– Milyen szép kicsi gyermeke van abban a fonott kosárban! Leányka-e, vagy fiúgyermek? Leányka. Éppen jó, hogy leányka! Ne nézze, hogy ócskapiacon vagyunk, vegye meg neki ezt a gyönyörű réklit. Ingyen van!

Bizonyára sok mindent el lehet mondani a mostani EP-választásról; sok mindent máris elmondtak, sok mindent ezután fognak. Engem teljesen megdöbbentett, mennyire szüksége van a romániai magyarságnak arra, hogy áldozat legyen; mennyire szüksége van a románok gyűlöletére, és arra, hogy gyűlölje a románokat.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Péter Zsolt: Ne kérdezd, ki voltam… Karády Katalin, a díva emlékére. (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Borító- […]

Több mint négy és fél évtizeddel ezelőtt – egyáltalán nem könnyű kimondani! – amikor jómagam is újságírói pályám elején jártam, lehoztam ide Zsögödbe, Nagy Imréhez jó barátomat, az Előre művészeti cikkeinek íróját, a nagyváradi Bölöni Sándort, és miután elbeszélgettek, Sándor készített kettőnkről néhány fotót. Az egyiken, amelyet nagy becsben tartok, ott álldogálok a nálam akkor […]

A határokon átívelő tudomány – migránslesként Talán pusztán publicisztikai, de lehet, tudományos értékű tanulság is: bonyolult dolgokról vagy röviden, vagy kötethosszan…! Kötet már van – most a rövid szemlét választom. Nem mert érdektelen volna hosszan kijegyzetelni és mélyen értékelni, hanem mert nagyjából lehetetlen. Utóbbi sem a képtelenséget tükrözi, csak az árnyaltságnak azt a sejtelmes vízióját, […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Pieldner Judit: Az értelmezés ideje. Tanulmányok, kritikák (Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság – Kolozsvár, 2013. Szerkesztő: Veress […]

Pár hónappal ezelőtt még „időszerű” volt megidézni Ginsberg szellemét, hiszen az 1968-as világfordulatban az ő Üvöltés-e is jócskán hallatszott, s hallatszik azóta is – jól-rosszul, mikor hogy. Hát akkor lássuk a medvét!

Nem kell foglalkozni a facebookon hőbörgőkkel, hanem annak kell örülni, hogy Ferenc pápa szombati látogatása és szentmiséje Csíksomlyón valóban történelmet ír. Olyan történelmet, amely majd elmondható a gyermekeknek, az unokáknak – mondotta főtisztelendő doktor Vencser László, az Ausztriai Idegennyelvű Pasztoráció országos igazgatója és a Linzi Egyházmegye Idegennyelvű Pasztorációjának vezetője Csíkszeredában, ahol az elmúlt napok folyamán […]

Egy újrafordítás kapcsán – Elveszett levél Sepsiszentgyörgyön a múlt század 80-as éveiben. Ion Luca Caragiale szatirikus vígjátékát Seprődi Kiss Attila állította színre – velünk. Ám ő a darabot újra is fordította. Nem csak ezt, hanem mindhárom általa színpadra állított remekművet.

Magányos padot keresek. Fák alatt, félárnyékban. Nem zavar ott senki. Oda fordítom orcámat a késő délutáni napnak. Nekem ma minden sikerül. Borostás, elnyűtt arcú férfi áll meg előttem. – Leülhetek ide? – Le. Van hely.

Bevallom, sokáig pusztán fogalmi dilemmának tekintettem a politikai vezetők ajánlását, hogy a választóik szavazzanak „lelkiismeretük szerint”, vagy pedig – ahogy helyesebbnek tartottam – szavazzanak „meggyőződésük szerint”. Nagyjából ugyanaz, mondhatnánk, bár az egyik inkább erkölcsi, a másik inkább racionális hozzáállást jelent.

Végre egy könyv, amit a csíkszeredai antikváriumban nem könyöradományért vásárolhattam. Eszmei értéke: óriási, hiszen Rilke verseit tartalmazza, Kányádi Sándor tolmácsolásában és (néhai) Plugor Sándor eredeti illusztrációival (amelyek kissé a Szilágyi Domokos-féle Öregek könyvére emlékeztetnek.)

