Mindenkinek a maga városa a leggyűlöletesebb. Mert szereti. Főleg nyáron. Amikor az emberek üdülni mennek. Elvből, mely kötelesség. Akik valami módon kibújnak e kötelesség alól – az otthonmaradók – lagymatag nyugalommal gyűlölik tovább fészküket. Az efféle érzéseknél nem jó a megszakítás – fő a folytonosság!

Itt van nekünk ez a nyár. Lett ide nekünk. Termett. Minden évben jön, monoton rendszerességgel, lassan már hozzá is szokunk. Idén mondjuk különleges, mert egy hónapon belül már volt árvíz, szúnyoginvázió, országos zivatar- és tornádófront szupercellával és harminc fokos hőmérséklet különbség. De nyár van, izé, forog az idegen, főleg, ha forgatjuk, és el is várjuk […]

Olvastad Tompa Andrea új regényét? Igen. Nagyon jó könyv. Jobb, mint A hóhér háza? Szerintem jobb, igen. Mégpedig azért, mert látszik, itt egy olyan író dolgozik, aki már a mesterség minden csínját-bínját ismeri. Ami a legjobban zavart az első regényében, hogy mintha mindent egyszerre akart volna elmondani, itt egyáltalán nem érződik. Így utólag azt mondanám, […]

A nagyváradiak joggal kérdezhetnék meg: mi közöm van nekem, székelyföldi újságírónak, az olaszi temetőhöz? Elmondom. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben, amikor többször is a városba vezetett a riportutam, a Köröspart felé igyekezve átmentem a szétrombolt temetőn, az elvadult bokrok között keresztül-kasul taposott ösvények, gyalogutak mentén hosszasan elnéztem a már földbe taposott vagy éppen […]

Egy hónapja figyelem Andrassew Iván barátom távoli naplóját. A régi bejegyzések sehogy sem akartak frissülni. Iván mostanig mindig annyira hiperaktiv volt, hogy hallgatása több mint gyanús: veszedelmes. Június 22-én pedig, két nappal Iván napja előtt kiderül: kórházba van, agy-, tüdő- és vesetumorral. Sokk ez nekünk, akik ragaszkodunk hozzá, s becsüljük, de még nagyobb sokk neki, […]

*Tisz­telt Hölgye­im és Ura­im! Meg kell mon­da­nom, azok közül való va­gyok, akik hit­tel vallják Tamási Áron halála óta, Sütő András el­vesztése a leg­na­gyobb vesz­teség az erdélyi ma­gyar iro­da­lom­ban! Meg kell mon­da­nom azt is, számom­ra Sütő András nem Csil­lag a máglyán, egy­re halványuló fénnyel, ha­nem állócsil­lag, az Est­haj­nal vagy a Dél Ke­reszt­je,

Az Magyar Írószövetség folyóirata, a Magyar Napló szerkesztősége értékes és hasznos kezdeményezése: időszakonként igényes nyomdai kivitelezésű, fotókkal, fakszimilékkel, reprodukciókkal gazdagon illusztrált mellékletet ad ki, tematikus számokat, melyek egy–egy író életére és életművére fókuszálnak.

A Nyárád valóban nem akar megszállni. Jobbágyfalva temetőjébe rajta át visz az út. Koporsóval is. A palás domboldalon, ahol örök álmát alussza a néhai, esős időben bizonytalan a lépés. Csak a hantjára is ügyelő, terebélyes diófa áll biztosan télben, nyárban, esőben, hóban, szélben és napsütésben egyaránt a kerítéstelen temetkezési helyen. Bizonytalan ott a lépés, mint […]

Van különbség a magyar és a székely rovásírás között? A műfaj szakértői minden bizonnyal el tudják magyarázni. Én csupán annyit látok, hogy az az írásmód, amelyet a magyarok és a székelyek kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc század százaléka nem tud elolvasni, és amit a Székelyföldre véletlenül eltévedő néhány nyugati turista koreai írásjeleknek vél, terjedőben van.

Köztünk marad Rafi Lajos? Nyár vége / Milajexhko merimos Halálra biztos a Nap kínja már. / Palo Merismos xhenaro o Kham merel. Halálra biztos, hogy meghal a Nyár. / Palo Merimos xhenav o Milaj merel. Halálra pontos véges életem. / Misto xhenav ke shin kaj te merav. Halálra biztos, hogy : így jó nekem. / […]

Közel harminc éve – 1984-ben – megjelent szociográfiai munka vétette le magát nemrégiben zsúfolt könyvespolcomról: kinézetre szerény, mondhatni póriasan szegényes, tartalmilag viszont annál gazdagabb. És alapvetően ma is megbízható. Ez egy kicsit furcsán hangzik 2013 derekán, hiszen a Változó valóság címmel kiadott szociográfiai tanulmányok az erdélyi/romániai városkutatásról (előszó: Egyed Péter, szerkesztő: Szabó Zsolt),

Casanova tényleg megszökött a velencei ólombörtönből, s ezt részletesen leírja emlékirataiban, ám a tudósok körzővel, vonalzóval, logarléccel bebizonyították, hogy ÚGY, ahogy azt Casanova leírja, ÚGY NEM LEHET MEGSZÖKNI -by Timur Link Azt hiszem, hogy Szimonov írta a Nem születtünk katonának c. második világháborús regényében, hogy egy utásztisztet ápoltak egy kórteremben, több más társával együtt. A […]

Az ember sajnálkozik, hogy nem foghatott kezet néhány emberrel, vagy nem beszélgethetett velük egy kávé vagy egyéb súlyos italok mellett. Kosztolányi, József Attila, Camus, Caragiale… Az egyik nagy hiányosságom (Bretter és Bajor mellett) Székely János.

