Látható ellenéggel szemben harcolt eddig az ember: testvérrel, baráttal, rokonnal, szomszéddal, munkatárssal, ismerőssel, idegennel,

Lánc, lánc, eszterlánc, szétröppen a madárraj, Csőrükben csillagok, elhalkul a ricsaj. Szabadon engedik a végtelen mécsest, Hogy bennünk csillantsa meg az örök végest.

Azt hittem akkor, felvezetsz a csúcsra, hol fél lábon állunk majd, fejünket felhőbe fúrva – magadhoz ölelsz s akárha Istenhez, éterbe kiáltod, hogy csak én kellek neked.

nárciszok táncolnak a mámoros szélben boldogan

Salamon István halálára [Budapest, 1951. VII. 6.–2020. IV. 20., Budapest] Tárgyai között az apró rézolló rávallott örökké. Nem mágnesezett, és a magnószalag-vagdosó kezet úgy szolgálta ki, mint néma boncoló.

Nicu, az őzed feltámadott. Szarvasod fut csalitban. Fölhajtottam egy „dorobáncot” Emlékedre a kis butikban.

Babák ültek a Margit néni ágyán S a szomszéd szoba ajtaja megett Amíg én a zongorát vertem árván Barátnőivel halkan csevegett.

Láttam egy pusztát, pipacsok virágoztak naplementében mosolyogva.

B.D.-nek Ellátogattam a digitális világba, először kíváncsiság hajtott, ki-kinyitottam egy-két ajtót, jártam egy-két helyen… Kínába’, Indiába’

Szerintem ne kezdjük a hátulgombolós korszakkal, mert akkor még az volt a menő, akinek több cserebogara volt, vagy sikerült elcsennie az apja szivarait.

egyszer a vírus is abbahagyja a harcot amikor megérzi a vesztét mert teljesen eltűnni nem akar a kicsinyeit féltőn magához ölelve rejtekhelyet keres abban reménykedve

— Ugye én is leteszem a sofőrvizsgát? — kérdem apámtól. — Nem olyan jó az idegrendszered — mondja apám.

Mondják, ne nyavalyogj folyton, hogy itt meg ott kopik és elbotlasz egy rojton – ne sírd vissza a joghurtos sorokat

E. F.-nek Tanár úr, jelentem, nyugtalan a világ, megszokta nagyon az igát, pedig mi mindent lehetne tanulni most – amire eddig nem volt idő soha –, amíg újraindul az óra…

Megélhetési elit Disney-figurák – mind oly ismerősök -, kiosztanak, megmondják, ütnek, hőbörögnek. Tétel A bütykös tenyérben életre kelnek az ötbanisok.

A könyvnapon elgondolom, hány betű van az oldalon, hogy hol fűzött a hátgerinc, hogy mennyi van és mennyi nincs,

A fészerben szerszámokat javítanak A kovács fujtatóba rejti tüdejét Kocsis dühét lovakba vési ostorával

hirtelen köszöntő karantén idején mennyi György, és mind kerek görögnek, mint a kerekek vidám leszek neveiktől túl sokat nem ismerek

Mamut mail-interjú Fehér Illéssel / 4. rész Délszláv költők válogatott szerelmes versei a Mosztári esők… Banja Luka-i kéziratok – húsz boldog év emléke…. Hol fekszik Orbászvár?… 7. kérdés:Van egy másik rendhagyó kísérleted, mesélj erről. 42 mosztári költő fért be egy újabb kötetbe. Mondd, milyen verselő nemzet a bosnyák? – Ez a kérdés ilyen formában eredendően […]

1. Dabi István barátom kért tőlem egy szűz verset a minap, a határidő február 20.  volt. Valamely távoli honlapnak szánja, ő majd lefordítja angolra, hogy megjelenhessen. De ne feledjem, sehol se közölt legyen! Nocsak, turkáltam ám serényen, de csak vázlatfüzetemben találtam felhasználatlan műhelyforgácsokat. Azokból összepászítottam egy épkézlábnak tűnő csokrot, megfejeltem egy címmel és már ment […]

Lejövén mondá Mózes: feleim, van itt hely elég, ne tülekedjetek, mint amaz igába befogott tulkok, tető a nagy ég, határ, ameddig ellát a szem, tiétek minden, értetek lesz, ha megértitek,

parafráziscímek lanyha világában számlálgatom forintjaimat mondja egy író a poézis halott s írom emlékkönyvébe hogy a költészetet saját halottamnak tekintem

Szeretni jó. Mit elmémmel nehéz befogni, a máséból villámgyorsan kiragyog, bevilágítja a zegzugos sötétet.

ha talán csak ennyi volna: pár közömbös évtized (amennyi azért még beleférne az elviselhetőség ketrecébe) ámde a jól fizetett új udvari piktorok csak napot és kék eget festenek. vajon mennyi vigaszt nyújthat egy mesés napfelkelte a hajótöröttnek?

„Hogy állnak-e a falak, nem is érdekel. Szívem szobája nem fér bennem el.” Karácsonyi Zsolt: A szoba Megfigyelt területre cibált az eb, pórázon fogtam és mentem, évezredekre bíztam magam, hiszen meg van szelídítve. Ahogy akarom, úgy ugrál körbe, szimata jobb, mint az enyém, a bajt