A nyelvi szemérem és szemérmetlenség egyaránt stílus, nyelvi opció, szabad választás a nyelv különböző regisztereiből. Az adott téma hordozza, hogy melyiket „használjuk”. Olykor az elhallgatás, a sejtelmes körülírás mond többet, máskor a nyers, darabos beszéd sokkoló (polgárpukkasztó?) hatása révén érünk el esztétikai hatást. Persze, az már alkati kérdés, hogy melyik szerzőnek melyik stílus iránt van […]

A finomkodás önmagában negatív előjelű, és bármelyik művészeti ágban nézzük is, ha az olvasó (néző, hallgató) megsejti a szerzői szándékot, miszerint a mű éppen nagyon finom, légies akar lenni, megette az egészet a fene. Más kérdés az: lehet finomnak, könnyednek lenni úgy is, hogy nem látszik az akarás – viszont ez inkább csak a ténylegesen […]

Jajna, hogy trágárság, obszcenitás, szex az irodalomban? Szabadság és szabadosság a literatúrában? Káromkodás a jambusban? Négybetűs szavak a rímkényszerben? Nem is tudom.

Valamikor 2003 elején figyeltem föl a képernyőnkön a valóságshow-kra. (Lásd: „valóságszabályozás”! [George Orwell: 1984]) Annyira megrázott, hogy nem jutottam szavakhoz. Amikor pedig igen, egy tagolatlan, trágár felkiáltás hagyta el a számat, amely azonban – hisz idestova negyven éve tipródom a profizmus kétes útjain – elég hamar publicisztikai kisdolgozattá formálta, szinte, önmagát.

Otthon nem használtunk csúnya szavakat. Ezek szerint vannak csúnya szavak. És szép szavak, most nem a Kosztolányi-féle fülolajat értve ez alatt: a szép valamiként a morál szférájába csúszik. Jelentős amúgy is a csúszkálás-bizonytalankodás, sőt csúsztatás, sőt. Hazudozás. Hipokrízis, szóval, már bocs, de szar az egész. Jók vannak és rosszak, rendes-becsületes szavak meg fúj, de rondák,

Hat évvel ezelőtt (2004-ben) izgalmas vita indult meg az akkor még működő Romániai Magyar Szó Színkép mellékletének hasábjain. A vita pár hét lefutása után, teljes mellszélességgel átköltözött az akkor még szintén létező Káfé portálra, ahol terjedelmi és időbeli korlátozás nélkül, pergőbb ritmusban lehetett szembesíteni az egymásnak ellentmondó, egymással vitába szálló vagy monologizáló véleményeket – arról, […]

A nagyváradi fotóművész kínai képtárának darabjai 2002-ben készültek, egy csoportos, nemzetközi fotóskirándulás alkalmából. A szerzőt lenyűgözték – a pompás színgazdagság mellett – az emberi arcok, gesztusok, a kínaiakból áradó derű, életbölcsesség, természetesség. A soha vissza nem térő alkalomhoz illő szorgalommal gyűjtötte úti trófeáit. Kiállítása azóta bejárta a fél világot…

Ha már korábban érkeztem, hát korábban, ne essem kétségbe, hétfőn majd megoldódik minden, addig meg kibírjuk együtt, ők alszanak az egyik ágyban, én alszom a másikban. Jaj, ne, ne magyarázkodjam, ők sem értik ezt az egészet, viszont megmutatják a lakást, érezzem otthon magam.

http://www.youtube.com/watch?v=shi_TBr_TbI&feature=related Nem vagyok ruszofil, könyörgöm! Csak nagyon szeretem az orosz irodalmat. Azt a jó orosz irodalmat. Mint ahogy nem vagyok pedofil sem! De nagyon szeretem a gyerekeket. Minden korosztályt, kivétel nélkül. És szeretem Vlagyimir Szemjonovics Viszockijt,

Marosvásárhely, 1990. március 16. A bukaresti román hírügynökség, a ROMPRESS aznap esti jelentése valahogy így hangzott: ”A marosvásárhelyi 28-as számú patika gyógyszerésze, Körmöczki Emese olyan feliratot akart elhelyezni a patika falán, amin az állt, hogy ott ezentúl csak magyarokat szolgálnak ki. A feliratot a felháborodott román lakosság eltávolította.” – Jaj, te Laci, valami nagyon nagy […]

Utassy József: MAJD ÖSSZEOMLOK Majd összeomlok szótlanul gyaloglás közben a járdán, jön egy buldog, és megszagol, mellém ül, vigyáz rám.

Elvetélt mondatok Állt a nő az út közepén a Krisztinán hat sávon rekedt vijjogással röpültek az autók két piros lámpa között félúton a járdaszegélyen zöldre várva a bevásárlólistát gyűrögettem –

Irodalmi Nobel-díj 2009 – sajtóvélemények tükrében „Az ötvenhat éves Herta Müllerrel immáron a tizedik német értelmiségi kapja meg a legrangosabb… irodalmi elismerést. A legutóbbi német kitüntetett 1999-ben a Bádogdob, a Patkánynő, a Ráklépésben szerzője, Günter Grass volt. A Berlinben élő Müller most olyan nagyságokhoz csatlakozik, mint Thomas Mann, illetve Heinrich Böll…” (Dési András: Meglepetés-Nobel… / […]

Felirat a tisztáson Őz tekintettel Terített tisztás Őz tekintetben Terülő tisztás Leterített őz Tiszta tekintete

Legénykorában úgy nézett ki, mint egy huszár, érett férfi korára úgy tudott hallgatni, mint egy karthauzi szerzetes, szeretni pedig majdnem úgy, mint Jézus. Ez volt a Néma, legalábbis ilyennek látták a környezetében. Vagyis hát környezete nem is volt neki, mert az elvadult gyümölcsös, aztán a hegyre kacagó Rókadomb és az erdők sűrűje nemigen beszélget sem […]