Demény Péter: Kiváló rejtőzködő Férfivá érni az egyik országban, hogy aztán egy galád háborúban fogságba essél, és különböző megaláztatások után egy másik országban ébredni – mondhatni nem leányálom. Igaz, Kuncz Aladár megtehette volna, hogy Budapesten maradjon, hiszen többek között testvérbátyja is ott élt, ő mégis hazajött, Láng Gusztáv szerint azért, mert a fogság megérlelte benne […]

Facebook-monográfia Ady Endréről Egy eset sorsa * Naiv koromban azt hittem, Zilah csak éppen ott volt Érmindszent mellett, onnan hozták be Adyt a szülei a városkába, melyet ő később Debrecennel együtt falunak nevez, és Nagyváradot állítja szembe velük. Aztán 2017-ben meghívtak oda halálának századik évfordulójára, és megdöbbentem. Másfél órát mentünk a poros, autópályátlan úton, és […]

A 45 esztendővel ezelőtt, 83 éves korában elhunyt Nagy Imre zsögödi festőművészhez már élete során számos legenda kapcsolódott. Kis történetek, halála utáni emléktöredékek többek között a nőkhöz való viszonyát is tárgyalták, számos tekintetben gyakran alaposan eldobva a sulykot.

„Mert hallatszott, ahogy supákolja” – mondta egy szomszéd tegnap este, és bár a kontextus szomorú volt, ettől a kifejezéstől felvidultam. Megértettem, miért lett olyan boldog az egyik osztálytársam, amikor a másik azt mondta neki, „puccpaszta”. És azt hiszem, ez a jó a nyelvben: hogy folyton lubickolhat az ember. Elmennek szavak, aztán egyszercsak visszajönnek, és velük […]

Kellér Andor: A REPÜLŐ NAGYMAMA Csak nem akar rólam írni? Mindenki azt fogja kérdezni: hát ez él még? Így kezdi a beszélgetést lánya Szív utcai lakásán Marschalko Rózsi. Az ősz hajú, finom asszony aggodalma jogos: a neve ismerősen cseng a fülekben, de ki is ő? Csak a régi operalátogatók emlékeznek rá és szép mezzoszopránjára: hiszen […]

Kellér Andor: PESTI SVÉD Az üzletember külsejű, kemény arcvonású, lágy pillantású férfi óriási karimájú szalmakalapjában ott ácsorgott ezen a nyáron is a víz partján, Tihanyban. Időnként gyerekek állták körül, s rázendítettek a bácsi valamelyik dalára, – a mamák, meg a nagymamák biztatták őket: énekeljék el a nagykalapos szerzeményeit. A férfi, Lajtai Lajos, a zeneszerző, ilyenkor […]

(avagy miért nem „úgy romantikus”, ami patetikus?) Talán a megkésettség (ülök rajta évek sora óta, pedig érdekel…!), talán korábbi regényeinek általam lelkes fogadtatása (és az új kötet más tónusa), vagy pusztán a csalárd alakok vigéckedése kortárs irodalmunk mezőiben (életvilág- és metrókijárat-szagú lett a legtöbb lírai légkör is) – ezeket nem tudhatom, csak úgy éreztem cirkalmas […]

„Az ember egy léha, egy könnyelmű senki” – mondja a sláger, ez azonban csak a szokásos poétizáltság: az ember szimplán hülye. Egész életemet olvasással töltöttem és töltöm, és mégis képes voltam leírni valamikor, hogy az akkori utóbbi évek egyetlen olyan Nobel-díjasa, aki megérdemelte a kitüntetést, Günter Grass volt. Aki valóban nagy író, de honnan vettem, […]

Harag György-emlékévet hirdetett tavaly a Magyar Művészeti Akadémia, az összművészeti programsorozat részeként az akadémia kiadójának gondozásában két, a nagy formátumú rendező életművével foglalkozó kiadvány is napvilágot látott. Az Át akarta ölelni az egész világot – Harag György színháza címmel megjelent, fényképekkel gazdagon illusztrált kötet a Harag György életét és pályafutását bemutató album, míg az Egy […]

Egy filmszínésznő kutyája rendkívül értékes ajándékot kapott. Az ajándék egy kutya-könyv. Még pedig úgy kutya-könyv, ahogy vannak gyermekkönyvek, ifjúsági, úri leány, jó társaságbeli és züllött, csavargó könyvek. A különleges ízléssel és szelíd szigorral megválogatott könyveket hajdanában az „ad usum delfini“ fölirattal látták el.

A Gondviselő kegyéből nemrégiben egy teljes napig örvendhettem két újságírótársammal együtt Nagybányán a fényképésznek sem utolsó Véső Ágoston (1931) Munkácsy Mihály-díjas festőművész vendégszeretetének, akinek a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK) május közepén nyílott meg és június 18-ig tekinthető meg az életmű-kiállítása.

