mert mindig van valami fodrozódó unalom felhajtott szélén ami túllóg azt se uralom tehetetlenné tesz a kívül ami árad, ami onnan jön

N. K.-nak, születésnapjára ülök a zenekarban jó kis csapat állam alatt hegedű kezemben feszes lószőrvonó

A vers mindig a napszak arcát viseli. Ha például hajnalban folyik papírra,

a lejárt menetrend a menetrend színes lapjain zsugorított állomások sora eldobni egy lejárt menetrendet papírkosárba dobni a töfögést

Nehéz olvasmány Banner Zoltán legújabb kötete. Címe sokatmondó: A cédrusfa hatalma. Alcíme elgondolkodtató: Az én művészeti akadémiám. Az olvasmány nehézségét nem stílusa, mert az könnyed, olvasmányos, még csak nem is tartalma – ami érdekfeszítő, mint egy kalandregény –, hanem mondanivalójának súlya adja…

mint e tört faág holtában is szép Fiam felejthetetlen Sepsiszentgyörgy, 2021. április 15.

öngyilkossága lassan közeledett mint csigához a kilométerkő

Égi hatalmak zászlaja lengett zsenge koromban. Ültem a templom iskolapadján serleg előtt. Annyi szigorral mondta az Isten bűnkirekesztő mondatait, hogy féltem, a jóslat sírba taszít. Budapest, 2021. IV. 11.

Régi hazamenetel estefelé — kevés ennél meghittebb emlékképem bizserget ringatón, nyugtat meg szépen, kerül sorrendben fontos dolgok elé.

Fehér Illés műfordításaiból Anyám – Moja majka leži Anyám Nyári ruhában Cipőben selyem harisnyában Fekszik az ágyon A halál tanúsítására vár Nővéremnek eszébe jutott a kármint szerette

tisztaság fél évszázada a vegytiszta szerelem jó levegő volt

egy apró esőcsepp finoman a földre zuhan az élet lágy csókja

1. Álom nyomában kiéhezett falkahad holdmezőre ér. (2008) 2. Halványuló hold, ragyogásban ébredek apadó testtel. (2021)

Végső soron mit akart az ÉN folyton bemérni? Talán látszatait futtukban egyszer beérni,

a magány is csak benned síró gyermek nyüszít és fél szeretetre éhes

A városi verébnek nincs sok választása, éli életét készenléti várakozásban, elszökken, elröppen a bakancsok elől, parki fű közé fut, meglapul, ha csikorognak fékek, megtanulja kiköpni a méregbe mártott magot s megszokja, hogy fészkét földúlják ha kell, ha nem.

vers róla / poem despre a halál nem érkezik sehonnan kötelezően kaszával a vállán. vele születsz. magadban hordod.

200 éve (1821. ápr. 9.) született az a költő, akinek egyetlen verskötete: Les Fleurs du Mal (A romlás virágai) – 1857 – világirodalmi viszonylatban is a modern líra létrejöttének mérföldkövét jelenti. A nagyvárosi tematika, életérzés, miliő és ihlet, a bohém, „dandy” életvitel és a szellemi munka ethoszának egyeztetésére való állandó törekvés, a „paradis artificiel” (a […]

ahányszor hó hull s az idő mélyén valahol egy-egy füstös Pilvaxban himnuszok kelnek istenek arcán: annyi tavasz van

Fenn az ég és lenn a tó, rajta vár a kis hajó, elméláz egy kormorán, átölelsz a nyár fokán.

Kései sárga / galben tîrziu napok kései sárgája. a múzsa kivette maradék szabad napjait.

Hagyjatok röhögni magamban – felfuvalkodott, napi elmúlások – honnan és mennyi hálapénzért örököltetek annyi fekvőhelyet, üres falakat, ahol graffiti-könnyetek évekig csordogál, jóllehet mozdulatlan?

Tépik Gyurka arcát az unokák, föl-le, jobbra-balra, hátha kisimulna rajta a toka, a kisebb-nagyobb hurka, a ránc, hátha eltűnne a sok sorsjel róla, tükrön legyek piszka.

Bartha György: Mondjuk hogy… a gyermekkor egyszerű gyönyörű teremtő két szava… mondjuk hogy te vagy a királylány s a fülig pirult szeplős kis szöszke fején a napszítta olcsó perkál-kendő fölött már ott villogott a gyémánt-korona

(Ghyczy György Térkép l.c. képéhez.) Romos világunk felett Mégis virrad Vulkán tombol a mélyben Fölkel a nap