kompótgyümölcsök bólészigetek karikában örvénylenek nagy szoknyás narancsok kimagolt meggyek ütköznek átlátszó ólomkristály hegynek     Budapest, 2024, I. 2.

  Már van vagy három éve, hogy egy édes macskát befogadtunk. Csak úgy bejött a kertbe, feloldalgott a teraszra és elfogadta az ennivalót. Eleinte minden nap csak enni jött, később ott is maradt. Ott aludt a széken, s bámulta az őszbe hajló kertet. Nézte az esőt, pont mint egy öregember, olyan csendesen és bölcsen tekintett […]

    jobbra srégen wstettecske wstettecske balra srégen wstettecske wstettecske     Budapest, 2024. I. 1.

Kedves Barátom! Mit remélsz ’24-tõl? Fogalmazd meg, kérlek, a Káfé számára! Cenzúra nincs, a terjedelmet illetõleg sem.   Érdekes, nincs bennem kényszer, hogy a naptári idő jelzőpontjai szerint összegezzem vagy rendezzem el a gondolataimat, vagy a reményeimet. Kicsit mindig is mesterkéltnek éreztem, hogy egyfajta menetrend szerint év végén tekintsek vissza, az új évben tekintsek előre, […]

  Cseke Gabinak sokat köszönhetek. A Szatmár megyei Túrterebesen tanárkodtam éppen, amikor Gabi fejléces levele megérkezett, benne a kérdéssel: mennék-e újságírónak az Ifjúmunkáshoz, amelyiknek ő abban az időben főszerkesztője volt. Akartam természetesen. Első riportutam után behívott a főszerkesztői szobába – ma is emlékszem a megilletődöttségemre. Véleményezése szerint a cikk jól sikerült, ”csak így tovább!” Aztán […]

Így számol be róla a jan 23-i Hargita népe (Kovács Andrea):   Közelebb kerülhettünk Cseke Gábor személyéhez A tavaly elhunyt Cseke Gábor író, szerkesztő, költő, műfordító tiszteletére szerveztek emlékestet a magyar kultúra napján, hétfő délután, a Kájoni János Megyei Könyvtárban. A résztvevők személyes történetein keresztül jobban megismerhettük és közelebb kerülhettünk Cseke Gábor személyéhez.     […]

  Én vagyok a szabadon kóborló macska, aki ideiglenesen gazdát választok. Legutóbbi gazdim Cirmosnak hívott, hagytam, hadd higgye azt, elfogadtam az akaratát. Ez a taktikám: hagyni, hogy azt higgyék rólam, amit akarnak, én meg azt teszem, amit én akarok. Sok testvérem volt, anyám mellőzött. Legalább is így éreztem. Naponta az utca túloldalán, a szomszéd ablakpárkányán […]

  Örülök ennek a dolgozatnak. Hogy írjunk a kedvenceinkről. Nem könnyű eldönteni, melyik az. Nekem már volt libám, japán tyúkom, kutyám, cicám. Elfelejtettem említeni, kertes házban lakunk. Ja és tengerimalacom is van. És apával közösen aranyhalam. Vagyis az akvárium közös, apa kezeli, de az aranyhal benne az enyém. Persze ő ezt nem tudja, mármint a […]

  B.Tomos Hajnal rovata   Négyfaluban immár harmadik alkalommal kerül sor a szövő-, varró-, hímző műhelymunka beindítására, kezdők és haladók számára. A Barcasági Csángó Kézműves Egyesület szervezésében kezdeményezett tanfolyam két hétvégén zajlik, (összesen 9 napon át), a Népi Alkotóműhely türkösi székhelyén. A résztvevők népi motívumokkal díszített ruhákat, használati-és szuvenírtárgyakat készíthetnek Vargyasi Melinda sepsiszentgyörgyi népi iparművész-ruhatervező, […]

    műhelyóra forgácsillat alagsor visszhang sötétedés zúzmara hazaút elhaladni a nyomda mellett ahol a holnapi sajtó zakatol elővenni a vízfestéket szabadon pingálni színes foltokat ismerősök jönnek nézik mit művészkedtem nedves rajzlapon futnak a színek     Budapest, 2023. XII. 15.

  fotó: Takács Ferdinánd, 2014     éppen valahogy értelmezem, vagy sérelmezem, hogy egyik gyermekkori barátomnak, András F. Baloghnak nincs meg Alain Robbe-Grillet könyve pdf-ben az Útvesztő és nagy sértődötten vagy ütődötten megköszönöm (á, kedves vagy, de talán nem ér meg annyit!) felajánlását, hogy majd kiveszi egy könyvtárból és beszkenneli, tíz nap múlva, mert gondolom, […]

