. (Lehet, nem kellene egyáltalán a fészbukon mozogni, bár ez nem változtatna a lényegen: a közösségi média a jelenségeknek nem okozója, csak közvetítője, hangerősítője, tükre.) Lépen-nyomon eszembe jut gyerekkorom, ifjúságom furcsa paradoxona, amit egyetemistaként gyakran próbáltam a Kelet-Európa és a társadalmi kérdések iránt érdeklődő nyugatnémet barátaimnak elmagyarázni. […]

Nagy Kálmán Kalevala-fordításának megjelenése alkalmából 1. A XVII-XVIII. században a művészeti-irodalmi életben a barokk cifrálkodó, hivalkodó pompáját a görög-római műveltségeszményeket és szemléletmódot sugárzó klasszicizmus hideg, szenvtelen életszemlélete, mitológiai tárgyválasztása, formai csiszoltsága váltotta fel. E két irányzat azonban egy volt abban, hogy egyik sem törődött a földrajzi környezet és társadalom egészének művelődési, művészeti és irodalmi igényeivel, […]

Kidobott csonkok…Milyen hamar lepergetta sok tűlevél. Budapest, 2023. I. 11.

Un gând mă frământă pe mine… / Egy gondolat bánt engemet…(Traducere de Csata Ernő) Un gând mă frământă pe mine:A muri-n pat printre perne!Ofilind încet, ca o floare,Pe care viermea o roade;Arzând încet, ca o lumânare,

Kulturális ajánlatot tenni könnyű és nehéz – hiszen az ajánlatra méltó javak végtelenek és határtalanok (…). Ne feledjük hát a kétezer éves művészetelméleti allegóriát: az „igazi” művész (és persze az „igazi” befogadó is) olyan, mint a méhecske, aki száz különböző virágra száll (…) – A hónap szerzője, Margócsy István kulturális ajánlója a Literán.   Megtisztelő feladat […]

1.Magamról írok, míg vagyok, ha nem leszek, elhallgatok. Ha a szívem nem dobog, tudom, azért a Föld forog. Magamról írok jobb híján, amíg még fog a ceruzám. Erdő zúg, fújnak a szelek, akkor is, ha már nem leszek.

(2022, hegesztett acél, 160x23x34cm)

(Interjú Seiko Tanizaki néprajzkutatóval, Seres András menyével) Immár 30 éve, hogy Seres András, a krizbai születésű néprajkutató az égiekhez költözött, gazdag és értékes hagyatékot testálva az utókorra. Rá emlékezett ez év január 12-én a barcasági és székelyföldi közösség a sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban és imateremben megtartott emlékesten, ahol fia, Seres Bálint ismertette kutató- és gyűjtőmunkáját, és […]

(Olaj, vászon, hegesztett acél, 40x40x80 cm)  

Te jó ég, már hat esztendeje nem gyakorolom a szakmát. Ha gyermek volnék, most kellene kezdenem az iskolát. Hat év tehát nem kevés. Ennyi idő alatt kiszikkadhat belőled az élet megszokott rutinja, ennyi idő alatt iskolaéretté cseperedhetsz.

Szatmári monitor – 2013. május 6. Szerző: Hábel György, Budapest, 2013.   Engedtessék meg nekem, hogy anyai ágon erdélyi rokonságom ismeretei révén Petőfi segesvári sorsáról írjak. Nagybátyámnak, Simonfy Ákos erdőmérnöknek az édesapja Bem József hadtestének tábori főorvosa volt. Bem tábornok rábízta Petőfit.1990-ben hazalátogattam felvidéki szülőföldemre, és ennek során, a vonaton a velem szemben ülő magyar […]

Tamás Gáspár magyar író száz esztendeje, 1914. november 10‑én született Székelyudvarhelyen. 1978. december 13-án halt meg Kolozsváron. Apa rettenetes és csodálatos életéről senki más nem fog megemlékezni, megteszem hát én. Apa nem volt jelentős író. Nem volt nagy író. Azért írt, mert olyan nagy formátumú ember, mint ő, a magyar huszadik században csak művész lehetett, […]

 Az irodalomba ő ültette át a nép nyelvét – írta a kétszáz éve született Petőfi Sándorról Illyés Gyula. Ha így van, érdemes megvizsgálni, hogy valóban az ő személye és a vele eggyé vált életműve fejezi-e ki azt, amit manapság is magyar néplélekként szokás emlegetni. Nem az irodalmi munkásságot elemző írást készülök elkövetni, hanem nagyon is […]

