Nyarat hazudik magának az őszbe, s habár tudja, böszme kedvek eldorádója rá kiált, mégis csak ő az, ki kiállt az őszbe. Belehal abba, hogy övé maradt a vágy. 2020. szeptember 23.

Ó te vadidegen központozás ezúttal ismét magadra hagylak mert olyan otthonosan forgolódsz bennem mint aki kényszerű kérdőjeleim maradékán tengeti napjait

In memoriam Reményik Sándor erre ébredtem reggel: nincs ihlet nincs gondolat se ötlet se rím

Nem születtem hódítónak Molter Károlynak Voltaképen barbár hódítás volt. Vagy szelíd erőszak legjobb esetben. Vagy még inkább: meddő tusakodás, Amit a természeten elkövettem -, Hogy embert, fűt, fát, folyót, felleget, Hajnalt, alkonyt versbe kényszerítettem Prokrustes-ágy e szomorú nász ágya:

ehhez meglehetősen kevés a feltámadás ha adva lenne hogyha lehetővé kölcsön adhatóvá tenné ezt bármely isten ez kérem nem szerelmesek közti közös mese nem is annak vitatása nem vita tágya alanya állítmánya ez az érák az időszakok összekapása ez a női természet és a férfiúi összecsapása és nem halálos csak szükséges néha ettől lesz a […]

Jöjj el, Fortinbras, lépd át a határt a kultúra, erős szárnyas lován, és gyógyítsd meg a beteg Dániát.

azt mondod, így volt megírva igaz ez? nem lehet az ember fatalista valami részünk nekünk is volt belőle hogy ilyennek sikeredett

gondolataim – holdfény sújtotta félhangok

Navă de vis / Álomhajó Marengo, Jena, Wagram, Austerlitz… Odată, fiecare a fost Napoleon: Peste lucruri mari sau mărunte, domn. Toanele, cu încordare, i-au fost pândite De bolte cu drapel sau serate tihnite. Măcar, un minut de o lăcrimioară, Împărat putea să se creadă.

A régmúlt koraőszi délutánját keresem. Már árnyak táncoltak a Maros felett, s Remete felett ácsingózott a nap. Ahogy átestek rajta a napsugarak, mahagóni színt szitált egy felhő a bútorgyár fölött, Udvarfalva felé.

nem kapnék vizet vagy alig az élettől az éppen-nem-meghalásig élelmet is csak mit összelopok-koldulok vagy amiért megverekszem s majd véres pofával és egyre kevesebb foggal nagy csomókban megeszem fél-egészben lenyelem nem nem kutya vagyok és dehogy az autóúton loholó a rádudált a szentségelve kikerült a súrolva-elütött eb nem a négy három kettő…lábú lompos guberáló kalóz […]

1 elmész és senki vissza nem hív voltál és újra új alakban se leszel immár

Sorsunkra hagyva Kuncz Aladár emlékének Felszállt a vészjel, és körülrepült Viharmadárként a föld kerekén: Búvárhajó… kínai partvidék… Bent emberek és fogyó oxigén.

Kulcsra zárt kapu a boltozat, De csendembe ékelt hangodat Jól elrejtettem réges-rég, Ostoba hecc, szóbeszéd a vég.

Vorbește cu pomii vântul trist de toamnă…/ Beszél a fákkal a bús őszi szél… Vorbește cu pomii vântul trist de toamnă, În tihnă spune, nu se aude; Oare ce le spune? de vorbe Pomii își scutură capul.

Papírkatonák „Keresztessy – papírkereskedő.” Fantáziámban furcsán kapcsolódnak Ő és a temető.

Vasárnap a hajnal friss lehelete, kávé indítja be a napot, lelkem könyvön legelészett, kitárta az ablakot

„Minden országot bejártam, Minden messze tartományt, S aki álmaimban él, A dicsőt, az égi szépet Semmi földön nem találtam.” Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Jártam sok helyen, s mindenütt sok szépet láttam. Egyebünk, szebb, van-e, mint ama tájak, melyek, mint a fán az ágak,

Öregség tüköre. Akár a boldogság ideje is lehet. Bennem az állat halott vagy félig-meddig az. Marad az ember – a lélek halovány körvonalai. Ezek közt élek. Magam vagyok. Tükröződöm. Az idő az örökkévalóságba lassan elcsordogál. Szeretteim arca mosódik szemem tükrébe zártan. És szürke egyensorok állnak a Könyvben a betűk helyén.

Az építész fia „Az építészet megfagyott zene.” Apámban a muzsika megfagyott. Nem lírizált. Arányok érdekelték, S nyugodt vonalak, egyszerűk, nagyok.

„Jónak-rossznak szállást adok én, tőlem mindenki kénye-kedve szerint beszélhet” Walt Whitman: Ének magamról Hotel a lelkem, kanyargó folyósok, lépcsők, emeletek, ablakok, ajtók liftek, csarnokok, bárok,

A Magyar Elektronikus Könyvtár Koosán Ildikó által fordított francia költők kétnyelvű versgyűjteményét tette közzé a napokban Francia költők címmel. A mezőnyből messze kiemelkedő Rimbaud verseit közöljük két nyelven ízelítőnek, mutatványnak.

Munkára ne vetemedj! Ha efféle rejtett hátsó szándék forog fejedben, a fejőnőknek álcázott ügynökök orrod alá dugják összes röplapodat, keltezve, aláírva – bűntény.

Hunyd be a szemed. egy percig légy megvakult! Egyedül egy visszhangok lakta házban.

Hölderlinesen Sárga hattyúkkal lóg a hegy a tájba, kacsának készülnek e szomorú madarak, s vége a világnak, kezdem csupádan.