Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Dr. Csíky László: Művészalbum a Montmartre-i tárlathoz (Párizs, 1999, Fotó: Kiss László, Nyomdai előkészítés: Icon Repro Szeged, […]

Két sebhelyes arcú férfi ült egy ottfelejtett gerenda végén és igazgatták maguk előtt a vézna fűszálakat. Már közelebbről kezdtem megismerni ezt a két sebhelyes arcú embert. Az egyik már az elején megmondta, szerszámot nem hozott, csak magát hozta. Az erejét. Ami még van neki a karjában. Mert sportolt fiatalabb korában.

Magyarország nem jogállam. Vezetői cinizmusukban, hatalmi gőgjükben már nem is igyekeznek annak feltüntetni. A független sajtó súlyos korlátozása, a nemzeti kultúra kisajátítása és más visszaélések után kedden megtörtént a tudományos kutatás szabadságának megcsonkítása, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek kiszervezése.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Nagy Benedek: A turisztikai helymarketing Székelyföldön. Az imázs- és márkahasználat tudományos megalapozása. (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2013, […]

„Szomorú hold című regényében a szászok emlékhelyeit, a történelmi vonatkozásokat vizsgálja, erdélyi múltjukat bizonyos melankóliával szemléli. Kiterjeszthető ez a látásmód a székelységre, a székelység jelenére is? – A Székelyföldet a Kárpátok és a szász placenta védte. Csak a szorosoknál volt némi érintkezése románokkal. Ez szűnt meg. A következményeit tessék megnézni, ahogy Brassó ipartelepei, raktárai s […]

Azt kérdi az utcai sorsjegyárus, követem-e, mi történik most Japánban. Mondom, követem. Mindenki azt követi. Látta-e, hogy locsolják ott az erőműveket? Mondom, láttam. Mindenki azt nézi a tévében. Tudja-e, hogy csak néhány nap és mi is locsoljuk az erőműveinket? Mondom, erről nem hallottam. Akkor nézzen szét a főtéren! Ezek a sétáló leányok mind egy szálig […]

Fesztivál-időszak, nyár, haverok, menta…! A legrangosabb fesztiválok egyike a kies Magyarhonban, nem más, mint a Volt feszt. Ez nemcsak volt, hanem jelen is, sőt, immár jövő. „A” jövő.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Magyarói Zsigmond Zoltán: Fekete éjben, fehér ágyon. Versek. (Magánkiadás, Csíkszereda, 2001, Pro Print nyomda, Borító: Ádám Gyula, […]

Jön egy megfáradt csontú ember a szemközti tömbházból, azt mondja, ha jó alaposan meggondoljuk, tartozom neki egy inggel. Egy hófehérrel, amiből neki csak egy volt és soha nem lehet tudni, mikor van szüksége az embernek hófehér ingre. Tudja, egy tömbházban gyakran előfordul, hogy például beüt egy váratlan temetés.

A csíkszeredai Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort 2005-ben az a megfontolást hívta életre, hogy egyrészt a Székelyföldről is be lehessen pillantani, hová, merre tart a huszonegyedik században a világ képzőművészete, másrészt pedig kimondottan érdemesnek és érdekesnek tűnt felfedezni azt is, miként látnak minket más országok képzőművészei, mit vesznek észre mindabból a természetes és épített, társadalmi, […]

A mi iskolánkban lehetett pofázni. Valamikor rég, egy napon bejött a tanító, a hóna alatt volt egy hegedű, s azt mondta, gyerekek, ezen az órán a hegedűről fogunk tanulni. A hátsó padban megszólalt Csutak, és azt mondta, nem is hittem volna, hogy a tanítóbácsinak ilyen szép hegedűje van. Szép, mondta a tanító. És lehet, hogy […]

Ilyen könyv se járt még a kezemben: siket és nagyothalló (magyar) költők antológiája (Madárhang). Megjelenési év: 2007. Kiadta a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (sinosz). Előtte csupán 1990 tavaszán jelent meg, szinte csak házi használatra hallássérült verselőket csokorba szedő, kis példányszámú antológia (Csöndharang címmel). Filológiai képzésem dacára hirtelen nem is tudnék megnevezni olyan élvonalbeli költőt-írót, […]

A háború istene egy napon nem ment csatába, mert harci sisakjába fészket rakott egy galamb. Mondja egy régi legenda. De azt nem mondja a legenda, hogy a háború istene mit cselekedett másnap. Ment-e csatába, vagy nem ment. Mert ha hódító szándékkal háborúzott, akkor egy napi csatározással többet kellett harcolnia másnap, amennyiben komolyan vette terveit. Ha […]

