úgy értendő – vasat keres a régi falban filléres kincset az elárvult kastély mögött nincs ám annyi – szól át az Isten és már omlik zuhan kő tégla – borul rá pár mázsa akkor is ha gyermek

Éjjel, ahogy bandukoltam, nyelvét kiöltve mellém szegődött egy kölyökkutya. Kivel nem történt már hasonló? Futott nyomomban. Eltévedt a Hűség.

Hegyek ködlő csodája halkít. Emlékezésed hordod a végtelenbe. Csillan csillagjós hited

1. B. Tomos Hajnal: Te voltál (L.É. emlékére) A hangodat idéző könyv kezemben: gondolatok véget nem érő útvesztője, melyet csak ritkán szakít meg írásjel és csak annyira, hogy eltűnődjek.

doboz húr vonó és gyanta

Szemben a Skolával. Kettős magányban. Tatárjuhar árnyéka takarja előlünk a hajnali fényt. Vesztegelünk a város közepén. Aztán a sugár hirtelen elönt, Nem didergünk többet ebben a különös gúnyában.

amely (egyelőre) azonosítatlan magyar „verscsíra” avagy elveszett francia eredeti alapján készült ANNA unokámnak Egyszer valahol „rest” fényképen láttam, hogy kört ír az égen estétől hajnalig a csillag. Ilyen szabályos körbe írlak!

Két ember fűrészel: dől előre-hátra Mintha egymás izzadt Keze után nyúlnának Baráti kézfogásra S nem érik el: köztük a fűrész Forrás: Túlélés kapuja (Válogatott versek, 1949-1994)

Nemrég egy pap-rokonnal vitáztam: több tévedést találtam a Bibliában, és ma rájöttem egy újabb tévedésre: nem találtam rá az asszonyom nevére. Marosugra, 2020. márc. 8.

lelassítva kinagyítva már-már asztaltáncoltatva felidézni egy régi takarítást több mint fél évszázada

A kör kerek, nem olyan, mint az összetekeredett vipera. A kígyó saját farkába harap, saját mérgében ébred és siklik tovább, akár a jelen.

(kegyetlen dal 2020-ban, pandémia idején) Magyari Lajos emlékének De! A fenyők, a hegyek, a borvizek? Igenis mítosz. És ködlő hangulat. De halálok fekete mágiája, mi a szülőföldtől engem elszakaszt.

Add, Uram, hogy pihenjen e nyughatatlan szellem mindezek után. Adj örök nyugodalmat neki! Jó volt… A legjobb, legtudósabb és legigazságosabb mindannyiunk közül… Csakhogy éppen a jók azok, akiket nem bír elviselni e mocskos világ, megöli őket, ha nem bírja lerántani maga mellé a sárba…

milyen vagyok ma a holnap varázsa amit most hiszek

A hatalom színeváltozása olyan, mint az utca szegélye: ápolt, gazos, vagy épp vihartól tépett, szerencse kérdése, s nyilván a korszaké.

Így áll a magyarnak a bánat: legyen alkony vagy pirkadat – kalapját lengeti a szomszéd világnak.

– Sokaknak küldöm – Gyanús az aki önmagát olvassa ki a versből mindenre képes (önmagával kegyetlen minden ember) másokat is úgy olvas mint verset (költemény minden ember: ilyen-olyan, jó-rossz költemény)

a búgócsiga feltámadása a haláltalan tárgyak bizony boldogok légszomj nélküliek pánik nélküliek

Miden magom elszórtam már a kertben, csírázást remélt minden mozdulatom, de a magok komor páncélos héja csírabontó kedv nedvét be nem itta.

Még színültig töltöm ezt a serleget. Aztán a hajóm a partról elvihet. Maros vize elringat pirkadásig, ahol a nagy folyó két ágra válik.

ebgyász II. elmebarátom ebet sirat éppen mekkora gyász van marja kioldja lelki burokból emberi gyász otthon egér van elhanyagolta lomha lakását él egyedül erdő peremén és venne kutyát

Határfeszegetés Jár a korsó, lába fess, a kalandból ara lesz. Útitársak Hej, régi szép szerelemszövő lányok, mai szövetetek a nagyanyátok.

Nézd, hogy sürögnek! Hogy vonják, cibálják a tetemet, az elhulló halottat, Örök kegyetlen, szomjú szorgalommal, nem énekelve s nem mondva igét, temet ez a szörnyű fekete nép.

Castelul Prințului Barbă-Albastră / A kékszakállú herceg vára (Libretul operei lui Béla, Bartók) Bard Vai, basm ascuns, Unde, unde să-l ascund, A fost sau nu: înlăuntru sau afară? Basm vechi, ah, ce înseamnă, Domni și Doamne? Cântul sună, iată. Mă arăt, să mă vadă.

a magamra mért paradicsom félő hogy elmarad a tenger s maradnak csak az elméletek mert az elméletek keskeny ingébe nem fér már bele a lélek