Özönlenek a cikkek a halálod híréről, amit félve vártunk, mint gyakran a kérhetetlen bizonyosságok hírét, és az első óráktól látszik: az egész összefoglalhatatlan, mint minden, ami veled kapcsolatos. Szerény bámulód voltam, s kezdettől fogva a szellemiséged olyan elbűvölő hatása alá kerültem, mint korábban csak Földes László intellektusa – és utána is nagyon keveseké – előtt, […]

A múlt század 40-es éveinek elején, a „kicsi magyar világban” történt, hogy az egyik székelyföldi kisvárosban az uraságnak fia született. Az örömhír másnapján nagyszabású vadászatot szerveztek, amelynek végeztével a boldog apa nem győzte az igen szapora koccintást a gyermeke egészségére. Alaposan megrészegedett, és egyre inkább ágaskodott benne a virtus. Az egykori frusztrációkat örökös nyújtotta reményteljes […]

Édes néném, ma a Nagyságos Fejedelem kijelentette, hogy az irodalom szent, és ő csak akkor ír, amikor közel érzi magát az ő Istenéhez. Mindennap rója sorait, szóval úgy érzem, gyakran találkoznak ők ketten. Nem vagyok féltékeny: Isten, ha komolyan gondolja saját feladatkörét, mindenütt ott van, az én hajlékomban is. Majdnem elnevettem magam, hogy ilyen szavakat […]

úgy élem megezt a napothogy felismerembennea tegnapot

Minden bizonnyal igaz: Petőfi verseiben új meg új értelmezést, rejtett jelenlétet, közvetett mondanivalót nemigen fogunk már felfedezni. Ahogy a költő egyik méltatója írta nemrég, Petőfi műveinek nincs mögöttes területe. A föld, amelyből „rongyos vitézei” vétettek, nem rejteget titkon feszülő erőket, amelyek csak a gondolati vagy formaművészeti vizsgálat érzékenyebb, mélyrehatóbb eszközeire várnak, hogy nem is sejtett […]

Borsodi L. László költői estjéről Szétszórt némaság és Estére megöregszel – két jelentős, tematikájukban, időrendiségükben, megjelenésükben egymást követő, egymásba fonódó erdélyi prózaverskötet címei. A csíkszeredai Borsodi L. László költő elhunyt családtagjainak, felmenőinek történeteit éli meg, mutatja be sajátos, az olvasót valóban megérintő költészetén keresztül e kötetek lapjain. E két könyv képezte az alapját annak a […]

Élhettünk volna rigódalban,patak partján piros dinnyebélben,anya-ölben, szép-szerelmes regényekben-járhattunk volnatáncot bodzasípra,

TÉVEDNI EMBERI… Voltaire-t egy vita hevében ellenfele idiótának nevezete. Voltaire derűsen nézett rá, és így szólt:– Professzor úr, én önt eddig okos embernek tartottam. Ön viszont idiótának nevezett engem. Úgy látszik, mindketten tévedtünk.

BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Közel három évtizeddel ezelőtt, pályakezdő újságírókként folyton lestük a nagy öregek szavait, akiktől igyekeztünk megtanulni a lehető legtöbbet, ami elsajátítható ennek a szakmának a művelése során. A lap kitörölhetetlen helyet foglal el a(z erdélyi) magyar sajtótörténelemben •  A magyar irodalomba – és sajtótörténetbe – még Ady révén bevonult nagyváradi Kanonok soron […]

Barátom üldögél mellettem az Emke-kávéház asztalánál, és nem érti, miért indulok hetedszer turistaként Bukarestbe kilenc év alatt. Három napot töltött egyszer Bukarestben, szerinte az egy rendezetlen város, zajos vendéglőkkel. „Ott voltál a Tömő utcai robbantásnál?“ — kérdeztem. Pesten a Tömő utcában robbantással bontják az öreg házakat. De barátom született pesti, már az ükapja is ott […]

Forrás: Háromszék, 2022. december 30., péntek, Szerző: Kuti János Amikor 1991-ben egy küldöttség tagjaként Novoszibirszkben jártam, elvittek a Mezőgazdasági Kutatóintézetbe, amelyben – azt mondták – 26 kilométert lehet sétálni a folyosókon anélkül, hogy az ember kimenne a szabadba.Bemutattak egy magyarul is tudó tudósnak, Fagyjas Fagyarovics Fagyarovnak (Fegya), aki később a Puscsinóban lévő Talajtani Intézet kriológiai […]