Ráduly János általában pénteki napokon szokta beütni magát hozzám, de mire Poklos-parti szerkesztőségi kamrácskánkig eljut, nagyjából már minden ügyes-bajos dolga elrendezve, az RMDSZ-ügyintézés sínen, tagkönyvek a táskában, könyvek megvásárolva, apróságok nemkülönben – kéziratot hozzánk. Esetleg fordítást is. Most a rovásírás a szenvedélye, s ennek folyományaképp tisztítóba fogjuk adni azt a könnyű zakót,a melyben a nyár […]

A költő e három verse 2008-ban került föl a régi Káfé portálra. Az átmentett örökség részeként fogadják szívesen olvasóink, hamarosan újabb Dusa-versekkel is jelentkezünk.

Feri bá mókás ember hírében állt. Éjjel-nappal farsangos kedvében volt. A szája örökké járt, álmában sem fogta be, ha nem mókázott, akkor énekelt, ha nem énekelt, akkor mókázott, és vica verza. Élt a faluban egy feljelentős természetű elcsapott felcser, aki állatorvosnak adta ki magát, aztán tévedésből a maladzó kocát herélte ki. Ezt egyszer úgy megijesztette […]

(Yossef Abraham 2006-os átírásában, az Asymetria folyóirat nyomán) Egy nyugati diplomata román kollégájától érdeklődik: – Önök mit exportálnak? – Vályogtéglát, így a román. – Vályogtéglát? Az meg kinek kell? hová szállítják? – A vályogtéglát mi Bulgáriába küldjük.

Az egykori  Káfé portál születésnapi összeállítása 2010. március 4-ére Gergely Tamás interjúja, Elekes Ferenc új verseiből, interneten elérhető műveinek címei, Bölöni Domokos: Paralénia, Dancs Artur: Egy kép, Cseke Gábor: Egy csokor szürke rím Fricinek, Debreczeni Éva: Frici bácsi homlokára

Ácsoltál-e már madáretetőt, Ha csikorgóvá vált a mozdulat, Mert tél acsargott kinn a fák alatt Sanyargatva az éhes madarat?

Öregem, Marx, téged ezen a tájon rögtön kopaszra nyírnak és átnevelésre küldenek. Hogy a vasút mellett legelő keleti tehenek szerkocsinak képzelik magukat és nem adnak tejet, ezt is a te nyakadba varrják.

Az a vonulat, amelybe Szabó Vilmos festészete, grafikája és festőgrafikai életműve illeszkedik – Nagy Istvánnal kezdődik, aki a Szabó képeiben már elemeire, összetevőire, „alkatrészeire” széthullott, hajdan öntörvényű univerzumot: az erdélyi, de főként a székely falut a zuhanás előtti pillanatban, de még egyben, „egészben”, a maga belső monumentalitásában ragadta meg.

Egy – magyar nyelvű – világirodalmi bordal-gyűjteményben akadtam e régesrégi gyöngyszemre, mely szilveszterkor ma is bárhol megcsillogtatható; sem szépsége, sem igazsága nem kopott meg… Henry Aldriche Ötféle ok az ivásra Ha mind igaz, mit gondolok, ivásra indít öt dolog: szomjúság, jó bor, jó haver, az idő máshogy múlik el, és inni kell, mert inni kell. […]

Jelentés a költőkről (Raport despre poeţi) A költők a sorok között kegyetlen igazságokat rejtenek el a királyról és az istenekről;

A román közszolgálati televízió magyar adása 1990-ben rövid beszélgetést közvetített néhai Nicolae Pintilie – akkor már nyugalmazott – tanárral, aki az adásban elmondta, mennyire foglalkoztatja Petőfi verseinek román nyelvre fordítása.

© Szé­kely Sza­bó Zol­tán, 2009  – ma­gán(y)ki­adás – ELŐ­SZÓ­LÓ Én már meg­it­tam a ke­nyer­em ja­vát. Ez a könyv még­sem egy egész élet­mű, csu­pán egy mű­élet fe­le. Min­den so­rát ta­xi­ban ír­tam le. A vá­ros tel­jes te­rü­le­tén. Mun­kám­ban so­kan za­var­tak. De mi­helyt meg­sza­ba­dul­tam 1-4 utas­tól, fe­led­tem a fu­vart for­­gal­mas­tól, utas­tól. És foly­tat­tam a kör­mö­lést. Lá­tás­tól vál­tá­sig. A […]

Meglátván az újjászületett káfé főnixen az Archívum rovatot, olyasfajta extázist éreztünk – én meg a hét árva –, mint Kolumbus Kristóf matróza, mikor azt kiáltotta az árbockosárból, hogy: Föld! Föld!