Olvasói tallózásaimban fő szempont: minden olyasmit fölfedezni a polcon, ami mostanig elkerülte a figyelmemet, amit netán képtelen voltam elérni vagy méltatlanul hagytam a feledés süllyesztőjébe kerülni. Néhai László Ferenc zenekritikai írásai a legutóbbiak közé tartoznak. Hiszen A Hétben rendszeresen jelentkező, de a hajdani Ifjúmunkást, Utunkat, Művelődést is következetesen zenei jegyzeteivel ellátó szerző tömör és lényeglátó […]

Dalmáciában az idő mértékegysége a kávé. Ha valaki késik egy találkozóról, nem gondolják, hogy baj érte. Az a legvalószínűbb feltételezés, hogy beült egy kávéra. Ezért aztán a várakozó is kér egy kávét. Így könnyen előfordulhat, hogy barátok, barátnők a megbeszélt találkozó helyett egymástól nem túl távol eső helyeken külön-külön kávéznak.

Gondoltam, elmegyek néhány hétre a Francia Riviérára. Finom ott a homok, apró a kavics, elterülök szépen, s nézem a kék eget. Aztán lemondtam erről. Túl közel van a Földközi-tenger, ha elmegy hazulról a magamfajta ember, legalább menjen jó messzire. Mondjuk, Malibu partjaira. Ott is finom a homok, apró a kavics, ott terülök el szépen, s […]

Megdöbbentett a hír: tavaly 751 gyermeket hagytak sorsukra a szüleik a kórházakban: 520-at a szülészeten, 205-öt a kórházakban működő gyermekorvosi rendelőben, 20-at pedig más kórházi részlegeken. Az elhagyott gyermekek nagy része állami gondozásba került – ne irigyeljük a sorsukat! -, vagy pedig nevelő szülőre leltek – ők talán valamivel szerencsésebbek… És még dicsekedhetünk is. Képzeljék […]

Fél évszázadnyi bukarestiség után furcsa arra gondolnom, hogy ez az idő életem kétharmadát méri, míg előtte az első negyedszázadom kétharmadában iskolapadokat koptattam. Ennyire „bekeretezve” látszólag jóformán minden, ami történt és amit csináltam: kényszerpályán – úgymond determináltan – játszódott. Ez kényelmes gondolat is lehetne éppen, hisz felmentene kerülőim, tévedéseim, rossz döntéseim feldolgozásának kényszere alól, de voltaképpen […]

– Hát gyarapodik, Sík úr, gyarapodik, amikor utoljára jártam itt, még nem volt meg ez a szekrény, mondja, ez könyvnek való? – Könyvnek. – Szóval könyvnek. Sejtettem, hogy könyvnek. Na és mondja csak, az a Louis-Quinze még nem ment el? Az a készlet a háta mögött… – Nem, mert nem valódi.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Nagy Benedek: Ellenzékben és ellenszélben Politikusi feljegyzések – oldalnézetből. 1989 december – 1993 január. (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, […]

Az eredendően lusta ember szemszögéből „a legjobb dolgokat mindig mások írják”… Ez csak annyiban eredeti meglátás, hogy nem emlékszem arra, olvastam-e ezt valahol, ami tulajdonképpen egyre megy, mert már annyi dologra nem emlékszem az életemből…

– Nem jó, ha az ember fennhéjázó, beképzelt, vagy tudálékos. Mint amilyen te vagy, Fiúka! – mondja a vízszerelő mester a segédjének. Hason fekve a konyhában. – És amikor én a tízes kulcsot kérem, ne a nyolcas kulcsot nyomd a kezembe. És nekem ne mondd többé, hogy a nyolcas kulcsnak tízes a külvilága. Mi bajod […]

Sok mindent láttam a napokban, időre van szükségem megemészteni. Röviden írok róla mégis, lehet, ennyi marad meg belőle. A Szentendrei Teátrum sajtótájékoztatóján láttam először Gubik Petrát. Valaki azt mondta, hasonlítottam rá fiatalon, bizonyára ezért szimpatikus. Szépen énekelt, okosan válaszolt, talpraesett volt, kétségtelen. Sikereket, de főleg el nem romlást kívánok neki ezen a gyönyörűséges-keserves pályán.

Karsai Elek és László 1988-ban megjelent munkájától (A Szálasi per. Reform) ténylegesen nyöghet az ódon karosszék. Lemértem: több mint egy kiló. Kötése jó kemény, a könyv nem hull lapjaira akkor sem, ha kicsúszik a kezemből és a parketten landol (mondjuk, éppen belealszom). De ez a veszély már nem áll fenn, mert végre, sikerült végigböngésznem, ami […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Hornyik Miklós: Titokfejtők (Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1988, Szerkesztő: Bordás Győző, Műszaki szerkesztő: Maurits Ferenc, A borító címoldalán […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Barabási László: Jó szerencsét! (Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1987, Szerkesztő: Varró János, Műszaki szerkesztő: Molnár Attila. A fedőlapot […]