Emelvényen Kiülök és külülök, Elnyelik a Kürücök. Jelentem, nem megy Maradj veszteg, ne nyüzsögj! Seggem sérti, aminn ülök.

az ember – írtam, s gondoltam általában mindre de én vagyok, kit ismerek közülük némileg és bennem jön velem szembe az úton mindegyik és én megyek és én vagyok bennük hajnaltól estvelig csak éjjel, az öntudatlanság kétes mezején

(Barkó Etelka emlékére) Beleakadt a telehold a Csukás szikláiba, Álmaim léggömbje kihasadt, felgyúlt a kaliba. Népmesékben úszott az egész Barcaság, hullámzott Az elmúlás, de apám a vén Kommandón pipázott.

bakancsléptek imre cellája felé

órám hajtani csak egész méneseket hajt mondta valaki egy poéma szerzőjéről jó volna lenne a költészetben is méneseket hajtani tandorinak

Székedi Ferenc fotója alá hogy üzent valamit ez a színpad kétségtelen volt, de nem akartam rögtön a primér jelentést megírni vártam s a függöny felgördülve megmutatta mit rejt a kinyílt rengeteg

Ezerszerre átgondolt múlt Mozaikká tört a jelen Jövőnk ködképe kifakult Akárhonnan nézegetem

Ez itt a tóidő: csobban. Madarak lebegnek voltan.

igazat mondani tanulni kell ha belefásultál a hazugságba visszatalálni gödrökből az útra mi napra vihet az éjszakából gyakorolni kell a mindenkorit mi nem szaval, csak kibukik a szádból s világít, mint az éjjelilámpa

a tenger minden cseppjében a létért való küzdés ágaskodik fel

Különös éjszaka, Az ablakot kitártam. A hold halvány virág, Kutya vonít az árnyban.

Kiürült utca. A falak között csak én matatok. És a szél. Fotel nyög kifolyt bele után. Fölötte két drót. Összeér.

töfög a busz négerekkel jegyautomata helyett egy írógép áll benne betabulálom bekezdések szerint írok valamit gyűrött papírt ad ki Budapest, 2020. VII. 21.

marad nehéz ezt a hullámokat éled pontosabban a hullámok élnek téged vagy még pontosabban látod ahogy közelednek és egy részed velük loccsan egy részed meg szilárd marad nehéz ezt elmagyarázni

Sebestyén Péternek Késő este van. Esik az eső. Mostanában túl sokszor és túl sokat. Noé bárkája jut eszembe, s egy gondolati kísérletbe kezdek. A kérdés: mire

szerelmes szavak, mélyben úszó halak, magasan repülő madarak, ölre menő hadak, titkos áramvonalak

1. (Sz. 1922, Kolozsvár – mh. 2015, Marosvásárhely) * Költő, esszéista, műfordító. Kolozsváron jogi képesítést szerzett, majd színirendező lett. Egyetemi oktató, a kolozsvári magyar opera művészeti titkára. Később szerkesztő a Korunknál, majd az Igaz Szónál. Műfordítói munkássága lenyűgöző: a latin, görög, hindu, német, portugál, angol, román stb. költészet és irodalom tolmácsolója. Kiváló Shakespeare-fordító, tolmácsolva a […]

ha az ablak feketéjén kicsivel több hideg jön be versemet karácsonyabbra hajlítom Budapest, 2020. VII. 19.

még eljövünk tudom és akkor minden vágyunk mint varázsszóra teljesül múltunkra is még visszatalálunk a szívünk ettől lelkesül

IX. georgikon hé, hideg van, csukjátok be a föld ablakait és húzzátok el a rolót mondja a paraszt és tényleg a jó termőföld megdől

Az első ember találkozott Teremtőjével Megnyíltak szemei látta a csodálatos Szépséget A  Fenségben a legszebbet látta amit ember láthat S a körülötte levő alkotás látványa ámulatba ejti A boldogság öröme fokozottan növekedett Amikor tulajdonként birtokba kapta az Édent

Székely János emlékének Ugyanúgy süt a Nap és üt az óra, és fütyörésznek srácok és szelek, minden olyan, mint tegnap — csak veled nem ülhetünk le már baráti szóra.

arra jutottam de ezt majd a végére jó kis befejezés lesz ütős utolsó mondat addig is hogy miből jutottam arra

ráncban a fény sárga pillangó

Elkönyvellek, rövidzárlatom, az idő töredékében élsz, teérted viselem, vállalom a halálfélelem íriszét.