(Levelek New Yorkból) Az ember – jobbára cseperedő korában – gyakran megtér egy jó szóra Andersen mesterhez. Mindig akad valami meseféle, ami éppen kapóra jön. Bár az én esetemben semmi sem úgy történt most, ahogy azt itt felvázoltam. Ugyanis ezen az estén Andersen csak hallgatott, s jobbára én meséltem. S már nem is igen cseperedek […]

(Levelek New Yorkból) Utólag visszatekintve, nem kétséges, hogy anyám elsősorban azért kelt át az Óceánon, és életének minden bajával maga mögött, bíborszínű utazótáskáját azért gördítette be az én tengerentúli életembe – ami számomra innentől kezdve csakis tengereninneni lehet – hogy valamiféle rendet teremtsen benne. Nem tartozom számadással még talán magamnak sem erről, de szívesen elismerem, […]

(Levelek New Yorkból) Már öt időzónán túl vagyok. Kettőt kell még elviselni, ez a kettő meg már semmire sem jó. Aludni sem egy jót, mélyebb lelki önsanyargatásokba belemenni sem. Semmire. És ahhoz meg elég kellemetlen, hogy az ember alig győzze kivárni, túl lehessen a közelgő szárazföld előtti turbulenciákon, és csendesen megereszkedjen a gép a nagy […]

Pontosan tizenkét évi ismeretségünk sem töltött el rendíthetetlen önbizalommal, de legalábbis elegendővel ahhoz, hogy bármelyik New York-i magaslatra felkaptassak. A World Trade Centert úgy rombolták le, hogy sohasem jutottam a tetejére – őszintén nem is vágytam, s csak a sorbanállásig jutottam el, és végül megfutamodtam.

(Levelek New Yorkból) – Hát én elájulok! – jelentette ki anyám a korlátra támaszkodva és kissé felágaskodva, hogy jobban láthasson. Az én szülőmtől sohasem kell szó szerint venni az ilyesféle exklamációkat, mert nem az az ájuldozós fajta, igen alapos előkészületek kellenek ahhoz, hogy bármivel is meglepetést okozzon neki az ember, hiszen orrhosszal előre megszimatol minden […]

(Levelek New Yorkból) Egy világjárta zenés előadásról, ami a New York-i Broadway tizenhatodik legtöbbet és legtovább játszott előadása, s amit már egy magyarországnyi néző látott háromezerhatszáznál is több estén s még mindig táblás házakkal játsszák, s amiben a legismertebb ABBA nóták viszik a darab cselekményét, s amire még maga az ABBA tagjai is vették a […]

(Levelek New Yorkból) Mielőtt megérkezett volna, vettem anyámnak egy egyszemélyes levegőágyat, mert úgy gondoltam, hogy ágy mindenképpen kell, ha már valaki ellátogat hozzám. És ha az a valaki ráadásul éppen az én derékfájós szülőm, miért is ne egy kényelmes levegőágyon altassam?… Az sem véletlen, hogy egyszemélyest vettem. Anyu ugyanis azok közé tartozik, akik nem haladták […]

(Levelek New Yorkból) Minden jó, ha jó a vége alapon alakult anyu első tengerentúli útja is. Meginterjúvolnám és kifaggatnám, mit látott, mit érzett, de az időeltolódás, és a hetek óta való nem alvás, feszültség megtette a hatását, no meg az amerikai biztonsági rendszeren át becsempészett szatmári pálinka is, és anyu két mondat közt imént váratlanul […]

(Levelek New Yorkból) Derekasan bevallom, hogy Miss Pery teljesen jogosan vont volna felelőségre, hogy mit kasmatolok szürke Hanes alsónadrágban röviddel hajnali három óra előtt a házunk Hillyer Streetre néző jólápolt főbejáratának bádogtetején, közvetlenül az ő nappalijának ablaka alatt, amennyiben épp nem az igazak álmát aludta volna. És ha már a vallomásoknál tartok, azt is be […]

Tanult könyvtáros barátom, aki mellesleg főszerkesztő is, lelkemre kötötte, hogy feltétlenül látogassak el Csongrádra. Szépnek és hangulatosnak tartotta Csongrádot, amit látni kell. Egy könyvtáros véleményével pedig, ráadásul, akitől egy-egy írásom megjelenése is függ, nem szabad vitatkozni. Irány tehát Csongrád! Autóbusszal, úgy hamarabb éri az utazó, kényelmesen, átszállás nélkül.

2010. április 17-től gyűjtögetem a Kalandozók rovat régi és új anyagait. A július 7-ig felkerült anyagok címei és linkjei itt találhatók. Július 7-től újabb anyagok kerültek fel a blogba, amelyeket itt is a figyelmükbe ajánlunk:

(Levelek New Yorkból) Mr Williamson nem is sejtette, amikor a Szőrös Szerzetesre keresztelt mulatót a Boweryben elhagyta, hogy elbaltázott délutánjára még ékesebb koronaként kerül oda az istenverésének is felfogható közjáték a brooklyni kék A metrón.