Nem lesz könnyű, de muszáj lefordítanom magyarra egy angol szójátékot. A két szó angolul ugyanúgy hangzik, de leírva másképpen néznek ki. Az unseen egyrészt azt jelenti, hogy még nem látott, de hogyha úgy írom le, hogy unscene, azaz néhány betű módosítással, akkor arra utal, hogy még színpadra nem került. Ráadásul, itthon Erdélyben, nem is olyan […]

Olvasom, hogy Románia a második helyen szerepel az uniós tagállamok között a külföldön dolgozó vendégmunkások által hazajuttatott összegek tekintetében. Több ez a pénz annál, mint amennyit a portugálok küldenek otthon maradt családtagjaiknak. Nem tudom, hogy pontosan hány hazánkfia tartózkodhat huzamosan külföldön, de annyi biztos, hogy sok. A hivatalos statisztikák alábecsülik a számukat, illetve nem tudják […]

Ez a darab, ez a történet, ez a zene nem évül el. Mindig magával ragad. Reb Tevje történetet többféleképp el lehet mesélni, de a lényegen semmit nem változtat. Egy erős identitású népet egy másik kikezd, meggyűlöli, végül elüldözi.

Láng Gusztáv 85. születésnapjára A nagy tanáregyéniségek valahogy testi alkatukban is hordozzák a karizmájukat. Szilágyi Júlia indiános, sámános lénye, Poszler fehér garbója, egyenes tartása, Horváth Andor magassága, Egyed Péter olajos tekintete mind arról beszélnek vagy beszéltek, hogy ezek az emberek tudnak valamit, amit képesek át is adni, még mielőtt ők maguk megszólaltak volna. Láng Gusztáv […]

Először azt hittem, hogy Székelyudvarhelyen találták fel a Férfi Felelősség Fáját. Ugyanakkor arra gondoltam, azért kellett feltalálni, mert ezt a fajta fát nem ültették, és magva sem természetes körülmények között kezd élni a földben.

Nagyapám, akiről már írtam ezt-azt, lehet, hogy kétszázezer évet is megért. Sőt, többet is. Ő nem született, hanem keletkezett, pontosan úgy, mint a barlangok a cseppkövekkel. Nagyapámnak ugyanis különleges képessége volt. Anélkül hogy tudta volna – mert a barlangok tudattalanok, gondoljuk legalábbis – követ növelt a testében, és hogy függő vagy álló cseppkövek képződnek a […]

Nagytata zsebórával. Olyan közhelyes (az alak, a felszerelés), hogy még díjat is lehet nyerni a téma, illetve a zsebórás öregember körbejárásával. Az az óra azt pötyögte minden egészkor, hogy Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje. Ezek szerint nagytata szempilláján óránként megjelent a könnycsepp, pontosan 1920-ban, majd a királyi, aztán a Gheorghiu Dej-érában, szintúgy a […]

Szigorúan védik a sequoiát, Észak-Amerika óriás fenyőjét. Ezek szerint nemcsak a gyöngéket kell védeni az erősektől, hanem az erőseket is a gyöngéktől. Kétségtelen, hogy az oroszlán – az állatok legitim királya – cudarul bánik el a szegény fűevő zebrákkal. De ha a zebrát humánus szempontokkal az oroszlán fölé rendelnénk, valószínűleg az oroszlánt is védeni kellene. […]

A napokban megkérdezte valaki, hogy ebben a digitális információáradatban olvasok-e még egyáltalán papíralapú újságokat. Természetesen – válaszoltam, hiszen önmagam múltját számolnám fel, ha nem így tennék.

Szedjem csak bátran azokat a nyugtatókat, ő is ilyesmin él már évek óta! – biztat az orvos. És hallgassak relaxációs zenét, tele a YouTube ilyennel, ő például a madárcsicsergésest szereti, meg az eső hangját halk fuvolakísérettel. Tehát pulzusszámlálás, idegcsillapító, és ne felejtsem bekapcsolni a madarakat! – mondja kedvesen, miközben int a következő páciensnek. Sok-sok évvel […]

Drága barátom! – Leveled olyan volt számomra, mint a harangszó, mely örök dolgokra figyelmezteti az embert. Örvendetes jelenségnek tartod, hogy mostanában oly sokan és oly sokat beszélnek s írnak az erdélyi szellemről; de annál különösebb, hogy az erdélyi írók hallgatnak. Szeretnéd, ha szólnék valamit azoknak, akik várják.

Csak azért emlegettem Mnémoszünét, az emlékezés múzsáját, mert régi dolgokról („izékről”) lévén szó, ittléte kihagyhatatlan, mint a mák a bejgliből? Dehogy. Bárki emlékezettelen megcsomózhatta cipőfűzőjét, akárki szobránál, a Kossuthénál is. Elbontották, állítólag bronz sasokat öntöttek anyagából a világháborús román halottak emlékműveihez. A népvezér sassá változott, turul kizárva. Inkább örülnék, ha tengelicévé, feketerigóvá alakult volna át, […]

A Bukarest étterem (Budapest, XI. kerület, Bartók Béla út 48.) megjelenik a keresőben, de az is, hogy jelenleg zárva. Nem tudom, mit jelent ez a jelenleg, mert ha a szócikk a kilencvenes évek elején íródott, és nem frissítették, akkor az időtáv a harminc évet közelíti. A budapesti Bukarest étteremben soha nem jártam, a bukaresti Budapestben […]

A ház mellett, az üres telken most temeti harmadik kutyáját az öreg. Első, második, harmadik, körülbelül oly szabályos rendben, mint egy katonatemetőben. A kutyák, ha tíz-tizenkét esztendőt élnek, az már olyan, mint száz-százhúsz az embereknél. Csak annyit szeretnék élni, mint ők összesen, mondja, és tudja, az áhított kor háromnegyede is képtelenség. Jó, hogy annyit, de […]