A gyergyószentmiklósiak hiszik és vallják, mi pedig olvashatjuk, hogy a városuk rengeteget köszönhet az örményeknek. Nem hiszem, hogy ez kétségbe vonható, bár nyilván vannak, akik a valósnál többet tulajdonítanak az örményeknek, és olyanok is, akik kevesebbet. De alapvetően – tudomásom szerint – nincs vita arról, hogy az örmény közösség jelentősen alakította, befolyásolta a város fejlődését, […]

„Énlaka felett, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés” – írta Tamási Áron Tüzet vegyenek című novellája bevezető sorában. Bizonyára sokan olvasták Száraz Boda Izsákné szomorú történetét: az özvegyasszony ítéletidőben zsebkendőnyi búzaföldjére ment imádkozni, kérve az égi hatalmaktól, hogy kíméljék meg a termést, s míg esdi a kegyelmet, fia, Boda Ferus haraggal fordul […]

Valami mindig kimarad, bármennyire is igyekszik az ember hiánytalanul tudósítani. A Vásárhelyi Forgatag idei több száz eseményéből sem örökíthetünk meg mindent. A fotót azonban mégsem hagyhatjuk ki, még ha ezúttal kissé kevesebb figyelmet szenteltek is neki a szervezők, mint máskor. Ez nyilván megalapozatlan benyomásnak is vélhető, mert végső soron mindenhol majdnem mindenki fotózik.

A múltkor szívességet tettem egyik közeli ismerősömnek. Egyébként nem először. Én voltam az, aki kértem az időpontokat tőle, egyeztettem, s aztán, amikor ez nagy nehezen sikerült, utánamentem. Autóztam oda-vissza vagy száz kilométert. Messzemenően eleget tettem az elvárásának. Hadd ne részletezzük, hogy milyen jellegű volt ez a segítség. Máskor is megtettem, ha ilyesmire kért.

Kevesen tudják, hogy Caissa, a sakkjátékosok védőszentje, a sakk istennője nem a görög vagy a római mitológia alakja, hanem nevét egy angol költő alkotta meg egyik költeményében a tizennyolcadik században. Minthogy azzal is inkább a beavatottak vannak tisztában, hogy Élő Árpád magyar származású, amerikai fizikaprofesszor csak a huszadik században rakott rendet a sakkjátékosok addig nehezen […]

Ez a nyár nem volt túlságosan bőkezű hozzánk, európiakhoz, de mégis csak nyár volt, a hírlapi kacsák keletkezésének és szaporodásának ideje. A BBC News ezúttal azzal a fölfedezéssel állt elő, hogy a Grimm-testvérek egyik közismert meséje, a Hófehérke és a hét törpe történetének középpontjában egykor élő, valós történelmi személy állt, bizonyos Maria Sophia von Erthal […]

Splitska tiramola. Első hallásra valami dalmát édességre gondolnánk. Amit még a velencei hódítók felejtettek Spalatóban. Reggeli kávénk mellé éppúgy jár a tiramola, ahogy az esti séta és az elengedhetetlen kávéházi kiülés is elképzelhetetlen nélküle az ódon sikátorokban. Még a polgármester is megszólalt a minap. Szerinte a tiramola Split jelképe. Úgy hozzátartozik a városhoz, mint a […]

Miután a táborok a teendőkön testvériesen megosztozva szétverték az ország jóformán teljes intézményrendszerét, egyik az egyik felét, másik a másik felét, a harmadik azt, ami még nyomokban megmaradt, szemmel láthatóan megtalálták a módját a politikai osztály lecserélésének is. A recept nem új, de hatékonyságát növeli a szekuspártok és a szociális háló feltuningolása. A titkosszolgálatokat, éppen […]

A rendszerváltás utáni években született meg a hazai román sajtóban az a fogalom, amelyet magyarul a „pénzügyi mérnökség” szókapcsolattal lehetne a legjobban visszaadni. A pénzügy mérnökei már azokban az években hihetetlen bűvészmutatványokra voltak képesek: úgy szereztek maguknak hatalmas ingó és ingatlan javakat az éppen lebomló állami vagyonokból, hogy a mindegyre átalakuló, zavaros törvények mentén megtalálták […]

Mikor gyermekkoromban édesanyám elengedett valahová – vagy később suhancként már mentem magamtól, csak éppen bejelentési kötelezettségem volt elmenetelem helyét és célját, valamint érkezésem időpontját tekintve –, mindig azzal vált el tőlem, hogy „Aztán a híred ne érjen haza előtted!”. Ebben a felszólításban benne volt az is, nehogy valami rosszat, meg nem engedettet, netán tiltottat elkövessek; […]

Gáspár fiam a minap meghívott egy csésze kávéra. „Na és? – mondhatnád –, miért van ennek hírértéke?” Elmondom. A kávé dopping és időmúlatás, munkaeszköz és társalgási ürügy, kapcsolat a transzcendens világgal és közvetlen kötődés a rögvalósághoz. Mikor mire akarod használni. Meséltem már az Arnolfini Kantinnak minderről, tettem ki többször páros kávéscsészéket, sejtetve vagy kimondva a […]

Összhangban a divatos szófordulatokkal, nyugodtan elmondhatom, hogy a hét végén megint csúcsra járatja magát Csíkszereda. Ezt a jegyzetemet most, pénteken délben, éppen a Sapientia Egyetem nagy előadótermében írom, ahol az erdélyi magyar felsőoktatási intézmény egyre fokozódó szerepvállalásával kezdődtek meg a harmadszorra megrendezett Kórháznapok, voltaképpen olyan nemzetközi orvosi konferencia, amelyen három napon át németországi, nagy-britanniai, magyarországi […]