Medgyessy Éva – Mindhalálig színész Péterffy Gyula (1935-1980) Ahhoz, hogy egy ember életét hitelesen megörökítsd, legalább a társának kell lenned. Mint Medgyessy Éva Péterffy Gyulának. Úgy érzem, ezzel a könyvvel indult Medgyessy Éva írói pályája. Ezután írta meg a Rekviem egy házért c. darabját, egy novellájából, majd 2017-ben Széles Anikóról közölte igen sikeres pályát befutó […]

Nézzük csak, Románia belpolitikai életét már nem az első számú közellenség, Liviu Dragnea uralja – ő egy ideje a fogdából irányítja a kormányt –, hanem a jobbodali szavazókért folyó elkeseredett harc Iohannis úgynevezett liberális pártja és a Ciolos-Barna-féle új képződmény között. Az első Németországnak és az Európai Néppárt érdekeinek, a másik Franciaországnak és az új […]

Nem tudom pontosan, hogy milyen lehetett a kaszálás a kollektivizálás előtti időkben, azt nem érhettem, viszont arra határozottan emlékszem, hogy milyen volt az átkosban. Ugyanis abban az időszakban az a szokás járta, hogy a falusi ember, miután beadta a közösbe a lovát, a tehenét, a juhait, igyekezett és próbálkozott magának újakat szerezni. Egy idő után […]

A napokban olvastam, hogy New Yorkban bemutattak egy új Rómeó és Júlia változatot… Nem a Broadway új szenzációja, nem is egy nagy színházi durranás – egy jó show csupán az egyik zsidónegyedben: a világpremier mostanság volt az/off-Broadway/ Center for Jewish History-ban. Ha sikere lesz, biztosan leutánozzák másutt is (talán még nálunk is – a nótás […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. A politika színpadán. Borbély Lászlóval beszélget Ágoston Hugó (Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2016) A médiának a demokratikus társadalmakban […]

Senki nem kért arra, hogy írjak valamit Cselényi Béla verseiről. Én sem gondoltam volna, hogy valaha írok néhány sort Cselényi Béla verseiről. Soha nem találkoztam Cselényivel. Nem tudom, milyen a járása, hangja, tekintete. Néha úgy képzelem, Cselényi plasztilinből van, s ha végigmegy a pesti utcán, zsebeiben apró ólomkatonák, pléhdobozok, törékeny gyermekjátékok zörögnek. És néha úgy […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Szathmári Ferenc: Erdélyi magyar népművészek (Romániai Magyar Népművészeti Szövetség. Az anyagot gyűjtötte Hunyadi Ilona, Számítógépes feldolgozás. Szatmári […]

Ha Fe­renc pápa újságírói kérdésre mon­dott vol­na országunkról ked­ves sza­va­kat romániai láto­gatásáról a repülőn ha­za­felé tart­va, kevésbé tar­tot­tam vol­na fi­gye­lem­re méltónak, ami el­hang­zott. De mi­vel a hosszú és ki­merítő fedélze­ti sajtótájékoz­tatót be­re­kesztő szóvivő sza­vai után még min­dig volt „ki­be­szélet­len” do­log a Szent­atyában, ezért érzem éppen ezt a gesz­tusát és az ek­kor meg­fo­gal­ma­zott gon­do­latát ki­eme­lendőnek.

A sebészdoktor megtapogatta a mellemet, bordáimat. Pont úgy, mint amikor a vasárnapi húslevest tervező háziasszony szombat este megnyomkodja a levágásra kiszemelt kakast, lám, lesz-e belőle valami. És azt mondta a sebészdoktor, maga immár jól meg van tapogatva. Mit vár tőlem? Hogy mondjam meg, pontosan mikor, mely napon fejlődik ki a maga mellén az a csomó?

Szilágyi Júlia cikke Jean Paul Sartre: Az Ördög és a Jóisten című darabjáról. „Az író, ez a szabad emberekhez szóló szabad ember, legyen esszéíró, pamfletíró, szatíraszerző vagy regényíró, beszéljen csupán az egyén szenvedélyeiről vagy támadja a társadalmi rendet, mindig egy témáról ír: a s z a b a d s á g r ó l […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Sprencz Ferenc: 100 szórakoztató játék (Magánkiadás, Csíkszereda, 2006, Borítóterv: Nagy Ödön) Soha ne mond azt, hogy soha! […]

Házi feladat – ez a címe Nicolae Dabija regényének, mely riportszerűségében olyan könyvekkel rokonítható, mint a Hidegvérrel, még közelebbről az Ivan Gyeniszovics egy napja vagy az Ithaka messze van. Mint azokban, ebben is van egy olyan karcoló mag, amelytől nem lehet eltekinteni, valóságosabb a valóságnál, hiszen az újságcikkek és a tényfeltárás, vagy egyszerűen a történelmi […]