  Kálmán Atya igazán megható misét adott. Nagyon szerették. A pap anyjával élt együtt. Kálmánnak nem volt kedve elköltözni otthonról, pedig ötven éves volt. És olyan sok fizetést sem kapott. Valéria az anyja mindenben, amiben lehetett – támogatta a fiát. Ám Kálmán Atya szerette a bort. Néha felöntött a garatra. De persze nem vizet prédikált. […]

(villanások)   kinn karácsonyihóhullás – benn valamivégvillanások Hajdú Mónika fotókompozíciója

  B.Tomos Hajnal rovata     Idén a magyar kultúra napját  két nagy érdeklődésre számító rendezvénnyel üdvözlik a brassói művelődésszervezők és közönség. Január 22-én a Redut Kulturális Központban Bogdán Zsolt kolozsvári színművész viszi színre a Bartis Attila műveit megidéző pódiumműsorát. A Reménység Házában pedig Nagy B. Sándor beszélgetőkönyvét mutatják be, melyet Nemes Leventével, a Tamási […]

  Van egy ismétlődő rémálmom. Hosszú oszlopokban állnak sorba, nők, férfiak, gyerekek reggeltől-estig. Nem értem, mi történhetett, egy darabig inkább elkerülöm a tényt, ahogy arra némely tanárom tanított: ha boldog akarsz lenni, ne ragadj le a tényszerű valóságnál. Hagyd szárnyalni vágyaidat! Remélni merem, nem tértek vissza azok a sorvasztó kelet-európai idők, amikor a puszta túlélést […]

  Gyermekkorom fái, füvek közül magasra törők, fejcsóválva kérdik: mi lett belőled? Nyílt szemrehányás oszlopsoruk: méltatlan, mit sétálgatsz közöttünk! Gyermek vagy, mindentudó is volnál, betegséged béklyói miért tartanak hát fogva? Emberi lénnyé váltál, mi förtelmes, idegen. Míg gyermek voltál, velünk hosszasan társalogtál, tekinteted bölcsességet sugárzott. Életed rejtélyét most ím megoldjuk: a titkok nyitja a málnás […]

  Gergely Tamás: A Miklós könyvei (In memoriam) Meghalt Gulyás Miklós*. Harriet közli velem, majd hozza az újságot a halálhírrel. Anna Berg is jön kissé megkésve ugyanazzal, meséljük immár hárman a közelálló munkatársaknak. A ”legenda”, böki ki egyikük, s hát valóban: az óbudai órásmester fia, aki az impulzusnak engedve beállt a tüntetők közé ’56-ban, ünnepelt […]

(csend)halotti csend van – csak egy varjú zuhan ráa temetőre  

  elmesélném utamat de kit érdekel hiszen odáig jutottam hogy magam is szörnyedve gondolok vissza emlékeimre mintha csak mással történt volna ez a vergődés bozótháború nyakig szennyben dagasztás érzem a tisztátalanság nyomasztó dögletes szagát látom a vargabetűket szökéseim visszarettentő talpnyomait látom gyávaságom nyúlcipőjét inalni a süppedékes ingoványban te jószagú ég mi lesz még idefent ahol […]

  Ajánlom neked, Vasile     A mosolyodegy ragyogás. A holdfényes folyó lírája.

(kiolvadás)egy befagyott tó –távoli még a fények kiolvadása

  Vége a karácsonynak, a mindenféle szent neve napjának, letudtuk a szilveszteri mulatságokat, meg az előző évet is. Elhúztak minden csárdást, keringőt, rumbát és csacsacsát. Most már ideje hazamenni.  Ne nézd azt az utolsó kockányi zserbót, melynek még a legtintásabb vendég is megkegyelmezett, ne kavard ujjaddal a fazék alját, mert ott csak üres káposztalevelek vannak. […]

  Hallatszik a közelgő ünnep Zakatol Emberkupac ragyás fapadra rogyva Nincstelenség szorong körötte Szürke glória Szürke válla ráhajlik a ráhajlik a Csupasz fájdalomra Váróterem törtarany derengésébe Szürke arca nézi csak nézi csak nézi A fénytóvá hasadó hajnalt a síneken Hamukeze sóvárogva simítja a jajhideg Radiátort Szutykos lépések a szürke kőlapokon Magányt kopogva távolodnak a sivár […]

Mit remélsz ’24-től?   – kérdezi Barátom és hozzáteszi: Fogalmazd meg, kérlek, a Káfé számára!   Agyam diktál: a választ egyetlen tőmondatban, ha egy szó lehet tőmondat, is elintézhetném: Semmit. De ez annyira elkeserítő, hogy talán magyarázatra szorul. Szívszorongva nézem a híreket a TV-ben. A szalaghírek 85 százaléka erőszakról szól. Még a Pápa Karácsonyi üzenete […]