A Hargita Népe kiadónál megjelent riportkötet (szerző: Daczó Katalin) részletes tartalomjegyzéke a következő: Daczó Katalin: A háború velünk van, csak elfeledtük (Szubjektív előszó) Azt ígérték nekik, halhatatlanok lesznek, de seperc alatt elfeledték őket – ezt tapasztaltam csaknem mindannyiszor, amikor munkám során háborús hősök/áldozatok nyomába eredtem. * „A székelyföldi ezredek megállták helyüket” Az 1914. július 28-án […]

Csíkszeredában a napokban került piacra – a Hargita Népe kiadásában – az a közel háromszáz lapos riportkötet, mely az első világháború székelyföldi valóságából és emlékvilágából merítette tárgyát. A továbbiakban rendre ismertetjük a gazdagon illusztrált könyv előszavát, részletes tartalomjegyzékét, majd az utószót is, melyek alapján magunk is fogalmat alkothatunk a vállalkozás méreteiről és fontosságáról. Daczó Katalin: […]

Frunza tizedes Ahogy rajvonalba fejlődtünk, még a lövészárok kiásása előtt járőröket küldtek ki. Fél óra múlva bevonult az első egy ingben, gatyában, mezítláb, kalap nélkül behozott, szerencsétlen, öreg paraszttal: kém. A székely járőrvezető hozta egy közeli faluból, ahol útjába került. A nyomorult „kém” jajveszékelve méltatlankodott a saját nyelvén, valószínű azt akarta bizonyítani, hogy itt valami […]

Amabile Az osztrák–magyar hadsereg már hetekkel előbb végtelen vonulásnak indult. Másfél századdal és egy géppuskával változatlanul tartottuk vonalunkat a Monte Solarolón. Ez olyan zug volt, ahová fölmászni is elég föladatot jelentett. Vizünk elfogyott, hát kifosztottuk a boros raktárt és konzervraktárt. Végre is a hátunk mögött az olaszok elfogták dandárparancsnokságunkat. Vagyis bekerítettek bennünket. Kitűztük a fehér […]

Lusitania New-York előtt szabad vizek felett Rakott hajó habos vizet dagaszt; Büszkén kacag mind, kit keblére vett S az intő szó csak gúnymosolyt fakaszt.

Mikor a kutyákat is sorozták Hektor barátunk, egy fajtiszta foxi, Mélázva szaglászott a nagy köröndön. Ott megpillantott egy japáni pincsit S az ismeretség meg volt kötve rögtön.

Gondolatok naplója (részletek) M. kir. lovas honvéd iskola, 1915. Ha a háborúra gondolok, szeretném megmérhetni mennyit ér egy ember – mert igaz egyrészt, hogy komplikált szerkezet, hogy előállítása sok fájdalom és áldozatba került, hogy egy egész világ vész el, ha ő elveszik – például én velem.

Rondó a világpusztulásról Felleges a szemhatár Vérfolyók folynak nyugatra. Nyög, sóhajt a Szajna-ár, S mintha forgószél ugatna.

Mennyit ér a kém munkája? Erre a kérdésre egy angol szakíró azt feleli, hogy a kém híranyaga, ha az a valóságnak megfelel, tízezerszer többet ér, mint amennyi aranyat a kém nyom. Csak két példát sorolunk fel. Egy kémnő jelentései alapján a német admiralitás tizenhat hajót sülyesztett el. Angol számítás szerint egy modern hajó építése, fenntartása, […]

Az első világháború idején Nagyapám mindennap levitt sétálni, hogy bemutassa nékem a világot. Más fiúkat más nagyapák vezettek. Szakállukkal V. György királyhoz

A békebeli szabályzatok nagyon pontosan meghatározták azokat a felszerelési tárgyakat, amelyekkel az egyes katonák el voltak látva az osztrák-magyar hadseregben. Az előírások tartalmazták azt is, hogy mit, mibe és hogyan kell elcsomagolni, illetve felmálházni, továbbá az egyes felszerelési tárgyak súlyát is, mégpedig dekagrammos pontossággal. Az alábbi táblázatban áttekintés látható arról, hogy az 1914-ben a frontra […]

H. R. hadnagy írja az olasz harctérről az alábbi sorokat: A megszállott velencei tartományban egy olasz város határában tanyázunk. A front innen 50-60 kilométerre van; mi biztosító szolgálatot teljesítünk. Az itt elmenő hadiutat biztosítjuk az utánpótlás számára. Hosszú ideig nem volt semmi különös dolgunk, csendben töltöttük a napokat és azalatt „kulturmunkát‟ végeztünk. „Megszelidítettük‟ az olaszokat. […]

Részlet egy naplóból [1917] Május 16., déli 12 ó Ma még idáig nem lőtt sokat a talián, de annál többet lőtt az éjjel, anyit tán egy éjjel sem’ mint az elmúlt éjjelen. Állandóan lőtt, szünet nélkül szapnelozott. Nem tudom, mi az oka vagy mire véljem, de mostanság nem tudok törődni anyit vele, mint ezelőtt. Megfosztott […]

Csonka vers (Holt katonák balladája) Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején, idén lett csak készen, idén sem egészen. Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen sántikált a címe, minden lába ríme.

Hazaküldték meghalni Gyermekkorom úgy fejeződött be, hogy édesapám a világháború utolsó esztendejében meghalt. Magam előtt látom görnyedt alakját, midőn mint póttartalékos 1915 őszén bevonult Nyitrára a 14. hgy.e.-hez. Az egyik kezére béna volt. Évekkel azelőtt meghűlt és reumatikus fájdalmai idült izületi merevedést okoztak.