Az európai ujságiró-börze és kém-piac Luganó, [1915] augusztus 9. Nyájas vándor, amikor Luganóban először sétálsz végig a lila hegyek tövében, az anzixosan, kötelesség-tudóan kéklő tó partján elegáns és korrekt urak, fehérruhás kifogástalan hölgyek bágyadtán hullámzó tömegével, — ugy-e, némi émelyedett csalódással konstatálod, hogy amolyan ártalmatlan Abbazia-féle helyre vetődtél, ahol a fülledt melegben tikkadt jólét pihen […]

Muszka zörög a határon, Vót szeretőm kettő-három. Hagy sírják ki a szemüket, Kösse be más a fejüket, Tillaárom!

Virrasztás Az éjszakában ébren hevertem egy csonka bajtárs teteme mellett

Aki rosszul játszott Rettenetes tűzben dolgoztak két teljes napon át fiaink egy lövészárokban. Szinte szakadatlanul zúdult feléjük a golyózápor. Végre is kiűzték lövéseikkel az ellenséget. Az ütközet után a sebesülteket vizsgálták. Az egyik bakának egy kisebb ütött seb éktelenkedett a fején.

Marsisten nyája (Ütközet után.) A végtelen határban csokorba álltak a fáradt, bomlott szemű katonák.

Bűn és bűnhődés Ezek zavaros és dadogó laikus ötletek csak – de a szakembert, aki szereti hivatását, mindig értékelték a naiv és friss szemmel jelentkező laikus hozzászólások: a tájékozott tudós fantáziáját elnyomja a sok ignorabimus és non possumus, felismerése a korlátoknak – a tudatlan alkimista, aranyat keresve, gyakran fedez fel puskaport (mindnyájunk nagy örömére).

A hadseregnek rézre, bronzra van szüksége. Ami féme csak van a közönségnek, az mind a gyűjtőhelyekre kerül, s ha kell, elnémulnak egy kis időre a harangok, hogy bömbölve, golyózáport zúdítva jöjjön meg a szavuk az ellenség előtt.

Haditudósítás Az a negyvennégy esztendő, melyet mostanában a békesség félszázadának szokás dicsérni, igazában elég sűrűn látott háborút, ha jobbára egzotikus érdekűt is. A haditudósítás mestersége nekik köszöni eredetét, mert a háborúk haditudósítói más célokért és más eszközökkel dolgoztak mint a maiak.

1914. július 19 Aznap kerek száz évet öregedtünk, egyetlen óra műve volt. Elröppent már a kurta nyár felettünk, szántott mezők ringattak ködgomolyt.

A mély, feneketlen sárban, szitáló esőben, kínos nyikorgással halad előre a trénkocsi. Kékblúzos, öreg trénkatona pipázva hajtja. Aki mellette ül, csukaszürke ruhában, borotválatlanul, három nyelven káromkodva, noszogatja előre az alkotmányt. Magyar ember, aki három hónappal azelőtt, egy budapesti postahivatalban vizsgálta a békés csomagokat, vajjon jól vannak-e lepecsételve. Lehet, sőt valószínű, hogy ha elpihennek a fegyverek, […]

Egyidejűségek Ágyúk dörögnek éjszaka Hinnéd hullámok a sziveknek Konok viharzó bánata Mely újra s újra megremegtet

A szent térkép Sokszor kérdezem magamtól: mit keres itt ez a térkép? Ezen a pályaudvar-falon – a szénraktárhoz közel -, ahol naponta százezren vagy kétszázezren loholnak el és ügyet se vetnek rá. Egyetlen rozsdás szeggel van a falra akasztva. Minthogy naponta elmegyek itt, idővel az is problémává nőtt előttem, ki biggyesztette ide.

Kép egy falusi csárdában Csárdába falakon olykor láthatsz, ha falukon bolygol.

Őrtűznél A csapat nyugszik. Ma éjjel én virrasztok, S virrasztanak az őrző csillagok. Parázs fényében pirosló szép arcok – Ma jól végeztük megint a napot.

Gulyáságyú A modern háborúnak a legfélelmetesebb kreációja a negyvenkét centiméteres ágyú. Ennek a lövegei lőtték rommá a híres belga és francia várakat s teszik tönkre a francia sereg védműveit.

Háború lesz* Próbariadó alkalmából Ti emberek, felnőtt korúak, meglett férfiak, háborút viselt keményszívűek, csak mosolyogtok. Ti véretek, ti inatok, ti két karotok erős fegyvereket kóstolt, könnyű most ezen mosolyogni.

Egész fiatalon került az olasz frontra. Az ottani megpróbáltatások, szenvedések avatták valódi költővé. Verseit Kosztolányi, Schöpflin lelkendezve fogadták. Elfeledett költészete ma valahogy hegyként kimagasodik. Vele indítjuk „nagy háborús” antológiánkat. (Káfé főnix) SAN DONA Dl PIAVE Az olasz háború példázata Egy morgó gránát érkezett S a templomon a kupola, Mely bóbiskolva gugola, Eldőlt, mint á-n az […]