Olténiában egy román család hét évig nevelt egy elhagyott kis cigány leányt. Románok a cigányt! – hát ezt fel kell jegyezni valahová, mert nagyon szép dolog. Legközelebb talán egy magyar kislányt is befogadnak a románok… S ami ugyancsak érdekes: Sorinát, ezt az olténiai cigány kislányt törvényesen örökbe fogadta egy Amerikában élő román család, amely nem […]

Nyár, néhány órás hőség, majd nap mint nap nyakunkba zúduló záporok-zivatarok. Valamiképpen, lakhelytől függetlenül, ilyen az idei június, a gomolygó felhők hol itt, hol ott nyitják meg az égi csapokat, amelyek aztán sok szabadtéri rendezvényt is elmosnak. Ám mindazoknak, akik szeretik a sportot, és azon belül az igazi labdarúgást, csak azt tanácsolhatom, hogy esténként, otthon, […]

Minap magyar újságírók körében tölthettem tartalmas napot a Visegrádon megszervezett I. Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozón. Ismét találkozhattam azokkal a vajdasági, horvátországi, szlovéniai, kárpátaljai és felvidéki magyar kollégákkal, akik magyar nyelvű újságot írnak vagy magyar nyelvű rádió- és tévéműsorokat készítenek. Magyarul, magyar olvasótáboruknak, hallgatóságuknak, nézőiknek.

Végre szóvá tették: az uz-völgyi cirkusz nem valami spontán tiltakozás, hanem előre megfontolt szándékkal szervezett összecsapás. Romániában is, akárcsak az egykori szovjet birodalom országaiban, léteznek olyan személyek és csoportok, akiknek érdekében áll az, hogy a különböző nemzetiségű állampolgárok időnként egymásnak essenek. Cornel Vâlcu kolozsvári egyetemi tanár szerint: „el akarják terelni a figyelmet arról, hogy az […]

Csíkszereda két búcsúja – ezt a fő címet viseli a város polgármesteri hivatalának a színes programfüzete. Az elsőn már túl vagyunk, Ferenc pápa múlt szombati csíksomlyói látogatása és szentmiséje történelmi emlékként marad meg, a második, a hagyományos pünkösdszombati búcsú pedig holnap következik, majdhogynem ugyanolyan díszletek között, és persze, a szigorú biztonsági intézkedések nélkül.

A napokban lett/lesz 170 éves a székelyföldi és a barcasági magyar sajtó: 1849. április 16-a körül jelent meg Brassóban a Brassói Lap; az évben, pünkösd napján, május 27-én látott napvilágot Csíksomlyón a Hadi Lap; s június 7-én hagyta el a nyomdát Kézdivásárhelyen a Székely Hírmondó első száma.

Amikor majdnem fél évvel ezelőtt híre ment, hogy jön a pápa, és néhányan mondogatták, hogy rajtunk lesz a világ szeme, számosan azt gondolták, hogy a Szem mindössze azt a vaegy órát jelenti, amíg a szentatya Székelyföldön, Csíksomlyón időz.

A 15. Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótáborban az idén ausztriai, németországi, magyarországi, szerbiai és Besztercéből valamint Bukarestből érkező művészek vettek részt, két csíki, úgymond hazai alkotó mellett. A másfél évtizedes, folyamatos tábori alkotómunkát szerző a bukaresti rádió magyar nyelvű adásában értékelte.

Mit csinálhat ünnepekkor a vendégmunkás? Természetesen hazautazhat: Törökországba, Romániába, a volt Jugoszláviába – vagy a néhai Keleti Tömb bármelyik országába. Rostokolhat a vámnál, hazavihet a kiterjedt rokonságnak kilószámra, ezer schillingnél magasabb áron édességet, kávét, élelmiszert (azért ennyiért, hogy a Mehrwertsteuer-t [a német ÁFÁ-t] visszakapja az áru után), s az álm

A Bukaresti Nemzeti Színház felújította egyik rég nem játszott előadását – a No Man’s Land-et. A román nemzeti színház előadásának angol címe van – érdemes erre felfigyelni. Akárcsak arra is, hogy egy boszniai szerző – Danisz Danovics – művéből készült előadást újít fel a román színház, az előadás rendezője pedig bolgár, aki immár harmadszor rendez […]

A világ mértékegység-felelősei, különböző országok képviseletében, eldöntötték, hogy stabillá teszik az eddigi nemzetközi mértékegységrendszert. Úgy vették ugyanis észre egy ideje, hogy az etalonokkal való összehasonlításból a nemzeti „leszármaztatott példányok” nem a legjobban jönnek ki. Így aztán más, biztosabb útját szabták meg a mértékegység mérésnek („stabilabb természeti állandókhoz” kötve azokat), ami a laikusnak első hallásra nem […]

Fon­tos, hogy az em­ber­nek le­gye­nek meg­je­gyez­hető mon­da­tai. Nem min­den­ki­nek van­nak, de Láng Gusztáv olyan szerző, aki kristály­tisz­ta, frappáns, emléke­ze­tes dol­go­kat tud mon­da­ni. És ezt nem csupán az Erdélyi Ma­gyar Kritikusok Ligája szintjén mon­dom, ha­nem az Erdélyi Ma­gyar Írók Ligája szintjén. Ha­ma­ro­san visszatérek rá, hogy Láng Gusztáv sze­rint a kri­ti­kus ho­gyan és mennyi­ben író.

Alig több mint két héttel a csíksomlyói pápalátogatás előtt már teljében Csíkszeredában, Hargita megye székhelyén, a nagy esemény előkészítése. Egyrészt, ahol még arra szükség van, javítanak, szépítenek, takarítanak, olykor a lakosság segítségével, különösképpen ott, ahol május elsejéig a pléhgarázsok tucatjait bontották le.