Persze, nem kell még inni a medve bőrére, de az RMDSZ parlamenti jelenléte és sorozatos tárgyalásai nélkül aligha körvonalazódnának olyan alkotmányos módosítások, amelyek a romániai magyarság javát szolgálják: feltételezhetően nem kell többé viaskodni helyi és országos hatalmaságokkal a nemzeti szimbólumok használatáért, államalkotó tényezőnek ismerik el a nemzeti kisebbségeket, és törvényes képviselőik a kisebbségek jogállásáról szóló […]

Kitört az őskáosz, kérem, legalábbis a YouTube-on. Sok mindent lehet rajta látni, de azt, amit szeretnénk megnézni – nem okvetlenül. Sőt, még tendenciáról sem beszélhetünk: van film, amit Sherlock Holmes sem lenne képes megtalálni, van, amiből annyi verzió akad, hogy még az esztéták is sokallanák, és olyan is, ami részletekben található. Nem beszélhetünk politikai tendenciáról, […]

Egy 1947-es Bíró Sándor-levél margójára Az alábbi irás a Hargita Népe c. napilap számára készült. A szerző hozzánk is eljuttatta, utánközlés céljából. Köszönjük. (Káfé) 1. „Budapest, 1947. III. 30. Kedves Béla! Gondolom, tudod, milyen szorongással vártam én is a híreket Rólad, és milyen boldogan hallottam szerencsés hazatérésedet. Elemér beszélte el annak idején, amikor itt, Budapesten […]

Bizonyára sok esztendő/évtized telt el azóta, hogy a Domahidy–család tagjai személyesen látogattak el a család ősi fészkébe, Domahidára. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük és fogadjuk őket. Az internet kereső szolgálatában ezt olvashatjuk: „A település névadója a Balog–Semjén nemzetséghez tartozó Domán (Domanius) volt, kinek a birtoka a Kraszna két partján feküdt, s mivel a folyón hidat építtetett, […]

Mióta facebookos lettem és van mintegy 1500 barátom – közülük legalább felét ismerem személyesen –, azóta figyelem, hogy a közösségi oldal nemzedékei között létezik valamiféle alapvető törésvonal: amíg a mai harmincasok, negyvenesek, ötvenesek, hatvanasok arra használják a világháló lehetőségeit, hogy családjukra vagy a környező világra hívják fel a figyelmet,

Érdekes, nekem is a matektanár volt az, akihez a leginkább kapcsolni tudnám a jóféle őrületet. Most, hogy a barátom elküldte nekem a hírt, hogy Surányi László megkapta a Massachusetts Institute of Technology kitüntetését, és elolvastam a hírhez csatolt interjút, azonnal rá gondoltam.

Physics is like sex: sure, it may give som practical results, but that ‘s not why we do it! – Richard P. Feyman nem csak, hogy lehet, de kell is! lehet, még akkor is, ha megfogalmazhatatlan, megfoghatatlan vagy még akkor is ha a múzsa, akihez/nek szól az a vers esetleg csak saját agyam terméséből való!

Kiugró szenzációként adta hírül május 29-én az MTI, hogy a bukaresti 8. Bookfest könyvvásáron bemutatták Demény Péter kolozsvári író és költő román nyelven íródott tárcakötetét, amelynek címe Ghidul ipocriţilor (Képmutatók kézikönyve). A könyvet kiadó Cartea Românească  amúgy az egyik legrangosabb román szépirodalmi műhely, valamikor közvetlenül az Írószövetség patronálta. A szerző úgy élte meg az eseményt, […]

No nézz oda, már Me­zei Kati is hetvenkedik – írhatnám egy kicsit székelyesen, talán még Mikes Kelemen bátyánk, székely szavaink főajtónállójának tarsolyából is elhulló szóval, hisz alig múlt el a János barátunktól ünnepre hangolt kedvünk, már itt is egy újabb, az ők egy tömbből faragott életükből. De ez, így is van rendjén. Mert egy tömbből faragott […]

azért annak nem kell az istenhez imádkoznia, hiszen olyan közel jár hozzá, mintha egyek lennének. A legelső sorban három, úgy tíz év körüli fiú ült. Mikor már kérdezni lehetett, egymást lökdösték, ki, mit kérdezzen, ki legyen a következő. Mi meg néztük, hallgattuk a férfit, a mosolygóst, szép, piros arcút, és kerestük a műlábát az asztal […]

So­kan úgy vélik, az író ak­kor ra­gad bil­lentyűze­tet, ami­kor el akar mon­da­ni va­la­mit magáról. Ami­kor bánata van, vagy ha­sonló nyalánkságok. Ami­kor meg akar­ja mu­tat­ni magát a külvilágnak. Ami­kor fel akar­ja böfögni mind­azt a ke­serűséget, ami kátrányként rakódott szűzies lelkére, randán be­fe­ketítve azt.

Csíkszeredában utcát neveztek el róla, emlékét plakett is őrzi, novemberben majd megünneplik születésének 100. évfordulóját. Noha Venczel József jogászként szerzett egyetemi oklevelet, munkásságát leginkább szociológiai és közéleti fogantatású írásai, könyvei őrzik. Dávid Gyula a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon utolsó kötetében mindent összefoglal, amit ennek a hányatott sorsú erdélyi tudósnak az életéről tudni kell, Székely András […]