(Levelek New Yorkból) Annyira szerettem azt a délelőttöt… Azt hiszem, a hangulata egy életre megmarad bennem. Pedig semmi jelentőset nem tettem aznap. Korán keltem, szöszmötöltem a lakásban, vásárolgattam, és minden félórában nekiveselkedtem, hogy most aztán végérvényesen lezárom az utazótáskámat, befejezem a csomagolást, amit hetekkel ezelőtt kezdtem el. A májusi napcsicsergős idő is incselkedett velem. Leveleket […]

Kibontja vásznait a Sissy vitorlás, bólogatva hasítja a vizet. Belibeg a Balaton közepére, ahonnan ellátni a távoli Tihany félsziget felé, ahonnan megszemlélhető a fonyódi várhegy, északról pedig a kecsesen előreugró Szent Mihály-hegy integet, csúcsán a kálváriával. Sissy itt kétszer körbefordul, megmutatja magát több oldalról is a balatoni napsugárnak, aztán méltóságteljesen visszafelé indul, és a keszthelyi […]

Kétszázötven évig, az államalapítástól a tatárjárásig volt Magyarország fővárosa. Esztergom országrészek határán fekszik, szemközt a párkányi sík már a Felvidék része, jobbról a Börzsönnyel az északi hegyek sora indul, háta mögött a Dunántúl. Maga Esztergom a hegyen, a hegyoldalban, a hegy lábánál épült. Védi, és határát szabja a Duna kanyarja, játékul egy kis szigetet alakított […]

2010. április 17-től gyűjtögetem külön honlapra az egykori Káféban nyitott Kalandozók rovat archív és új anyagait. A mai nappal bezárólag már 66 közlemény áll az olvasó rendelkezésére, érdekes útikalandokkal, amelyeket akár innen is elérhetnek egy kattintással az illető címről.

(Levelek New Yorkból) Valamelyik Hawaii-i illetőségű légitársaság reklámja jut eszembe, amelyben az amerikai gyarmat-szigetvilágra induló járataikat népszerűsítik: „Pago Pago – olyan bájos, hogy kétszer is elnevezték” (So nice, they named it twice)… De nyilván mindenki tudja, hogy ezt a szlogent csak lenyúlták, hiszen tulajdonképpen New Yorké. New Yorkot meg nem csak bűbájossága okán mondogatják New […]

(Levelek New Yorkból) Azt mondja nekem a minap Laci barátom, hogy olyan a helyzet mostmár, hogy a nyóckerben vagy a tizenháromban, sőt náluk Palotán is ha bezár egy-egy bolt, amelynek nem sikerült kiböjtölni ennek a válságnak a végét – amit Lacika ilyenkor és máskor is leginkább a derék New Yorkiak számlájára szeret írni, persze anélkül, […]

(Levelek New Yorkból) Van annak egy rendje, ahogyan az ember különböző élményeket elraktároz az évgyűrűiben. Nekem a hársillat jobbára egy ilyen, amit leginkább Szatmáron éltem meg, hisz legalább harminckilenc hársvirágzást ottanság kaptam derékba, valahol a korzó sarkán, a Kossuth kertben vagy épp a Deák téren. A hársillat gondolatmegindító hatása pedig – ha nem is bizonyított […]

Dr. Nagy András (1905-1982) csíkszeredai születésű orvos életének nagy részét Csíkban élte le. Városkép és ami hozzá tartozik… c. könyve, amely 1995-ben jelent meg a Pallas-Akadémia könyvkiadónál, s olvasói sikere folytán 2006-ban újranyomták, tulajdonképpen Csíkszeredáról szóló emlékirat. Színes és tanulságos olvasmány a második világháború előtti kisváros házairól, lakóiról, jellegzetes alakjairól, lakóinak olykor önkéntes, máskor a […]

Mindig örül a lelkem, mi több, büszke vagyok, ha olyan újoncokra figyelek fel, akiket aztán a zenei szakmában általam nagyra tartott nevek felkarolnak és kibontják belőlük a meglátott fantáziát. Ami a „Csillag születik” legutóbbi sorozatát illeti, már amerikai „emigrációm” estéin enyhítette bennem a honvágyat, és noha drukkoltam sok mindenkinek, az abszolút kedvencem mégiscsak az a […]

Drága Barátaim! Éppen ilyen fülledt, fullasztóan párás és égetően kánikulás volt a nyár egy évvel ezelőtt, amikor június negyedikén földet értem New Yorkban valamiféle gyökérátültetés nélküli, ám mégis új földben, új viharok közt a régi gyökereimmel tovább csimpaszkodni az ég felé – esetleg gyarapodva is.

„Nekem még egyetemista koromban adta a kezembe a szüleim egyik jó barátja Lin Yutang: A bölcs mosoly (Révai Nyomda és Kiadó, Budapest, 1947. Újrakiadás: Az élet sója, avagy az élet megélésének fontosságáról, Tercium, Budapest 2000) című könyvét, hogy naponta olvassak belőle egy oldalt, gondolkozzak el rajta és cselekedjek a tanításai szerint. Ekkor nyugodt és boldog […]

Tizenkét napra otthagyta New York-i állomáshelyét Dancs Artur, aki tavaly nyár óta küldözgette leveleit a Káfé portál Kalandozók rovatának, megosztva az olvasókkal újvilági beilleszkedése történetét. Ahhoz, hogy nem egészen félév leteltével meglátogathassa itthon maradt szeretteit és erdélyi barátait, Artur kollégái példás vállalást tettek: mivel a frissen alkalmazott repülős szakembernek hivatalosan még nem jár szabadság, a […]

– Sokat gondolkodom rajta, mit lehetne tennem, hogy végre meghaljak. Egy vágyam van már csak: meghalni…