Más a szálfenyő és más a terebély bükk itt a parton, egyik szomorú, sötét, és délceg, a másik sokágú, színes és kérked színeivel, és sarkon fordul, ha tél jön, ruhát vált, a fenyő csak nyűvi, sohasem növi ki.

Csak annyi (numai atât) elidegenedett a vadgesztenyefák lombkoronája bennük rakott fészket a diadal miként egy meg nem nevezett élet-elixir kísértete karcsú törékeny kezeid alatt megszületik ez a félénk szidalom

Új filmszalag ez egy másik telepről, bár ugyanaz a cement, a kotrógép és az építősereglet zöme.

tetszik, nem tetszik most mindenkit megregulázok fújom a nótámat fül után mint a cigányok

Lehet gyászolni azt ki sosem volt? Aki nem élt, aki neked halott lehetett csak és az is volt?

Kedves Káfé Főnix! Nézem a nagy világhálót s látom, Hadnagy Jóska barátunk december 7-én 70 éves. Nincs koccintás, nincs szál virág, de van egy jó szó, egy Isten Éltessen, van egy vers… Ne menjünk el szó nélkül, 7nem akármilyen évtized előtt, amiben volt seb is elég! Én alábbi csatolt versemmel köszönteném a 70 éves, Debrecenben […]

Mikor a szelek elszabadultak, bennünk dobbant megannyi átok. Mikor megunták kötözködésük, rímek roncsa hullott reájuk.

În zadar mă tentezi dalbă / Hiába kísértsz hófehéren Eu te murdăresc. Te murdăresc. Într-o noapte ninsă, calmă: În zadar mă tentezi dalbă.

Ősz volt. Rengeteg ökörnyál úszott a levegőben.

cudar idő ez, magára szoktat minden nap várom a hangját jelezze tud rólam, szemmel tart boldogan hasalok el a nappal

Ingázó tanártársaimnak a ’70-es évekből Azok, akik hajnalban keltek – – estére már bénán levertek – elismerést akkor sem kaptak, ha hűségesnek megmaradtak.

Cumătrul lui Esze Tamás / Esze Tamás komája Fiul Gábor e la Viena, Acolo îi e bine, Fiica Örzse cu Cristos, Doar de popi se ține.

Miért van az, hogy elfogy a kedves kíváncsiság az emberekből? Tudom a választ, de ne azt mondd. Hazudj nekem valami szépet. Mesélj, ha nem megy másként, mint anyu az esti lefekvés után az ágyban. Már ettől is jobban aluszom.

(gyermekemnek) Tudom, meddő kova ez a föld, gübe-öle nem terem álom-mannát, de ne tépd ki lábad belőle!

Mire az est a sarkamba ér s letapossa a cipőm sarkát, sötét poharába aranyló bort csöpögtet s szikrát vet körülöttem.

Kedves drága Télapó, hozzál nékem, ami jó, mazsolát és malacot, sapkát, kesztyűt, kalapot, mákos beiglit és dióst,

Ez nem állomás – még csak rövid, vészféknyi időbénulás sem. Cigarettáért nyúlnék, ha lenne célom – azaz, ha régen úgy adódik, ahogy nem – akkor is jobb lábbal vétettem el a katonás, kezdő- ballépését a masírozásnak.

1. Életéről, munkásságáról röviden: Úgy indult, mint a Nyugat második nemzedékének egyik legtehetségesebb költője: lelkesedett Adyért, hatott rá Baudelaire, Babits és Tóth Árpád, versei gondos formaművészettel csiszolt, elegánsan dekadens, de a harcos politikai kiállástól sem idegen, művészkedően művészi írások voltak. És lett belőle a Horthy-korszak legbátrabb, legtörhetetlenebb ellenzéki publicistája, aki emelt fővel állt újra meg […]

Midőn a hegygerincre ér a Nap,elsistergő verítéke, a köda völgyben reszket roskatag,társat keresne magának,ha hagyná a napég, hogyszomorkásannaphosszat búslakodjék.

Darucsapat / Stol de cocori a mélyben legszebb álmát alussza a gravitáció s a fákból kicsorduló mézga egy pillanatra más csillagsugár-sebezte erdőkről álmodik

Ó, hányszor próbáltak rangsorolni, padsorolni bennünket, és miféle körmönfont zsoltárok címén – mint igazgyöngyök a moslékba, hányszor vegyültek imáink durva szitkok közé!

Isten éltesse születésnapján hűséges munkatársunkat! Bolondbecsület Évente háromszor-négyszer szokott elutazni otthonról. Néha – főleg a tavaszi vakációban – egy heti fürdőre ment, az ünnepeket pedig legtöbbször a nénivel (nagyanyja kilencvenéves húgával) töltötte. Csodálta az idős matrónát. Tavaly szilveszterkor is hajnalig nézte a tévéműsort, s végigette a hétfogásos ünnepi vacsorát. Reggel aztán megivott egy dupla feketét, […]

Az elsöprő többség nem söpört el egészen, vár még a percre, hátha egyszer, mint ő, épp olyanná válnék.

Noël des ramasseurs de neige (Quand elle tombe à Noël) / Hóhányóék karácsonya (fehér karácsony idején) -– nos cheminées sont vides nos poches retournées ohé ohé ohé nos cheminées sont vides nos souliers sont percés ohé ohé ohé

Az egykori nagy testvér, az imádott idomár, Egy csoport majmot zárt az édenkertbe, izobár Állapotváltozás ígérte a boldogságot, Hisz minden majom egy életen át erre vágyott.