Zuhan az ég, agyon lapít, kő lesz helyemen holnap itt, ostoba leszek, mint akit a halál megveszteget. Liliomom arca vakít, kezem a húsába szakít, szeressél, szeressetek!

tisztára mosakodni erre vágyik mindig az ember s mivel nyolcvan százalékban vízből van húsz százaléknyi tiszta víz kell honnan annyi

Nem állunk mindig útrakészen, Hiszem: a kékült ujjak közül sikerül a vándorbotot kiszakítani, a fagyott rémületet felolvasztani.

Lassan megölnek a vágyak, pedig éledni kéne, hisz tavaszt vár a lomha reggeli utca és színekre várnak az útszéli fák is.

ahogy puha hó csúszik le az ágakról csillagok alatt párnák

még azt akartam megírni az akaratos nők is vesztésre állnak a lágyabbak könnyebben elkelnek de ha olyan marad hamar elmállik

A Vártemplom tornya beásta magát lassan az égbe, a fióktornyok hozzá nőttek, elismerést remélve. A Rózsák terén aszály, rég nem csobog át rajta patak, poros utcák a temetők mellől beletorkollanak.

La periferia orașului / A város peremén La periferie unde trăiesc, în prăbușite amurguri, ca liliecii mici, prin aripi moi, plutesc fire de scrumuri, și se depun, ca guanoul, întărite, în straturi.

emlékszem szép kicsi ház udvarán ültünk úgy néhány évvel ezelőtt ezüstös holdfény szitált szép kicsi szőlőlugas alatt csak mi ketten összeölelkezve

egész versállományom egy nagy dráma össze kell rakni őket egymással vitatkoznak mellé akár zenét is komponálhatsz csak ne olyat amitől elaludnak de lehet oratórium 2020-12-27

Kedei Zoltán képéhez búcsúzás gyanánt ránk szivárványlik már e téli ragyogás és rámosolygunk mint tört tükörbe nincs varázskör a corpus körül átkarolnálak ha még tehetném

Körkérdés / (Sondaj) Négyszáz öreg közül Kiket arról kérdeztünk Mi hát a szerelem 209 a szakállába somolygott,

(XVI. karantének) Ahogy Dionüszosz, a bor istene az én zárt határból kilép, éled a tragédia: születik a lélek. Az én kapuit Apollón, kegyeltje a rendnek, őrzi. A képzelet röpít mégis, korlátok közül, a fegyelem költészetébe, s ébred újra bennem az én: kétségeimből ment ki, segít.

2020 karácsony estéjén Nem véletlen – felfal magányom, börtönbe zár a félelem,

Mert nincs előzménye, reménye nulla volt, ahogy a pusztába kiáltott szó is csak visszhangra hagyatkozott, sárból emelkedik vagy égből hull a

ha a verset atomjaira bontod csupasz embereket látnál rájuk nem néznél különben gondjaiktól irtóznál különösen, ahogy kezelik 2020-12-30

„Ó jaj, a Rím silány kolomp, süket gyerek, oktondi néger babrál olcsó játékszerével s kongatja a szergény bolond.” Paul Verlaine: Költészettan Hatvannégyben az első versben a rím még égetett hevesen, izgatott a fűzfaligetben, kisiskolás versvértezetben, s ez így volt még egy jó ideig, friss ételek közt jég-mirelit, könyvízű iskolás modor, és mily komoly, és mily […]

Szülőföld, hol őseim szelleme tétován vár, El nem költött álmok torlaszolják el az ajtót. Egykori bölcső, s majdani kripta, ez volt a vár, Szótlan utcákban tompa színek, nem hallok jajszót.

A reménytelenségen túl „reményed csak hogy aztán csönd lesz átmentél oda hol jó de nyugalmadat nem őrzi meg és nem jön álomhoz hasonló” Nagy Gáspár: A Mélység fölött A reménytelenségen túl is van remény – mi egyébről szólhatna költemény e napokban, amikor az időt úgy viseli az óra, mint elnyűtt cipőt…

Gyűrött szobánkban élükre hajtogatva – Így ébredünk bele egy volt pillanatba. Kik előttünk voltak, s kik utánunk lettek Ülnek a kasztenen, mint valami szentek Rámázott képei.

Leegyszerűsödnek a dolgok. Meg kell találni a sötétben is azt a pontot, amiben megkapaszkodhat. Hajnal előtt. Áll a szőnyegen.

Úgy nyílik meg a felhő, mint szülő anya méhe s hull alá az első pehely a csont-merev földre –

Felállította magának a kerítéseket. Később emiatt lázadt: – Ki a fene tette ezt?! – Kitört a karámból. És elveszett. 2020-12-20

(az ötéves tervek emlékfalára) most leülök és csöndben végig olvasom mit húsz évig kihagytam s ha majd kiolvastam őket, előveszem a többit is hogy ne essek abba a kísértésbe megint hogy írjak 2020-12-05

Látjátok anyám finom bőrszandáljait? Vagy a pliszé szoknyarészét a ruháján? Vagy a mérges, dühös arckifejezését? Ő más körülmények között nőtt fel. Bocsássátok meg neki ezt.