Varjúháború Józsi bácsi a/ udvarán üldögélt, a terebélyes tölgyfa árnyékában, egy kis padon. Pipázott, s nézte a levelek között felszálló füstöt. Rekedt hang szólt le rá a magasból. — Krr-krr-kár-kár! — Elhallgass, szemtelen, ne zavard a nyugalmamat! — kiáltott a kotnyeleskedő varjúfiókára, mert az volt, ami a lombok közül kikandikált. A madár tovább károgott, mire […]

Rég, de volt, hogy a gonosz akart úr lenni a Hargitán. Össze is gyűltek az ördögök a Nagyerdő alá, oda, ahol akkor ágazva-bogozva a Vargyas pataka karikázott hangoskodva lefelé. – Itt lesz jó! – így akkor az öreg ördög, s avval elhatározták, hogy egy malmot fognak építeni, mert kell.

Poeta nascitur Jékey Aladárhoz nekem kellett a jubileumi ünnepen beszédet intéznem. Gondoltam tehát magamban, hogy akármilyen sokat is tudok Aladárról, mégis úgy illenék, hogy a szolemnis alkalomból meginterjúvoljam, amint azt ilyenkor újságírók teszik; ez az interjú színessé fogja tenni a beszédemet.

Termett mondát a Gyergyót ölelő szép havaskoszorú is. Gyergyószentmiklós felső végénél, ahol az út a Gyilkos felé hág, éppen a Békény és a Várpatak összefolyása közt áll egy szépalakú sziklahegy. – Rajta egykor – mondják – Hiripné vára volt. Hát Vároldala annak a neve. Hiripné egy szép, de kemény szívű özvegy volt. Két levente fiával, […]

Igaz történet Nagyapám gyermekkorában kapott egy varjúfiókát, amit Matyinak nevezett el. Sokat mesélt nekem róla. Igaz, mesélt ő nekem sárkányokról, manókról, tündérekről, törpékről is eleget, de olyankor mindig úgy kezdte, hogy „Hol volt, hol nem volt…”. Amikor Matyiról szólt valamit, akkor mindig hozzátette, hogy „Igaz történet”. (Én el is hiszem a kis varjú történetét, bár […]

A Nagy-Küküllő mellé, mélyen felnyúlva a Gagypataka völgyébe, mint sok helyen szerte a nagyvilágban, amint neve, Keresztúr is mutatja, valamely szentföldi lovagrend hozott létre telephelyet. – Ügyelj jól a lovad farkára, ha oda betérsz! – mondták. Becses volt ott a lófarok, akár a törököknél. Nem volt az a hatalom jelképe Keresztúron, mint a büszke keleten, […]

A magam meséje Ki ne ismerné a közmondást: „Mindenütt jó, de a legjobb otthon”? Nos, e mondás árnyékában voltam az utóbbi nyáron, amikor szülőfalumból egy idegen városba kellett volna mennem, hogy ott végezzem az iskolát, s ez alatt kedves és igaz ismerőseimnél laktam volna. Végül is itthon maradtam, de elképzelve a sorsomat, könnyű volt kitalálni […]

Al-Csík kapujában, ahol az Olt erőszakkal tör ki az előtte összehajoló hegyek között, fekszik a tájegység első faluja, Zsögöd. Vele szemben, a folyó jobb partján, mint előőrse e szép szorosnak, Kisvártetőnek nevezett sziklaorom rugaszkodott az égbe.

Peti és én Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy varjúfióka, úgy hívták, hogy Peti. Úgy került hozzám, hogy az anyjától elkódorgott. Én hazavittem. Sok csíny volt a rovásán. Egy nyári vasárnapon kirándultunk, s ő egy kicsi üvegből mind kiitta a vizet. Máskor meg a tejeslábasban fürdött meg. Amikor etetni akartam, a kezemet bekapta. […]

A születésnap Valamikor réges-régen, az Óperenciás-tenger kellős közepén állt egy magányos sziget. Egyetlen lakója János bácsi volt, az öreg halász. Egyik nap, amint éppen az ebédrevalóját készült kifogni, furcsa dolog történt. Jócskán felgyűlt már a kifogott hal a parton, amikor honnan, honnan nem, odarepült egy varjúfióka. Nagyon szeretett volna egy halat megkaparintani, mert szörnyen éhes […]

Kurta mese A hóban találtam meg a fiókát. Félholtra volt fagyva. Elképzeltem síró-rívó anyukáját, amint szófogadatlan csemetéje miatt aggódik. Gondoltam, talpra állítom a tekergőt. Teltek a hetek, hónapok, egyre inkább látszott munkám eredménye.

Elmondom nektek a tordai hasadék történetét. Rövid, igen rövid ennek a története. Világhires Szent László királlyal csak egyetlen egyszer történt meg, hogy az ellenség elől megfutamodni kényszerült. Meg kellett futamodnia, mert azon vette észre magát, hogy egyedül van. Még egy pillanat, körülfogja az ellenség s mit ér a nagy vitézség, egy ember, mégis csak egy […]

A kotnyeles Volt egyszer egy kislány, mindene volt otthon, csak varjúfiókája nem. Egy szép napon a bátyja meglepte. – Itt van ez a szerencsétlen – mondta és a kezébe nyomott egy kis varjót –, vigyázz rá, és neveld meg jól!

Pórul járt vadászok Egyszer, amikor a szülei elmentek otthonról,a varjúfióka meglátott egy legyet. – Zümm-zümm, úgyse tudsz megfogni! – ficánkolt az orra előtt a szemtelen légy. – De bizony megfoglak! – csipogta a fióka, s utánarepült volna, de mert még nem tudott, leesett a földre.

Valljuk be, inkább csak játszani akartunk, amikor a néhai Előre napilap 1985-ös naptárában (amelynek szerkesztője voltam) felkértem a gyermekeknek szánt rovat, a Cimbora kis olvasóit, írjanak mesét – ha kedvük szottyan – Macalik Ernő itt látható varjúképeire; még legyintettem is egyet gondolatban, hogy ugyan, mit lehet írni erről a rusnya fiókáról, amely háromféle prózai helyzetben […]

Sápadt vagyok, mint a nyárfa levele; Megsápított a mesterem kenyere: Icce kávé, darab kenyér jár a számomra, Jaj istenem, de el vagyok átkozva! Jaj, mester úr, de el vagyok hagyatva! Gönc (Abaúj) Forrás: Magyar népdalok, szerkesztette Ortutay Gyula. MEK

Reggeli kávé – Tanár úr! A vekker-óra szólt már, tanár úr! Nem tetszik kelni? Itt a kávé! – Tudom, Danicsekné, mindjárt! Ébren vagyok régen, csak úgy ábrándozok; még van idő fél nyolcig. Tegye csak le a kis árpalét! Zsupsz… – Na, csak egy kicsit ömlött ki!