Szitakötő a szitakötő nyugvó színeiből kifutópályát épít az ágra amonnan röppen föl ki tudja miért a szivárványos boldogságba

„A hideg bekövetkezett, hatalmas hó esett éjszaka, egyes, pesszimizmusra hajlamosabb verebek megfagytak.” Nem mondja a szöveg (A fa-tanácsos), pedig benne van: a verebek olyanok, mint az emberek. Olykor némelyikük hajlamos a pesszimizmusra. Nem mondja a szöveg azt sem (pedig benne van), hogy az emberek (olykor egyik-másik, természetesen) olyanok, mint a verebek. Két lábuk van, szürkésbarnák, […]

Ezeket a gondolatokat már régebben le akartam írni, természetesen a közlés szándékával. Minthogy lényegében az újságokban, híradókban és a televízióban nyilvánosságra hozott, közismert, sőt népszerűsített tényeket kívántam követni, nem a Ceausescu elvtárs mindenevő cenzúrájától való félelmemben álltam el szándékomtól.

Napló az émelygésig Ma, ahogy tegnap, de dicsőítelek: „félkalap” , csak ennyire duzzad a szám, mintha öregedne. Mintha szán- na.

A FÖLDBELÁTÓ (magyaróra ‘980) pokolra kell annak menni J.A. Kemény Istvánnak a Hideg-napokért, hálával „A földbelátó egy évben egyszer a földbe lát. Pompáznak akkor, a föld mélyén, a paloták. Egy évben egyszer kinyílnak lent a vaskapuk, s a földbelátó izzad, remeg, s a földbe jut.

A kórház konyhája körül estefelé összegyülekeznek a kóbor kutyák, a tudományos kísérletek katonaszökevényei. A homályban is látszik a bundásokon, hogy nincsenek a rendhez hozzáidomítva; lomposak, tarkák, szabálytalanok és esendőek, nem ismerik a vezényszavakat, kivéve a takarodó bejelentését.

A szerző írta: „A felvonulás után a metróban néhány fiatal felvonulót bántalmazott néhány fiatal ellenfelvonuló. Ez volt az egyetlen incidens aznap, a szervezők szerint, amelyben tüntetőket bántottak. Ha nem lett volna az ezernyi rendőr, csendőr, akkor több áldozat lett volna. Vér az kevés folyt a metróbeli eseményen, de az áldozatok most is rémálmokat látnak, félnek […]

(Egy főszerkesztői irattartó titka) Az egykori Előre szerkesztőségi kacatjainak 1990-es kiváncsi „csáklyázása” közben, az egykori főszerkesztői irodában, egy fiók mélyén néhány irattartóra bukkantam. Egyikből mindjárt 3 eredeti Bajor-kézirat, illetve azok mellékelt gépi átirata került elő, feltehetően abból az időből (a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje), amikor Bajor Andor az országos bukaresti magyar napilap kolozsvári […]

Kordu Leontin: 1. nap: esőnap (Gömör Kiadó, Rimaszombat, 2005.) A cím akár azt is jelezhetne, hogy valahol a színházi évad első napját Vass Tibor Esőnap c. verseskötetének felolvasásával kezdik. De nem. Itten kérem szóviccről van szó, mégpedig székelyeket alaposan megszégyenítő, gömöri furmányossággal rejtjelezett szóviccről, tessen csak fennhangon első-nek olvasni az 1. írásképet, és máris remek […]

(Szerpentin vándora) az út szüntelenül kanyarog s a nyomok vele együtt a hóban egy nyúlánk alak kitartón lépeget kezében nyitott könyv valóban

A kegyvesztett balladája Uram, oké, az édenből kirúgtál, Kegyeidből az utamat kiadtad, S üstben habozva fő nekem ki lúg már – Ám versbe szállok még egyszer miattad. Egyedül vagy, elvégre, aki hagytad… S amit le kéne róni, lásd, nehéz vám. Elme s ösztön, mi bármit is vitathat – Uram, csak ezt a börtönt most ne […]

Invokáció mindennapi utazásom – hogy ne kelljen földön járnom – add meg nekem ma

Az Isten háta mögötti kis település befelé fordulva élt. Már a szomszéd faluban lakó postás megjelenése is akkora esemény volt, mint másutt az esperesi viztáció. A régi időkben az emberek világ elé vitték a gondjaikat, a nagyutcán és a kisutcán meg a két utca négy közén járkálva „beszélték ki” szó szerint és lélektanilag is, ami […]